Egyre többet beszélünk a méheket veszélyeztető környezeti tényezőkről, főleg a peszticidekről és az éghajlati változásokról, melyek hatására már-már a kihalás fenyegeti ezeket a nélkülözhetetlen rovarokat. Van azonban egy „belső” ellenségük is, amely ellen nemsokára vegyszerek helyett már környezetbarát módszerrel harcolhatunk.
Ez a gyilkos tényező az ázsiai méhatka (Varroa destructor), amely rátapad a méhekre, hogy azok testnedvével táplálkozzon. Így amellett, hogy legyengíti szervezetüket, egyéb kórokozókkal is megfertőzheti őket, s ily módon a kaptárba bejutva akár a teljes méhkolónia pusztulását okozhatja.
Elsősorban az Apis mellifera és Apis cerana fajokat támadja meg, de más, beporzást végző rovarokban is felfedezték már jelenlétét. Ilyen gazdatest lehet például a poszméh (Bombus pennsylvanicus), a ganéjtúró (Phanaeus vindex) és a zengőlégy (Palpada vinetorum) is.
Ezekben a rovarokban a méhatka nem szaporodik, de segítségükkel képes a terjedésre.
A méhészeknek mindeddig nem állt rendelkezésére igazán hatásos ellenszer, a közelmúltban azonban olasz fizikusok egy csoportja felfedezte, hogy a hideg plazma segítségével úgy pusztíthatók el ezek az atkák, hogy a méhek ne kerüljenek veszélybe és semmilyen káros anyag ne keletkezzen a használat során.
A plazma valójában ionizálással létrehozott forró gáz. Ennek szobahőmérsékleten előállított változata a hideg plazma, amely kiváló baktérium-, gomba- és vírusölő, ezért eddig elsősorban élelmiszerek (gyümölcsök, húsfélék) és különböző felületek fertőtlenítésére használták.
A laboratóriumokban végzett kísérletek sikeresnek bizonyultak, de a gyakorlati alkalmazás még várat magára. A következő fázis a módszer „élőben”, közvetlenül a kaptárakban való kipróbálása lesz.
További hírek a kategóriából
