Erdőtüzek, olvadó jéghegyek, járványok. A közelmúlt eseményei bizonyították, hogy megszokott életvitelünkön változtatnunk kell, ha egy élhető bolygót szeretnénk magunkénak tudni. Szerencsére mindig vannak olyan ötletek, amelyek segítenek csökkenteni a víz- és energiahiányt vagy a műanyag hulladék mennyiségét. Összeállításunkban ezek közül szemezgettünk.
Egy falatnyi víz
Egy londoni start-up, az Ooho! piacra dobta az ehető vízgömböket. Ezzel a nem mindennapi ötlettel az eldobható műanyag palackok félelmetes mennyiségére reflektáltak. A fejlesztőknek először meg kellett találniuk, milyen anyag képes egyben tartani a vízmolekulákat. Megvizsgálták, hogy a természetben a növények hogyan tárolják a folyadékot, majd hínárkivonatból megalkottak egy hártyát, amely magában foglalja a vízgömböt. A vékony membránt megehetjük, de ha mégsem érezzük magunkat elég bátornak hozzá, a csomagolást a komposztba is dobhatjuk, ugyanis négy-hat hét alatt, akárcsak bármilyen gyümölcs, biológiailag lebomlik. A hártyát ízesíteni és színezni is lehet. Vízen kívül bármilyen más folyadékot, üdítőt, alkoholt vagy kozmetikumot is tölthetünk bele.
A cég az elmúlt években tökéletesítette technológiáját, így a vízgömböket ma már olcsóbban elő lehet állítani, mint a műanyag palackokat. Az ötlet a londoni maratonon élesben vizsgázott, népszerűsége folyamatosan nő. Az interneten már számos videó elérhető, amely az otthoni elkészítés lépéseit mutatja be.
Kis barna golyók
Megfelelő higiéniai körülmények híján a fejlődő országokban sokszor nem tudják biztonságosan kezelni a keletkező vizeletet és székletet. Ez könnyen vezethet közegészségügyi problémákhoz, járványokhoz, ráadásul a szennyeződések a talajvízbe és a felszíni vizekbe is beszűrődhetnek. Egy afrikai vállalat nemcsak az illemhelyhez köthető mindennapi hulladék, hanem az erdőirtás problémájára is előállt egy ötlettel.
Nakurában, Kenyában emberi ürülékből gyártanak faszén golyókat. A nap mint nap újratermelődő, épp ezért folyamatosan rendelkezésre álló nyersanyagot két-három hétig szárítják egy üvegházban, aztán fűrészporral keverik, majd egy szárító kemencében több száz fokra hevítik, hogy eltávolítsák a kellemetlen szagokat. Egy darálóval apró részekre őrlik, kötőanyag gyanánt pedig melaszt adnak hozzá. A masszából golyókat formáznak, és újra kiszárítják azokat. Egy kiló brikett előállítása körülbelül fél dollárba kerül. Nemcsak szagmentes, de nagyobb fűtőértékkel rendelkezik, és hosszabban is ég, mint a hagyományos faszén. Talán pont ezért akkora a kereslet rá, hogy a vállalat havonta két tonnát állít elő belőle.
Ha mosni kell, csak biciklire pattannak
Néhány évvel ezelőtt a brit Richard Hewitt Afrikában, egy árvaházban mosott naphosszat, kézzel. Ezt azonban hamar megunta, mert lassan haladt, és a háta is megfájdult. Ekkor jött az isteni szikra. Mivel a helyiek sokat bicikliztek, úgy gondolta, megalkot egy kerékpár-meghajtású mosógépet, a SpinCycle-t.
A bicikli hátuljára egy hordószerű eszközt rögzített, amely mosógépdobként funkcionált. Ezt töltötte meg ruhákkal, mosószerrel és vízzel. A hátsó kerék hajtotta a dobot, amelynek a belsejében egy lapát gyorsította a mosást. Tíz perc tekerés után csak ki kellett csavarni, és a szárítóra aggatni a vizes holmikat. Ha „lejárt a program”, a hordót szállítóeszközként is használhatta. Amikor úgy gondolta, a szerkezet nélkül akar tekerni, könnyen fel- és leszerelhette.
Hewitt találmánya elsősorban a fejlődő országok lakóinak nyújt olcsó, víztakarékos, árammentes alternatívát a ruhatisztításhoz, de valószínűleg bármelyik túrázó örömmel használná, hiszen a működéséhez csupán némi vízre és emberi erőre van szükség.
Ebéd a komposztáló mellett
Az élelmiszerpazarlás és az energiahiány napjaink jellemző problémája. A Home Biogas ezekre kínál megoldást. A felfújhatósátorszerű komposztáló egy napos területen, maximum húsz méterre a konyhától bármelyik család kertjében elfér, a berendezést egy gázcső köti össze a házzal. A rendszer egy-két óra alatt könnyen felállítható, hogy aztán – legfeljebb napi 12 kg szerves hulladékot gázzá alakítva – két-három órányi energiával lássuk el a lakást.
A konyhai maradékot (zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket, húst, halat, sőt akár a háziállatok almát) csak bele kell dobnunk a sátorba, aztán ahhoz a természetes folyamathoz hasonlóan, ahogyan a gyomrunk megemészti az ételt, baktériumok segítségével a rendszer is elkezdi lebontani a maradékokat. Közben pedig biogáz keletkezik, amellyel ugyanúgy főzhetünk, mint a hagyományos gázzal. A különbség annyi, hogy a saját, tiszta, megújuló energiánk előállítása során folyékony növényi trágya is keletkezik, amellyel a kertet gondozhatjuk.
Villanykörte műanyag palackból
A Fülöp-szigeteken 16 millióan világítanak gyertyával vagy petróleumlámpával. Ez a gyakorlat azonban nagyon tűzveszélyes, ezért Illac Diaz egy biztonságosabb alternatívát keresett. „Vajon mi a leginkább hozzáférhető anyag a szegények számára?” – tette fel magának a kérdést. A válasz a műanyag hulladék volt, amelyből rengeteg van a szigeten.
Diaz cége, a Liter of Light használt műanyag palackokat tölt meg vízzel és fehérítővel – hogy a víz ne algásodjon –, aztán a házak fém tetőin lyukakat vágnak, és ezekbe helyezik a palackokat. Ha ezzel kész vannak, egy mikró napelemet tesznek a flakonokba, amelyek visszatükrözik a nappali fényt.
A plasztik lámpák öt perc alatt elkészülnek, tíz év az élettartamuk. Mindenféle elektromosság nélkül évekig olyan fényesek, mint az 55 wattos izzók. Diazék házak mellett utcákat is megvilágítanak ezzel a módszerrel. Az utcai lámpáknak három óra kell, hogy feltöltődjenek. Az innovációnak köszönhetően nemcsak hogy 3000 tonna szén-dioxiddal kevesebb kerül évente a légkörbe, de a világosabb városrészeken 70%-kal csökkent a bűnözés is.
Diaz díjnyertes ötletét eddig több mint 30 országban ültették át a gyakorlatba. Az újrahasznosítás és a fenntarthatóság jegyében a lámpákat emberi erővel, helyben elérhető alapanyagokból, fillérekért állítják elő. Nem kell külföldi nagytőkés vállalatokra várni. A megoldás a kezünkben van!
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)