Jelenleg őrült mód tömik a begyüket, eredeti súlyuk akár duplájára híznak. Egy népi megfigyelés szerint jövő pénteken csapataik elhagyják a háztetőket, villanyvezetékeket, de még maradnak Magyarországon.
Nincs két hete, hogy beszámoltunk róla, a hazai fehér gólyák zöme útra kelt téli szálláshelye felé. Valódi „nemzeti” madarak, augusztus 20-án és a környező napokban indulnak, nagy tömegű visszatérésükre pedig másik legjelentősebb nemzeti ünnepünk, március 15. táján számíthatunk.
Fecskehajtó Kisasszony
Most a fecskéken a sor, ők is többé kevésbé összehangolják a rajtot: az addig háztetőkön, villanyvezetéken gyülekező csoportok szeptember 8. táján egyik pillanatról a másikra eltűnnek a szemünk elől.
Az elmúlt 10-15 évben a klímaváltozás hatására megbolondult időjárás képes megkavarni a dolgokat, de hagyományosan ez a költőhely elhagyásának dátuma. Nem véletlenül nevezi a népnyelv szeptember 8-át Fecskehajtó Kisasszony napjának – mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
Most még csak esznek, esznek és esznek
Addig viszont van még egy hét, amíg fecskéink, ha nem bandákba verődve csivitelve tervezik az utat, vagy éppen a még fészekben nevelkedő fiókáikat etetik, akkor esznek. Őrült módon, heteken keresztül: ezt nevezik hiperevésnek. A madarak zsírtartalékot gyűjtenek a több ezer kilométeres útra, testsúlyuk ilyenkor közel megduplázódhat.
Ha mostanában betör egy markáns hidegfront, a fecskék pillanatok alatt eltűnnek, a hiperevés időszakában nem kockáztathatnak: repülő rovarokkal táplálkoznak, ilyeneket viszont 15 fokos levegőben már nemigen, tíz fokon pedig már egyáltalán nem találnak. Amennyiben az időjárás nem hajtja őket, maradnak szeptember 8. környékéig kisebb csoportokban fészkük közelében.
Elmennek, de még az országban maradnak
Hirtelen, egyik napról a másikra fognak távozni, de nem mennek messzire. Korábban a Balaton nádasaiban volt az „országos őszi fecsketalálkozó”, ez az utóbbi években részben áttevődött például a baranya megyei Sumony község határába. A vizes élőhelyen hemzsegnek a rovarok, itt töltenek még „hiperevéssel” néhány napot, hetet, mielőtt végleg megindulnának délnek.
Elképesztő, ahogy a hazai állomány, kiegészülve számos átutazóval, egyszerre akár három-négyszázezer fecske is, reggelente elindul a nádasból, este pedig hatalmas tömegben kavarogva foglalja el éjszakázóhelyét – emeli ki a szakértő.
1000 km egy nap alatt
Sumony után jön az igazi megpróbáltatás: úti céljuk a Szaharától jócskán délre eső területek, több ezer kilométerre a fészektől. Elképesztő teljesítményre képesek: ezek a kis madarak 24 óra alatt képesek napi 1000-1050 kilométert megtenni, ráadásul egyhuzamban két-három napon keresztül. Ezt követően viszont pihenniük kell.
A fecskék annyiból szerencsések, hogy repülés közben is tudnak táplálkozni, de – mint ahogy minden vonuló madárnak – számukra is nagyon fontosak a szigetszerűen elhelyezkedő, rovarokban gazdag pihenőhelyek, ahol az állatok táplálkozhatnak, feltölthetik magukat. Mint annak idején az utak mentén a fogadók.
Sajnos az emberi tevékenységen túl a klímaváltozás is gyorsítja ezen területek leromlását, eltűnését, holott a vonuló madarak számára életbevágóan fontosak.
Aki él, visszatér
Az utazó fecskékre ezer meg ezer veszély les: az időjárás, táplálékhiány, betegségek, hús célú tömeges befogás, hosszan sorolhatnánk – igen magas az elhullás, a most gyülekező madarak jó ha harmada tér haza jövő tavasszal. Amelyik viszont túléli, nagyon nagy eséllyel oda is repül vissza, ahonnan indult, ahol előző évben költött, illetve kikelt a tojásból.
A fecskék körében igen erős a területhűség, a madarak 80-90 százaléka az előző évi fészkelőhelyre vagy ennek közelébe tér vissza a következő tavasszal – mondja Orbán Zoltán.
A hideg “löki” őket délre
Ha a hazai állomány lassan szárnyra is kel, egy darabig még nem maradunk fecskék nélkül. Némelyikük még az északi sarkkörön túl is megtalálható, az északi állományok szakaszosan vonulnak át Magyarországon – számukra a Balaton és a Hortobágy, illetve a már említett Sumony és a többi kiterjedt, nádas élőhely jelenti a táplálékban gazdag pihenőhelyeket, ahol kifújhatják magukat.
Nagyon érdekes, hogy a fecskék is napokkal korábban megérzik az északról betörő hidegfrontokat, és délre húzódnak előlük. A szeptember-októberig tartó vonulási időszakban megfigyelhető, ahogy egy-egy fecskeringató nádas egyik napról a másikra kiürül, majd ismét benépesedik a hideg elől húzódó csapatok vonulási ritmusában.
Forrás: 24.hu | Kép: Flickr
Nincs két hete, hogy beszámoltunk róla, a hazai fehér gólyák zöme útra kelt téli szálláshelye felé. Valódi „nemzeti” madarak, augusztus 20-án és a környező napokban indulnak, nagy tömegű visszatérésükre pedig másik legjelentősebb nemzeti ünnepünk, március 15. táján számíthatunk.
Fecskehajtó Kisasszony
Most a fecskéken a sor, ők is többé kevésbé összehangolják a rajtot: az addig háztetőkön, villanyvezetéken gyülekező csoportok szeptember 8. táján egyik pillanatról a másikra eltűnnek a szemünk elől.
Az elmúlt 10-15 évben a klímaváltozás hatására megbolondult időjárás képes megkavarni a dolgokat, de hagyományosan ez a költőhely elhagyásának dátuma. Nem véletlenül nevezi a népnyelv szeptember 8-át Fecskehajtó Kisasszony napjának – mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
Most még csak esznek, esznek és esznek
Addig viszont van még egy hét, amíg fecskéink, ha nem bandákba verődve csivitelve tervezik az utat, vagy éppen a még fészekben nevelkedő fiókáikat etetik, akkor esznek. Őrült módon, heteken keresztül: ezt nevezik hiperevésnek. A madarak zsírtartalékot gyűjtenek a több ezer kilométeres útra, testsúlyuk ilyenkor közel megduplázódhat.
Ha mostanában betör egy markáns hidegfront, a fecskék pillanatok alatt eltűnnek, a hiperevés időszakában nem kockáztathatnak: repülő rovarokkal táplálkoznak, ilyeneket viszont 15 fokos levegőben már nemigen, tíz fokon pedig már egyáltalán nem találnak. Amennyiben az időjárás nem hajtja őket, maradnak szeptember 8. környékéig kisebb csoportokban fészkük közelében.
Elmennek, de még az országban maradnak
Hirtelen, egyik napról a másikra fognak távozni, de nem mennek messzire. Korábban a Balaton nádasaiban volt az „országos őszi fecsketalálkozó”, ez az utóbbi években részben áttevődött például a baranya megyei Sumony község határába. A vizes élőhelyen hemzsegnek a rovarok, itt töltenek még „hiperevéssel” néhány napot, hetet, mielőtt végleg megindulnának délnek.
Elképesztő, ahogy a hazai állomány, kiegészülve számos átutazóval, egyszerre akár három-négyszázezer fecske is, reggelente elindul a nádasból, este pedig hatalmas tömegben kavarogva foglalja el éjszakázóhelyét – emeli ki a szakértő.
1000 km egy nap alatt
Sumony után jön az igazi megpróbáltatás: úti céljuk a Szaharától jócskán délre eső területek, több ezer kilométerre a fészektől. Elképesztő teljesítményre képesek: ezek a kis madarak 24 óra alatt képesek napi 1000-1050 kilométert megtenni, ráadásul egyhuzamban két-három napon keresztül. Ezt követően viszont pihenniük kell.
A fecskék annyiból szerencsések, hogy repülés közben is tudnak táplálkozni, de – mint ahogy minden vonuló madárnak – számukra is nagyon fontosak a szigetszerűen elhelyezkedő, rovarokban gazdag pihenőhelyek, ahol az állatok táplálkozhatnak, feltölthetik magukat. Mint annak idején az utak mentén a fogadók.
Sajnos az emberi tevékenységen túl a klímaváltozás is gyorsítja ezen területek leromlását, eltűnését, holott a vonuló madarak számára életbevágóan fontosak.
Aki él, visszatér
Az utazó fecskékre ezer meg ezer veszély les: az időjárás, táplálékhiány, betegségek, hús célú tömeges befogás, hosszan sorolhatnánk – igen magas az elhullás, a most gyülekező madarak jó ha harmada tér haza jövő tavasszal. Amelyik viszont túléli, nagyon nagy eséllyel oda is repül vissza, ahonnan indult, ahol előző évben költött, illetve kikelt a tojásból.
A fecskék körében igen erős a területhűség, a madarak 80-90 százaléka az előző évi fészkelőhelyre vagy ennek közelébe tér vissza a következő tavasszal – mondja Orbán Zoltán.
A hideg “löki” őket délre
Ha a hazai állomány lassan szárnyra is kel, egy darabig még nem maradunk fecskék nélkül. Némelyikük még az északi sarkkörön túl is megtalálható, az északi állományok szakaszosan vonulnak át Magyarországon – számukra a Balaton és a Hortobágy, illetve a már említett Sumony és a többi kiterjedt, nádas élőhely jelenti a táplálékban gazdag pihenőhelyeket, ahol kifújhatják magukat.
Nagyon érdekes, hogy a fecskék is napokkal korábban megérzik az északról betörő hidegfrontokat, és délre húzódnak előlük. A szeptember-októberig tartó vonulási időszakban megfigyelhető, ahogy egy-egy fecskeringató nádas egyik napról a másikra kiürül, majd ismét benépesedik a hideg elől húzódó csapatok vonulási ritmusában.
További hírek a kategóriából
Sziget: Idén még hangsúlyosabb lesz a környezettud...
Közzétéve 2016.08.16 15:12
NABI: Gázüzemű buszokkal hasznosítható lenne a dep...
Közzétéve 2016.08.17 14:44
Környezetszennyezés okozta jogsérelmek
Közzétéve 2016.09.26 09:02
