Weingartner Balázs szerint a jó vállalati hulladékgazdálkodási gyakorlat – melynek kommunikálása a kormány számára is egy új feladat – nemcsak környezetvédelmi, hanem konkrét gazdasági haszonnal is jár. A frissen kinevezett államtitkárral többek között műanyagszennyezésről, iparfejlesztésről és öko-innovációról beszélgettünk, de azt is megtudtuk, hogy a privát életben miképpen járul hozzá a környezetvédelemhez.
-Az elmúlt két ciklushoz képest fontos újdonság a kormányzati struktúrában a fenntarthatóságért felelős államtitkárság létrehozása. Visszakerül a szakterülethez a megfelelő hangsúly?
-Az újonnan létrejött Innovációs és Technológiai Minisztériumban működő Fenntarthatóságért Felelős Államtitkárság számos szakterületet irányít. Létrehozásánál fontos szempont volt a szakpolitikák és az intézményrendszer összehangolása. A hulladékgazdálkodással összefüggő teljes kormányzati feladatellátás az államtitkársághoz került. Az új struktúra a kormány egyéb fenntarthatósági célokkal is kapcsolatos elképzeléseinek megvalósításához szükséges intézményrendszer kialakításának a része.
-Ön vezeti az államtitkárságot, a szakterületei megmaradnak, illetve bővülnek. Hogy érzi, az NHKV vezetőjeként mit sikerült megvalósítania?
-Az NHKV létrehozásának pillanatában már látható volt, hogy a feladat csak az ellátásra kötelezett önkormányzatok és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást végző társaságok együttműködésével valósítható meg. Ez talán működhetett volna jobban is, de az elmúlt évtizedek kialakult gyakorlatán változtatni sosem könnyű. Sikerült létrehozni a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás új területi rendszerét, melyben jelenleg 27 integrátor társaság biztosítja az Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervnek megfelelő ellátást. A haszonanyagok értékesítését tulajdonosként az NHKV folyamatosan saját maga veszi át és végzi. A korábban uniós társfinanszírozással elkészült és átadott ISPA és KEOP rendszerelemek üzemelnek, működnek. Közel 150 milliárd forint összegű forrás terhére megvalósítás alatt állnak további edény-, jármű-, gépbeszerzések és létesítmény-fejlesztések. Talán a legfontosabb pozitívum, hogy a zajló beruházások már egy egységes nemzeti stratégia részeként mennek végbe.
-Hogy látja, mennyire sikerült előbbre lépni az elmúlt öt évben az emberek szemléletformálásában a környezetvédelem területén?
-Számos intézkedés történt az elmúlt időszakban ezen a területen is. Örömmel számolok be elsőként a Zöld Ipar Magazinnak arról, hogy több mint tíz éves kihagyás után újra elkészült a hazai vegyes települési hulladék átfogó összetétel analízise, tehát meghatároztuk, hol és mit dobunk ki a vegyes települési gyűjtőedényekbe. Így forintosítani lehet majd azt, hogy a megelőzhető élelmiszerhulladékokkal mekkora összeget dobunk ki éves szinten, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy ezen élelmiszerek előállítása milyen környezeti hatásokkal járt. Nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy hiteles módon, adatokkal és tényekkel alátámasztva mutassuk be az egyéni és a szervezeti hulladékkezelés menetét, eredményét, értelmét, ezzel motiválva az állampolgárokat és a gazdasági szereplőket a hulladékok szelektív gyűjtésére. A nagyobb tömegeket elérő és megmozgató akciók közül feltétlenül említésre érdemes a TeSzedd! országos szemétgyűjtő kampány: míg 5 éve országszerte mintegy 100 ezer fő vett részt a szemétszedésben, tavaly már 175 ezer önkéntes tisztított meg 1 732 helyszínt az összesen 2 516 tonna szeméttől. Az Európai Hulladékcsökkentési Hét népszerűsége is évről évre növekszik: a programhoz 2017-ben 361 regisztrált hulladékcsökkentési akció ötletével több mint 100 ezren csatlakoztak, és vettek részt helyi, hulladékkeletkezést megelőző, innovatív megoldásokkal. A hazai hulladékgazdálkodással kapcsolatos, környezettudatos szemléletformálást támogató kiírásra civil szervezetek, önkormányzatok, egyházak pályázhattak 2017-ben 200 millió forint, 2018-ban pedig 250 millió forint keretösszeg erejéig. A nyertesek legfeljebb 3 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesülhetnek, a bírálat jelenleg is zajlik.
-A közelmúltban beszélgettem egy multinacionális vállalat ügyvezető igazgatójával, aki azt mondta, hogy a társaság globálisan 1,9 milliárd üdítőitalt értékesít naponta. Az államtitkárság képes lesz nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy a megfelelő K+F+I forrásokat fordítsák a társaságok új csomagolóanyagok feltalálására?
-Azt kell látni és láttatni – ez a kormányzat számára is egy új feladat –, hogy a jó vállalati hulladékgazdálkodási gyakorlat nemcsak környezetvédelmi, hanem konkrét gazdasági haszonnal is jár az ágazati szereplők számára. Számos külföldi példa bizonyítja, hogy például egy cég esetében a hulladékkezelési költségek az árbevétel 4 százalékát is elérhetik, ez a kiadás azonban hatékony erőforrás-gazdálkodási intézkedésekkel hosszú távon negyedével csökkenthető. Ehhez szeretne a jövőben a tárca is segítséget nyújtani a tényleges hulladékgazdálkodási költségek kiszámítására, a hulladékáramok feltérképezésére vonatkozó módszertani javaslatokkal, előmozdítva ezzel az önkéntes alapon történő megelőzést. A mi feladatunk továbbá, hogy az elérni kívánt célok irányába tereljük az érintett gazdálkodókat, és új innovatív megoldások keresésére ösztönözzük őket, amelynek csak az egyik módja a K+F+I források biztosítása. Gyakran az állam részéről elegendő a jó gyakorlatot megismertető, a magánszemélyek és a vállalatok számára is díjmentes szolgáltatást nyújtania, máskor a gazdasági ösztönzők alkalmazása a hatékonyabb.
-Másik érdekes kérdés, hogy azok az önmagukban felesleges vagy legalábbis könnyen nélkülözhető használati tárgyak (szívószál, műanyag kávépálcika, kávékapszula) betiltására, korlátozására tervez az államtitkárság lépéseket tenni?
-Az Európai Bizottság idén májusban hozta nyilvánosságra az egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló irányelv-tervezetét. A javaslat konkrét tiltó és korlátozó intézkedéseket vár a tagállamoktól az egyszer használatos műanyag termékekre vonatkozóan. A tervezettel kapcsolatban jelenleg a hazai induló mandátum készül.
Az Európai Unió e tervezeten kívül is számos műanyagszennyezés megelőzésére irányuló intézkedést tett az elmúlt évben. Ezek kölcsönhatásait, a magyarországi jogi, gazdasági és társadalmi rendszerbe való beillesztésük lehetőségeit átfogóan kell megvizsgálni a konkrét hazai beavatkozások megtétele előtt. Ezek az előkészületek, munkálatok is folyamatban vannak.
-Hogyan fonódik össze a hulladékgazdálkodás és a tárca nevében is szereplő innováció kérdése?
-Az innovatív iparfejlesztés irányainak meghatározása a hulladékgazdálkodás területén egy jó példa lehet a két terület kapcsolatára. Az erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdasági intézkedések nem választhatóak el egymástól. A gyakorlatban ilyen például a műanyag hulladék drasztikus csökkentése, amely egyrészt az azokat kiváltó termékek kialakításában, másrészt terméktervezési és hulladékhasznosítási területen is számos iparfejlesztési, öko-innovációs kérdést vet fel, melyekre közösen kell megoldást találnunk.
-Végül egy kérdés a szakember mögött a magánemberhez: Ön személy szerint, saját életében mit tesz a környezetvédelemért, az energiaspórolás, vagy a hatékonyabb hulladékkezelés területén?
-Minden tekintetben az elkülönített hulladékgyűjtés híve vagyok. Ha csak lehet, üveges termékeket vásárolok, és a visszavételi pontokon leadom a csomagolást. A műanyagpalackot a megfelelő szelektálás érdekében, ha erre másutt nincs mód, hazaviszem. Megbeszéléseimet igyekszem úgy szervezni, hogy minél kevesebb utazással járjanak. Szabadidőmben szeretek főzni, ehhez a bevásárlást is magam intézem. Ilyenkor igyekszem a csomagolóanyagok mennyiségét a lehető legalacsonyabb szintre szorítani, ezért legtöbbször piacon vásárlok, és az adagok megválasztásánál arra törekszem, hogy minden elfogyjon. Mivel a főztömre nem szokott panasz lenni, az ételmaradékokra sosincs gondom!
További hírek a kategóriából
