A diszkontdivat olcsó termékeinek haszonélvezői vagyunk. Ennek ára azonban negatív externáliák garmadája: környezetszennyezés és a harmadik világ polgárainak alkalmazása embertelen körülmények közepette. Hogyan tisztulhat meg a divatipar?
A divatipar beszállítói hálózatának tisztátalansága akkor került a nyugati média és a nyilvánosság homlokterébe, amikor Bangladesben 2013-ban tűz ütött ki a Rana Plaza nevű textilüzemben, ahol neves nyugati márkák számára dolgoztak be. A gyárban az alkalmazottakat sanyarú körülmények között dolgoztatták, az elvárható munkahelyi biztonsági intézkedések nélkül, ezért égtek sokan bent az épületben.
Mivel sok brand napokkal később sem tudta megmondani, hogy vajon ők dolgoztattak-e ezzel az üzemmel, a tragédia afféle ébresztőként hatott a diszkont- és a luxusdivat pápái számára: át kell világítaniuk ellátási láncukat, és meg kell tisztítaniuk azoktól az alvállalkozóktól, melyek vállalhatatlan praktikákat űznek.
A tragédiának köszönhetően a divatmárkák nagy részének vezetése belátta, hogy fel kell vállalniuk a transzparencia ügyét. Átláthatóvá kell tenniük működésüket, és elszámoltathatóvá kell válniuk a fogyasztók felé. Tovább nem folytatható – vagy korszerűbb szóval élve nem fenntartható –, hogy csukott ajtók mögött bujkáljanak és titkolózzanak a termelési és beszerzési folyamataikat illetően.
Nagy kihívást jelent, hogy országonként más-más előírások vonatkoznak a divatszakmára, ezért egységesíteni kell az adatközlést a nyilvánosság felé. Egységesen ugyanazokat a fajta adatokat kell megadniuk a márkáknak mind a társadalmi, mind a környezeti lábnyomukat illetően, hogy a fogyasztók könnyen össze tudják ezeket hasonlítani. És ezek ismeretében döntse el mindenki, hogy kinél vásárol.
Az elmúlt hónapokban több márka is bejelentette, hogy felhagy a szőrmék és/vagy a bőrök használatával a termékeikben.