Vagy együtt, vagy sehogy - ez a lényege annak az EU-célkitűzésnek, melynek értelmében a kontinens 2050-ig képes lesz gyakorlatilag a lenullázásig mérsékelni saját károsanyag kibocsájtását. Bár az átállás nyilván igen sokba kerül majd, az energiaközösségen kívül egyéb értelmes, jövőbe mutató koncepció ugyanis nem létezik.
2020 igen fontos év lesz az európai energiapiac jövőjének szempontjából:eldőlhet, az Európai Bizottságnak sikerül-e maga mögé sorakoztatnia a tagországokat egy közös energiapolitikához, hogy az évszázad közepére közösen sikerülhessen elérni a nulla károsanyag-kibocsátást, miközben biztonságos és versenyképes áron elérhető eenergiaellátást biztosítunk a tagországok állampolgárainak.
Először árazta be a szervezet az átállást is: becslések szerint úgy egy ezer milliárd euró befektetéssel lehetne elérni a nagyratörő tervek megvalósulását. Ám így az EU a bolygó első karbonsemleges közösségévé válhatna. Ez persze nem érhető el a tagországok közötti szorosabb együttműködés nélkül, márpedig ez eddig nem ment zökkenőmentesen, Lengyelország pl. most is ragaszkodik régi hagyományos szénerőműveihez.
A közösség lényege az lenne, hogy az államok hálózatai összekötve tervezhető lenne az alternatív energiaforrások elosztása akkor is, ha valamelyi államnak nincs szélenergiája, vagy kevés a napsütötte órák száma.
Nem mellesleg fontos cél a környezetszennyezés, főleg a levegőszennyezés károkozásainak csökkentése, mert ebbe még mindig elég sokan halnak meg az európai országokban. Az európai összefogás mögötti nem titkolt cél a gazdasági is, hiszen a közös piac árcsökkentő hatásával az amerikai mérsékeltebb árakat is utolérhetnénk, s összességében az európai fogyasztó is kedvezőbb áron juthatna hozzá az energiához.
További hírek a kategóriából
