1890-ben indult el Magyarországon a lakosság települési madáretetési mozgalma. A mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál a kertekben, a parkokban és a sokadik emelet magasságában is. Ugyanakkor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felhívja a lakosság figyelmét arra, hogy a vízimadarakat soha, sehol, semmivel ne etessék, mert ez tömeges pusztulásukat okozhatja!
A legnagyobb honi madárvédő szervezet, a MME idén is felhívja a lakosság figyelmét a téli időszakban folytatható madáretetés mikéntjére.
Az énekesmadaraknak adható téli madáreleségek 3+1 csoportba sorolhatók:
- napraforgó, amibe apró szemű kölest is lehet keverni;
- állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó);
- alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal);
- plusz ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere.
Bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet!
Az énekesmadarak téli etetésével szemben a vízimadarak etetése tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek.
A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Etetésük szennyezi a környezetet, közben kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését - vallja a szervezet.