Az Európai Unió pontosan meghatározza a hulladék fogalmát: „olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”. Évente kb. 2503 millió tonnát termelünk belőle a kontinensen - de mi lesz Európa szemetével a jövőben? És mi ebben az egyén felelőssége?
Napjainkban néha úgy tűnik, mintha a hulladékkérdés egy ősidőktől létező és soha el nem múló tényező lenne a modern ember nyakán. Az ősi eredet valóban igaz: a legrégebbi feltárt szeméttárolók egyike még a kőkorszakból származik, ez a szeméthalom 320 méter hosszú, 32 méter széles és 8,5 méter magas volt - időnként felgyújtották, valószínűleg azért, hogy a kellemetlen bűztől megszabaduljanak.
Az uniós hulladékgazdálkodási politikák célja visszaszorítani a hulladék környezeti és egészségi hatásait, továbbá fokozni az európai erőforrás-hatékonyságot. A hosszú távú cél Európa újrafeldolgozó társadalommá való alakítása, vagyis amikor csak lehetséges, a hulladékkeletkezés elkerülése és az elkerülhetetlenül képződő hulladék erőforrásként történő felhasználása. Cél ezeken kívül az újrafeldolgozás sokkal magasabb szintjének elérése és a további természeti erőforrások kitermelésének minimalizálása.
A direktívákon túl azonban ott vannak a puszta tények.
A műanyag egész Európa súlyog gondja, márpedig a műanyag hulladék jelenleg gyakorlatilag az egész kontinenst beteríti, s ezen a tagországok közös, vagy eltérő szelektív szemétgyűjtő rendszere vajmi keveset segít. Jelenleg az európai kőolajfelhasználás 4-6 százalékát fordítják műanyag előállítására. Minden egyes kg PET előállítása 6 kg szén-dioxid kibocsátásával jár. Úgy kalkulálhatunk hogy egy 0,5 literes PET-palack előállítása kb. 82 gramm szén-dioxid kibocsátást eredményez, ezt úgy képzeljük el, mintha egy egykilométeres autót csinálná ugyanezt. Egyedül az üdítőitalaink előállítása 22,2 millió tonna szén-dioxidot termel évente - ez az Európai Uniós teljes éves 3600 millió tonnás szén-dioxid kibocsátásának 0,6 százalékát teszi ki.
Gond van a visszagyűjtéssel és az újrahasznosítással is: a műanyagok körülbelül 45 százalékát sosem gyűjtik össze, helyette valahol eldobálják: erdőkbe, földekre kerül, vagy vizekbe. Az újrafelhasználási arány is csupán 17 százalék körül alakul, a hulladék többi részét vagy elégetik (jellemzően a nyugati és északi országokban) vagy egyszerűen szeméttelepekre kerül (például Magyarországon, és a többi keleti és balkáni országban.)
Az már látszik a tapasztalatokból, hogy a használt termékek visszagyűjtését nagyban segíti egy alacsony kötelező betétdíj. Németországban 2003 óta kötelező betétdíjat fizetni a PET-palackokra és az alumínium dobozokra is, ennek összege 0,25 euró. Az Egyesült Királyságban is napirenden van az intézkedés bevezetése. A magas GDP-vel rendelkező, hagyományosan jóléti társadalomnak tekinthető Dániában kb. 50 százalékos visszagyűjtési aránnyal számolnak - kötelező betétdíjjal ez 95 százaléka emelhető. Üveg esetében nagyjából 70 százalékról 95 százalékra vihető fel ez az arány. Ám egyre több olyan üveg csomagolás van, ami egyedi, és ezért nem lehet újrafelhasználni, nem veszik vissza a boltok – ezt egyszerű szabályozással is meg lehetne oldani.
A német IFO kutatóintézet tanulmánya szerint bár nagyon jól hangzik a felvetés, hogy a betétdíjak miatt hatékonyan el lehet érni az úrhasznosítást, ez még mindig nem optimális. Társadalmilag ugyanis az lenne a kívánatos, hogy ne csak visszavigyék az emberek a boltokba a műanyag palackokat, hanem olyan csomagolást válasszanak, ami többször felhasználható – tehát üveget. Ahogy a német betétdíj is jól mutatja, bár több hulladékot tudnak szelektíven gyűjteni, ez nem segített abban, hogy a kevésbé szennyező üveg csomagolást válasszák a fogyasztók. Viszont csak azzal, ha kötelező visszavinni a boltba az üres üveget, óriási előrelépést lehet elérni.
Annak ellenére, hogy a környezetvédelem területén is a hulladékos tudatosság a jövő kulcsa, ennek szintje sok helyen jellemzően alacsony Európában. Egyetlen európai ember átlagosan 95-115 kg élelmiszert dob ki évente. Az Európai Unió országaiban emellett fejenként, átlagosan 157 kg csomagolási hulladék keletkezik egy évben. 2014-ben világszerte 41,8 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett, melynek mindössze 16%-át hasznosították újra. Jelenleg hazánkban mintegy 15 000 elszemetesedett terület van. A Föld óceánjain már öt óriási szemétsziget kialakult, de a bolygó körül, az űrben is 6-7 ezer tonnányi űrszemét kering.
A Nulla Hulladék (Zero Waste) kezdeményezés olyan életmód kialakítását tűzi ki célul, amelyben nem keletkezik végleges hulladék, mivel a folyamatokból kilépő minden anyag máshol még felhasználható erőforrásként jelentkezik. Azaz a termékek tervezése és a folyamatok működtetése során végeredményében csökken a hulladékok mennyisége és veszélyessége. Ma már a világ lakosságának több, mint fele él városi környezetben. A városok a Föld felszínének csupán 2%-át teszik ki, viszont a világ természetes erőforrásainak több mint háromnegyedét fogyasztják – és a globális hulladéktermelés 70%-át produkálják. Természetes erőforrásaink felhasználási hatékonyságának növelése, valamint az anyagok körforgásának megteremtése egyre sürgetőbb feladatunk, és éppen ezért kiemelten fontos a hulladékmentes koncepcióra törekvés világszerte.
Hulladéktermelésünk egyéni mennyisége manapság könnyedén csökkenthető! Az újrahasznosítható anyagok szelektív gyűjtésével a háztartási hulladék több, mint 35%-kal redukálható, komposztálással további 30% spórolható meg, a maradék pedig hulladékmentes módszereket alkalmazva szinte teljesen minimalizálható.
(Cikkünk a Fővárosi Közterület-fenntartó Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság (FKF Nonprofit Zrt.) támogatásával készült.)
További hírek a kategóriából
