A klímaváltozás miatt megállíthatatlan a hideg, állandóan fagyott talajú területek csökkenése, 2100-ra szinte teljesen el fognak tűnni a kutatók szerint. Ez a folyamat tovább erősítheti a globális felmelegedést és hátrányosan érintheti az érintett területek biodiverzitását.
Az úgynevezett periglaciális zónák, melyek általában egy állandóan fagyott talajréteggel, permafroszt réteggel rendelkeznek, a Föld szárazföldi területeinek negyedét teszik ki. Többnyire az északi és déli területeken, illetve nagy tengerszint feletti magasságban találhatók. Az Exeteri és Helsinki Egyetem, valamint a Finn Meteorológiai Intézet tudósai megfigyelték azokat természetes folyamatokat, melyeket a fagy és a hó idéz elő ezekben a zónákban. Eredményeik szerint – és a jövőbeli szén-dioxid-kibocsátás legoptimistább becsléseit tekintve – a periglaciális zónák kiterjedése 2050-re drámaian csökkenni fog, 2100-ra pedig szinte teljesen eltűnnek – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Ennek nagy hatása lehet a tájra és a fajok sokszínűségére, ráadásul felerősítheti a visszacsatolást, vagyis a klímaváltozás hatásait erősítő vagy gyengítő folyamatokat. “Az eredmények alapján mélyreható változások várhatóak a preiglaciális zónákban, tekintet nélkül a klímaváltozás mértékének csökkentését célzó intézkedésekre” – mondta Juha Aalto szakértő. “Sajnos úgy tűnik, hogy az általunk vizsgált, a fagy által irányított folyamatok közül több már most olyan szélsőséges klímában létezik, amelyben még éppen lehetségesek” – tette hozzá. “Ezek alapján úgy tűnik, a jövőben várható ezen folyamatok működésében egy átbillenési pont, alapvető változások következnek be a talaj állapotában és a légköri visszacsatolásokban” – fejtette ki a szakértő.
Stephan Harrison, az Exeteri Egyetem tudósa szerint a projekt során különböző modellek segítségével bemutatták, hogy ebben az évszázadban a geológiai folyamatok és az ökoszisztémák nagy tengerszint feletti magasságban, valamint az északi és déli területeken alapvetően változnak meg a klímaváltozás nyomán. Becsléseik szerint az általuk vizsgált észak-európai terület periglaciális zónáinak kiterjedése 72 százalékkal csökkenni fog. 2100-ra pedig ilyen zónák csak a magashegyi területeken fognak létezni.
Miska Luoto, a Helsinki Egyetem tudósa kiemelte, hogy mindez jelentős változást okoz az észak-európai növények életében is. Sok ritka faj csak fagyos területeken él meg, így az ilyen különleges adottságú területek eltűnése miatt csökken a fajok sokszínűsége. A kutatók munkájukat és eredményeiket a Nature Communications című szaklapban mutatták be.
Forrás: Klíma Blog | Kép: Pexels
Az úgynevezett periglaciális zónák, melyek általában egy állandóan fagyott talajréteggel, permafroszt réteggel rendelkeznek, a Föld szárazföldi területeinek negyedét teszik ki. Többnyire az északi és déli területeken, illetve nagy tengerszint feletti magasságban találhatók. Az Exeteri és Helsinki Egyetem, valamint a Finn Meteorológiai Intézet tudósai megfigyelték azokat természetes folyamatokat, melyeket a fagy és a hó idéz elő ezekben a zónákban. Eredményeik szerint – és a jövőbeli szén-dioxid-kibocsátás legoptimistább becsléseit tekintve – a periglaciális zónák kiterjedése 2050-re drámaian csökkenni fog, 2100-ra pedig szinte teljesen eltűnnek – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Ennek nagy hatása lehet a tájra és a fajok sokszínűségére, ráadásul felerősítheti a visszacsatolást, vagyis a klímaváltozás hatásait erősítő vagy gyengítő folyamatokat. “Az eredmények alapján mélyreható változások várhatóak a preiglaciális zónákban, tekintet nélkül a klímaváltozás mértékének csökkentését célzó intézkedésekre” – mondta Juha Aalto szakértő. “Sajnos úgy tűnik, hogy az általunk vizsgált, a fagy által irányított folyamatok közül több már most olyan szélsőséges klímában létezik, amelyben még éppen lehetségesek” – tette hozzá. “Ezek alapján úgy tűnik, a jövőben várható ezen folyamatok működésében egy átbillenési pont, alapvető változások következnek be a talaj állapotában és a légköri visszacsatolásokban” – fejtette ki a szakértő.
Stephan Harrison, az Exeteri Egyetem tudósa szerint a projekt során különböző modellek segítségével bemutatták, hogy ebben az évszázadban a geológiai folyamatok és az ökoszisztémák nagy tengerszint feletti magasságban, valamint az északi és déli területeken alapvetően változnak meg a klímaváltozás nyomán. Becsléseik szerint az általuk vizsgált észak-európai terület periglaciális zónáinak kiterjedése 72 százalékkal csökkenni fog. 2100-ra pedig ilyen zónák csak a magashegyi területeken fognak létezni.
Miska Luoto, a Helsinki Egyetem tudósa kiemelte, hogy mindez jelentős változást okoz az észak-európai növények életében is. Sok ritka faj csak fagyos területeken él meg, így az ilyen különleges adottságú területek eltűnése miatt csökken a fajok sokszínűsége. A kutatók munkájukat és eredményeiket a Nature Communications című szaklapban mutatták be.
További hírek a kategóriából
Sziget: Idén még hangsúlyosabb lesz a környezettud...
Közzétéve 2016.08.16 15:12
NABI: Gázüzemű buszokkal hasznosítható lenne a dep...
Közzétéve 2016.08.17 14:44
Környezetszennyezés okozta jogsérelmek
Közzétéve 2016.09.26 09:02
