A fertőtlenítőszerek, védőoltások és antibiotikumok korában az emberi egészségre legsúlyosabb kockázatú veszélyeket egyelőre sikerül nagyjából kordában tartanunk. Ezért a legutóbbi időkben sokkal inkább fókuszba kerültek azok a vegyszerek, melyek ezeknél kevésbé halálosak, mégis beszivárognak nemcsak az életterünkbe, hanem a mindennapi aggodalmaink közé is.
Sokak szerint a különböző katasztrófák aránytalan sajtóvisszhangot kapnak a nem sürgős, ezért nem fontosnak tartott környezeti problémákhoz képest, míg mások a fenntarthatósági fejlemények hangos bejelentéseit, ökocímkés vívmányokat tartják félrevezetőnek, mintha a világban máris minden a legjobb irányba haladna. Eldönthetjük, hogy a rossz vagy a jó híreket szeretjük, ennél fontosabb azonban, hogy ezek a híresztelések igazak legyenek, és súlyukról is reális képet kapjunk.
Hollandiában az 1953-az pusztító árvíz után épült a Delta Works gátrendszer, de a legutóbbi évtizedekben is látványos káreseményeknek kellett bekövetkezniük ahhoz, hogy a környezetvédelem nagyobb hangsúlyt kapjon, például úgy, hogy megerősítették az engedélyező hatóságok szerepét. Ilyen volt a 2000-ben Enschedében kigyulladt tűzijáték-üzem, mely 23 halálos áldozattal, 950 személyi sérüléssel és 200 otthon megsemmisülésével járt, vagy a 2011-es tűzvész a moerdijki iparterületen, mely során vegyi anyagok koktélja szennyezte el a talajt és a talajvizet, és ahol a kármentesítés és utóellenőrzés tíz évnél is tovább tartó, rendkívül költséges munkálatokat vont maga után.
Különös aggodalomra okot adó anyagok
A vegyi anyagokkal kapcsolatos aggályok a termelés és a szennyezés-megelőzés oldaláról külön rendelkezés alá esnek. Az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén 2007 óta a REACH rendelet hatálya alá tartozik a vegyi anyagok regisztrálása, értékelése, engedélyezése és korlátozása, és ez a világ egyik legszigorúbb szabályozásának számít. Az elővigyázatosság elve érvényes minden vegyszerre, ami eredeti formájában, vagy köztes termékként piacra kerül, vagyis minden egyes anyagra el kell végezni a környezeti és emberre veszélyes tulajdonságokra vonatkozó teszteket. A legveszélyesebb kategóriába az SVHC anyagokat (Substances of Very High Concern, azaz különös aggodalomra okot adók) sorolják, mint a rákkeltő, mutagén és a szaporodási képességre káros vegyületeket, valamint a táplálékláncban felhalmozódó és mérgező anyagokat, és az olyan külön kategóriákat, mint a hormonhatású anyagok köre.
Sem a tudományos bizonyítás folyamata, sem a bizonyítottan káros anyagok kivonása nem történik gyorsan, így sok esetben utólagos intézkedésekkel, a már forgalomba került anyagok környezetbe kerülésének minimalizálásával próbálják a károkat enyhíteni. A több ezer vegyületet magába foglaló PFAS-ok (perfluor- és polifluor-tartalmú anyagok)[1] például tapadásgátló és vízlepergető tulajdonságuknak köszönhetően edényekben és vízálló ruházatban, még nagyobb mennyiségben pedig a tűzoltó készülékekben is megtalálhatók, de a környezetben való szétterjedésük miatt az ivóvízzel és élelmiszerekkel jutnak az emberi szervezetbe. Például a hollandiai Chemours évekig a legnagyobb PFAS-szennyezőnek számított, ennek következtében a gyár környékén az utóbbi években korlátozás van érvényben a kiskerti zöldségek fogyasztására.[2]
Az európai uniósnál szigorúbb szabályozás
Mivel a REACH hatálya nem terjed ki a hulladékká vált SVHC-k sorsára vagy a használatból keletkező égéstermékek veszélyességére, ezért Hollandiában az európai uniós szabályozásnál mintegy tízszer bővebb a listája a különös aggodalomra okot adó anyagoknak (ZZS, zeer zorgwekkende stoffen).[3] A listát a Holland Népegészségügyi Intézet (RIVM) évente legalább kétszer frissíti, emellett számos programmal és kutatással segíti a felhasználókat abban, hogy felismerjék a felhasznált anyagok veszélyességét és alkalmazzák a munka- és környezetvédelmi megoldásokat.
Hollandiában ötször annyian halnak meg évente veszélyes anyagokkal kapcsolatos betegségben, mint közlekedési balesetben.[4] A legveszélyesebb anyagokkal dolgozó vállalatoknak - már csak ezért is -ötévente kell frissíteniük a kémiai anyagokkal kapcsolatos tevékenységükről szóló programot, törekedniük kell a különösen veszélyes anyagok kiváltására (szubsztitúció) és a kibocsátás minimalizálására, lehetőség szerint nullára való redukálására. Az anyagok beazonosítása a biztonsági adatlapon szereplő CAS-szám alapján történik, az RIVM hivatalos adatbázisának[5] segítségével pedig az összes veszélyességre vonatkozó aktuális információ megtalálható. Például a festéssel, karbantartással és összeszereléssel járó tevékenységek során az egész procedúra több száz anyag elemzésére terjed ki, és az oldószerek, maró- és kenőanyagok, de még a nehézfém-tartalmú hegesztőhuzalok is érintettek a veszélyesanyag-programban.
A szubsztitúció kapcsán nemcsak a kérdéses kémiai anyag cseréjére kell gondolni, hanem a termelési (vagy csővégi) technológia fejlesztésére vagy a termékek áttervezésére is. A megfelelő technológia az elszívással együtt a szűrőberendezést is magába foglalja, bár néhol még tartja magát a szemlélet, hogy a munkavédelmi célú levegőelszívást csak a környezet kárára lehet megvalósítani.
A veszélyes anyagok kibocsátásával szembeni szigorúbb fellépés Hollandiában 2016 óta van terítéken, és a meglévő engedéllyel működő üzemeket ez újabb kötelezettségekkel terheli. Akik csak felhasználói, és nem termelői a veszélyes anyagoknak, azoknak kevesebb ráhatásuk van a felhasznált termékek összetételének megváltoztatására, ráadásul előfordulhat, hogy a helyettesítő anyag is rövidesen felkerül a veszélyességi listára. A hollandok a 2024-ben életbe lépett új környezetvédelmi törvénnyel hatékonyabb nyomonkövetést és szennyezés-megelőzést szeretnének elérni. A vízbe és levegőbe történő veszélyes anyag-emissziókról olyan információszolgáltatási kötelezettség van érvényben, mely nemcsak a vállalatokat, hanem a meglehetősen decentralizált engedélyező és ellenőrző hatóságokat is újabb kihívás elé állítja.
A szennyvíztisztítás negyedik fokozata
A Noorderkwartier (Észak-Holland tartomány) területén a helyi vízügyi és környezetvédelmi hatóságok 2023 májusa és 2024 márciusa között vizsgálatokat végeztek a területükön működő üzemek technológiai szennyvíz-kibocsátásáról.[6] Ezek a kibocsátók nem közvetlenül a felszíni vizekbe, hanem szennyvíztisztítókba bocsátják a szennyvizüket, tehát a veszélyes anyagok egy része a tisztítási folyamat részeként kiszűrődik. Ez utóbbinak a hatásfoka azonban komponensenként változó, ezért a hagyományosan három fokozatú szennyvíztisztítást Hollandiában a “negyedik fokozattal” egészítik ki, mely a mikroszennyezők, például a gyógyszermaradványok kiszűrésére irányul[7]. A Noorderkwartierben végzett pilot-vizsgálatban mindemellett az érintett PWN ivóvíz szolgáltató is részt vett, hiszen Hollandiában is egyre nagyobb kihívás a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz előállítása.
Vízminőség-védelmi szempontból az EU VízKeretirányelv szerinti elsőbbségi veszélyes anyagok fontosak, mivel ezek a holland ZZS-listán is szerepelnek. Ide tartoznak például egyes nehézfémek vagy gyógyszermaradványok. Az említett vizsgálatban 103 üzemet látogattak meg, ebből 77-nél állapítottak meg ZZS-kibocsátást, legnagyobb mennyiségben arzént, kadmiumot, kobaltot, higanyt, ólmot és nikkelt. De a benzol, dioxinok, furánok, ftalátok és sok más szennyezés is előfordult, a kórházi mintákban pedig gyógyszermaradványok voltak kimutathatók. A vizsgált iparágak közül az élelmiszer- és vegyipar, az autóipar és a hulladékkezelés, zsírfeldolgozás, gyógyszeripar (ideértve a kórházi szennyvizet) bizonyultak a legszennyezőbb forrásoknak. A zsírtartalmú szennyezés számos esetben a meglévő, de hiányosan karbantartott olaj- és zsírfogók működtetéséből adódott, míg más esetekben teljesen hiányoztak ezek a berendezések.
Vegyipari Impulzus Program
A levegőbe és a vízbe történő kibocsátás nullára redukálása azonban nem nyújt teljeskörű védelmet a különös aggodalomra okot adó szennyezők ellen, hiszen a tisztítási technológiában visszamaradó leválasztott iszapok és szűrők is szennyezettek, valamint minden hulladékká vált ZZS-tartalmú termék újrahasznosítása körülményes, ha egyáltalán újrahasznosítható.
Hollandiában a 2023-2026 közötti Vegyipari Impulzus Program a meglévő szennyezések csökkentésére és az újonnan kialakulók lehető legnagyobb mértékű visszaszorítására irányul. A program alatt 19 projekt fut, ennek egyike az épületek és egyes építmények PCB (poliklórozott bifenil)-tartalmának feltérképezése[8]. Cél, hogy a lebontott épületekből származó hulladékáramok minél nagyobb arányban legyenek újrahasznosíthatók.
A poliklórozott bifenilek csoportjában szerkezetileg és toxikológiai hatásuk tekintetében többféle vegyület tartozik.[9] Lehetnek rákkeltőek, teratogén hatásúak, immun- és hormonrendszert károsítók. Tűzálló bevonatként vagy lágyítószerként tömítőanyagokban, ablakgumikban, festékekben és lakkokban, mennyezeti csempékben vannak jelen. Legnagyobb mértékben panelházakba építették be őket.
Ezeket a vegyületeket különösen az 1950-es évektől kezdve használták egészen az 1980-as évekig, és először Svédországban tiltották be. Alkalmazásukat a Stockholmi Egyezmény értelmében világszinten csak 2001-ben szüntették meg. Az Impulzus Program keretében frissen publikált tanulmány rámutat arra, hogy Hollandiában nincsenek kellően részletes adatok a meglévő épületek PCB-tartalmáról, így a bontásukból származó anyagokat gyakran a nemveszélyes hulladékáramokkal együtt kezelik. A bontási munkálatok kapcsán fellépő kitettségről sincsenek olyan munkavédelmi intézkedések érvényben, mint amit német vagy dán példák már figyelembe vesznek.[10]
[1]Mik azok a PFAS-ok, és miért veszélyesekazegészségemre?European Environment Agency(2024. május 13.). Elérhető: https://www.eea.europa.eu/hu/help/gyakran-ismetelt-kerdesek-gyik/mik-azok-a-pfas-ok
[2]Zitten er PFAS in voedsel?, Rijksoverheid(2024. május 13.). Elérhető:
https://www.rijksoverheid.nl/onderwerpen/pfas/vraag-en-antwoord/zitten-er-pfas-in-voedsel
[3]Identificatie Zeer Zorgwekkende Stoffen, RIVM (2024. május 13.). Elérhető:
https://rvs.rivm.nl/onderwerpen/Zeer-Zorgwekkende-Stoffen/Identificatie-Zeer-Zorgwekkende-Stoffen
[4]Substitutie: vervang uw gevaarlijke stoffen, Chemische stoffen goed geregeld!, Bureau REACH en Reach & CLP Helpdesk(2024. május 13.). Elérhető:
https://chemischestoffengoedgeregeld.nl/content/substitutie-vervang-uw-gevaarlijke-stoffen-0
[5]Zoeksysteem Risico's van stoffen, RIVM(2024. május 13.). Elérhető:https://rvszoeksysteem.rivm.nl/
[6]Eindrapport Pilot Indirecte Lozingen regio Noorderkwartier, mei 2023 – maart 2024. Elérhető:
https://cuatro.sim-cdn.nl/hhnk/uploads/eindrapport_pilot_indirecte_lozingen.pdf
[7]PACAS – Poederkooldosering in actiefslib voor verwijdering van microverontreinigingen. Onderzoek naar effectiviteit en efficiëntie op de RWZI Papendrecht, Stichting Toegepast Onderzoek Waterbeheer, STOWA rapport 2018-01. Elérhető:https://www.stowa.nl/sites/default/files/assets/PUBLICATIES/Publicaties%202018/STOWA%202018-02%20Pacas.pdf
[8]Voortgang beleid chemische stoffen, Ministerie van Infrastructuur en Waterstaat, dd. 18 oktober 2023. Elérhető:
[9]KniszJuditszerk., Szervesmikroszennyezők a vizekben, LUDOVIKA EgyetemiKiadó, Budapest, 2020.Elérhető:https://tudasportal.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/20.500.12944/16173/882_Knisz_Judit_szerk_Szerves_mikroszennyezok.pdf
[10]Inventarisatie PCB-houdende materialen in gebouwen/bouwwerken, TAUW R001-1292506EJS-V02-agv-NL, dd. 6 februari 2024.Elérhető:
https://open.overheid.nl/documenten/dpc-6b37d101c7f4f186d9e832178191cbdfd987fe72/pdf
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2024 május-júniusi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
