A hét öt napján nyitva van egy „első fecske” hely a budapesti Teleki téren. Café van a nevében, de nem kávézó, hanem egy közösségi javító műhely, ahol a szakembere útmutatása alapján, vagy közösen hozhatjuk helyre elromlott eszközeinket. Viszont pont ugyanúgy képes párbeszédet indukálni és összehozni az embereket, mint egy jó kávéház. Csak itt az önkéntes szakemberek (mérnök, ipari szobrász, formatervező, rajztanár) a reparálás, renoválás, barkácsolás a fő téma A Repair Café Budapestet pedig pont azért alapították kezdeményezői, hogy a fenntarthatóság kerüljön a fókuszba és – nem mellesleg – egy másik igen fontos cél, a fogyatékkal élők megsegítése is megvalósulhasson. A Zöld Ipar Magazin a két párhuzamos projekt ötletgazda-alapítóját, Gégény Noémit kérdezte.
-Szintén érintett szülőtársnőjével több évtizede fogyatékkal élő fiatalok sportoltatásával, gyógyúszás oktatásával foglalkoztak, egyesületi keretek között - ami, tekintve az érintettek számát, nem kis kihívást, feladatot jelenthet. Erre jött még rá egy újrahasznosító műhely, majd a Repair Cafe Budapest megalapítása. Ezek a dolgok hogyan következnek egymásból? Milyen igény mentén született az ötlet?
-Az újrahasznosító műhely a céltevékenységen és a zöld szemléleten kívül egy olyan elfoglaltság a fiataljaink számára, amiben ők is szívesen tevékenykednek. Alapjáraton kedvelik ők is a kreatív alkotó, kézműves foglalkozásokat. Itt az alapanyag mindig adott, fenntartható utánpótlás van belőle. Szívesen matatnak együtt, beszélgetnek, zenét hallgatnak közben. Az ő közreműködésükkel elkészült termékek, használati tárgyak, ékszerek ennek a folyamatnak a pozitív hozadékai.
-Sikeresen pályáztak a fővárosnál, de a munka dandárja csak utána jött: be is kellett üzemelni, majd fenn is kell tartani az új helyet. Önnek mi a tapasztalata a hazai környezetvédelmi attitűdöt civil szintjén? Elégséges és kitart a lelkesedés hónapok múltán is?
-Az eddigi tapasztalataink egyre pozitívabbak és egyre több munkát is adnak. Az emberek nemcsak az internet útján találnak meg minket, hanem kézről-kézre adnak, vagy látva a kiírást, egyszerűen csak ránk nyitnak. Órarenddel dolgozunk, amire fel tudnak iratkozni, időpontot kérni a szakemberekhez. Van, akinek már hetekre előre be van telve a „táncrendje”. A legnagyobb igény az apróbb javításokra, kisgép, háztartási eszköz-szerelésre van. Javítási feladatokkal érkeznek Budapest külső peremkerületeiből, de más helységekből is a fővároson kívülről. Én vagyok az, aki teljes időben vagyok jelen a szereldében, és ennek a munkának a szervezését intézem, fogadom a megkereséseket, hívásokat. Napról napra egyre többen jönnek, nyitják ránk az ajtót, érdeklődnek. De érkeznek barkácsolni vágyók is. És ami most az egyik legjobb, hogy megkeresnek minket újabb szakemberek, akik önkéntesként segítenék a munkánkat.
-Mennyire tudják a működés lényegét, a szemléletmódot magukévá tenni a kuncsaftok? Sok embertől igen távol esik, hogy kétkezi javító, vagy helyreállító munkát végezzen, hiszen ott él bennünk egyfajta félelem, hogy nem értünk hozzá, nem fog ez nekünk menni, csak még jobban elrontjuk az adott tárgyat.
-Van, aki már tudja, amikor megérkezik hozzánk, és van, akit mi világosítunk fel erről. Az idősebb nők bizonytalanodnak el jobban ilyenkor, főleg egy műszaki probléma esetén. De mindenki annyi segítséget kap, amennyire szüksége van, és annyira vesz részt a javításban, ami még komfortos számára, amennyire be tud kapcsolódni. Pl. megveszi a hiányzó alkatrészt és tanulja a javítás folyamatát. Ez egy szociális interakció is, azon kívül, hogy új életet kap egy tárgy. Van, aki bejár beszélgetni, érdeklődni rendszeresen, elhozza a barátait, ismerőseit. Másrészről kevés a szerviz, és sokan még mindig sajnálnak kidobni valamit, ami egyik napról a másikra elromlik, illetve nem tudnak helyette újat venni.
-Gépeink és eszközeink manapság úgy vannak összerakva, hogy az egyes alkotórészek hamar leamortizálódnak, s az általános attitűd szerint sokan inkább újat vesznek, mikor meghallják a javítás költségeit. Önök szerint mindent meg lehet javítani, mindent újra lehet valamire hasznosítani?
-Ha nem is mindent, de megpróbáljuk. Az alkatrészek felkutatása is komoly kihívás, néha viszont olyan drága az alkatrész (vagy már nem is kapható), hogy amiatt nem éri meg a javítás. Viszont az újrahasznosítás itt is előkerül, mert látják mellette a másik precious plastic műhelyünket , beszélgetünk róla és így érkeznek feldolgozható alapanyagok oda is. Illetve elmondjuk mindenkinek, hogy szívesen fogadunk olyan dolgokat, használati tárgyakat, amire már nincs szükségünk, s mi keresünk neki gazdát . Így juttatunk például konyhai eszközöket, ruhaneműt a BMSZKI Alföldi utcai szállójára is. Amit nem lehet megjavítani, az az FKF hulladék udvarba kerül. De van, hogy szakszervizt javasolunk.
-Hollandiából hozták haza a működési modellt, a külföldi példát a működés helyszínén tanulmányozhatták. Mesélne erről bővebben?
-Mindkét modellprogramunk holland, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a körforgásos gazdaságra. Több ezer műhely a tagja mindkét közösségnek világszerte. Ingyenes, nyílt tudásmegosztás alapú, az alapítók nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre és a tudásmegosztásra is. Olyan fórumokat indítottak, ahol a műhelyek kommunikálnak egymással, tapasztalatot osztanak meg, segítséget kérhetnek egymástól. Csatlakoztunk például egy nemzetközi online Repair Café webinarhoz - az alapmódszert, tevékenységet pedig mindenki a saját lehetőségeihez adaptálja.
-Említene egy jellemző esetet, amely jól szemlélteti korunk hulladékgazdálkodási problémáit? Illetve: hogyan tovább Repair Café Budapest?
-Egyszer érkeztek egy márkásabb Bluetooth hangszóróval, amin a mikro USB-kimenet ment tönkre. Már a szétbontása sem volt egyszerű, mert ragasztva volt, de szerencsére sikerült tutorial videókat találni hozzá. Nem úgy készítették, hogy javítható legyen, belül is több minden ragasztva volt, szóval elég pepecs munka lesz az elkészítése, de a tulajdonosa szívesen foglalkozik vele. Andris (Sági András villamosmérnök, önkéntes Repair Café-szakember – a szerk.) ötlete volt, hogy kerüljön rá egy külső USB-csatlakozó, az kevésbé sérülékeny és ezáltal tartósabb. Ez pl. a gyártónak is eszébe juthatna! Jó ötletnek tartom, hogy az Unióban a javíthatóságra próbálják ösztönözni, kötelezni hosszútávon a gyártókat.
Ami a kérdés másik felét illeti, rengeteg tervünk van. Részben azon is kell gondolkodnunk, hogy a pályázati támogatás lejártával is tudjuk biztosítani a működést, fenntarthatók maradjunk. Azaz legyenek olyan szolgáltatásaink, amelyek térítésért vehetőek igénybe : pl. méltányos műhelyhasználat, workshopok tartása, céges CSR-programokhoz kapcsolódás.
Tervünk még - a helyi közösség igényeire szabva és térítésmentesen - edukációs foglalkoztatásokat, kommunikációs tréningeket, iskolai felkészítő foglalkozásokat tartani hétvégenként.
Továbbmenve a műanyagfeldogozás folyamatába szeretnénk bevonni szintén céges szereplőket is, erről is tárgyalunk – így tudnánk bővíteni a termékpalettánkat.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2024 januári lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
