Egy friss kutatás kimutatta, hogy kétszer annyi ételt dobunk ki, mint korábban hittük, és nem túl meglepő, hogy a gazdagabb rétegek a pazarlók, és nem a szegényebbek. A szakértők azt is meghatározták, hogy milyen költési összeg felett emelkedik meg drasztikusan az élelmiszerhulladék mennyisége.
A holland Wageningen Kutatóegyetem szakértői most először vettek figyelembe olyan faktorokat a túlfogyasztás és az élelmiszerhulladék kiszámolásánál, mint a vagyon, a jövedelem, a lakhely vagy a környezet ételkultúrája. A kutatásukból kiderült, hogy az élelmiszerpazarlás mindehhez köthető jelenség, és sokkal magasabb is az aránya, mint korábban gondoltuk.
A kutatók rájöttek, hogy a mágikus szám a 6,70 – ennyi dollárnyi napi költés felett kezd el drámaian megugrani az élelmiszerhulladék mennyisége egy főre lebontva, a növekedés pedig aztán egy ideig gyorsul, majd szépen lelassul, és a legvagyonosabbaknál magas ugyan, de már nem annyira kiugróan, mint a 6,70 dollár alatt és felett költők esetében. Ahogy valakinek nő a vásárlóképessége, úgy pazarol egyre több élelmiszert, de aztán ahogy megengedheti magának a tudatosságot, az élelmiszerhulladék mennyiségének növekedése lelassul.
Az is kiderült a kutatásból, hogy sokkal többet pazarolunk, mint gondoltuk: a szakértők szerint eddig nagyjából fejenként 214 kilokalória (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért kalória) kidobott élelmiszerrel számoltunk egy napra lebontva, a valóság azonban sokkal drámaibb. Egy fő egy nap átlagosan ugyanis 527 kalóriát veszteget el, ami nagyon sok.
A szakértők szerint a FAO korábbi adatai (a rendelkezésre álló élelmiszer egyharmadát elpazaroljuk) nem állják meg a helyüket, mivel nem veszik figyelembe például az önellátó gazdálkodásokat, csak azt az élelmiszert, amit az emberek megvásárolnak. Így pedig nem lehet pontos a statisztika.
A kutatásból az is kiderült, hogy a fejlődő országokban drámaian nő az élelmiszerhulladék mennyisége, amit sürgősen meg kellene állítani, és a fejlett, gazdagabb országok viselkedését is meg kellene változtatni.