A textilek előállítása hatalmas vízlábnyomot és nagy mennyiségű vegyszerhasználatot követel. Az olcsó "fast fashion" márkái felpörgették a fogyasztást, így túl sok ruhát dobunk ki a szemétbe. A ruhaipar úgy igyekszik csökkenti környezeti terhelését, hogy biológiailag lebomló kelméket fejleszt ki.
A divatmárkák sorra üzennek hadat a ruhák eldobásának, mert a textilanyagok előállítása túl nagy vegyszer-lábnyommal jár ahhoz, hogy oly nagy mennyiségben menjenek veszendőbe és szennyezzék hulladékként a környezetet, mint amennyit manapság kidobunk belőlük. A Knickey nevű amerikai cég minősítetten organikus gyapotból készíti női fehérneműit, az így készült kelme a veszélyes anyagokra vonatkozó GOTS és az Oeko Tex teszteken átment és a Fair Trade címkét is kiérdemelte. (Az már ráadás, hogy csomagolása is újrahasznosított anyagokból készül.) A céget Cayla O’Connell Davis alapította, aki 2014-ben diplomázott és azóta fenntartható ellátási láncok kialakításában vállalt szerepet.
A textilek 95 százaléka újrahasznosítható, habár nem feltétlenül újra ruhaalapanyagként, mert az újrafeldolgozás alkalmával romlik a minősége (recycling helyett tehát downcyclingról beszélhetünk ez esetben). Más termékekbe is beépíthetők a ruhák rostjai, főleg szigetelőanyagként, ipari takaróként, válltömésként használhatók. A fehérneműknél ez azért nem működik, hogy a szegényeknek ruhát gyűjtő szervezetek nem veszik át őket, a textilújrahasznosítók -ha egyáltalán egy fogyasztó valahogy kapcsolatba tudna lépni velük- szintén nem, így hát a kukában végzik. Az emberek 95 százaléka bizonyítottan kidobja az elhordott alsóneműjét.
Fehérneműink ezért biztos szennyező tényezők, mérgező, toxikus anyagokat adnak ki magukból a szeméttelepen, ha egyáltalán képesek lebomlani. Ezért is fontos, hogy a fehérneműgyártás átálljon a természetes rostok használatára. A fogyasztók is igényelik ezt. A Sourcing Journal szaklap felmérése szerint a vásárlók 83 százaléka előnyben részesíti a természetes rostokban gazdag fehérneműt a mesterséges műszálakból készült darabokkal szemben, a válaszadók 54 százalékát pedig “nagyon vagy valamelyest” aggasztja, ha intim testtájai műszálas anyagokkal érintkeznek