A legóvatosabb becslések szerint is 2030-ban már másodpercenként 66 millió tonna élelem mehet majd veszendőbe világszerte, ha ilyen mértékű marad az emberiség élelmiszerpazarlása. Mit tehetünk mi az ünnepek közeledtével?
Az egyenlőtlen elosztás elképesztő: miközben a bolygó lakott területének harmadán szűkölködnek, vagy egyenesen napi szinten komolyan éheznek az emberek, addig a jóléti államok, de még a közepesen fejlett országok is hatalmas mérvű pazarlást görgetnek maguk előtt. Kis létszámú hazánk például lakosonként és évenként 68 kiló, útját a szelektív kukában végző élelem miatt pironkodhat, de máshol sem jobb a helyzet. A pazarlás megállítását célzó intézkedések pedig inkább kampányszerűek és kis mértékűek, globális megoldás egyelőre nem kínálkozik.
A helyzetet minden országban próbálják valahogy megoldani, a módszerek eltérőek: Kínában például a csótányokkal etetik fel a megmaradt élelmiszert, mert még ez is jobb megoldásnak kínálkozik, mint hogy a kukában landoljon. Koppenhágában csökkentett áron lehet megvenni egyes áruházakban a sérült csomagolású, vagy lejárt szavatosságú élelmiszereket (amelyeket persze még ekkor is biztonsággal el lehet fogyasztani), egy chicagoi fejlesztőcsapat pedig egy közösségi finanszírozást megvalósító weboldalon már a kért összeg harmadával több pénzt kalapozott össze egy olyan okos élelmiszertároló konyhai eszközkészletre, amelynek elemeiben beépített időzítő figyelmezteti a felhasználót arra, hogy a tárolt élelem hamarosan meg fog romlani.
Európában több helyen próbálkoznak a vásárlókkal megkedveltetni az első osztályúnál alacsonyabb minőségi besorolást kapott zöldségeket, kedvet csinálva a vásárlóknak az ugyanúgy fogyasztható, csak szemre csúnyább zöldségekre (görbe uborkák, göcsörtös répák). Valóban éles a kontraszt, hiszen kevéssé érthető, mitől lenne kevésbé ízletes egy vasárnapi húsleves, ha abban a szigorú osztályozás szerint kisebb méretű fehérrépa fő – miközben az afrikai országokban most is százezreket fenyeget éhínség.
Az európai kultúrkörnyezetben különösen ünnepek táján merül fel az élelmiszerpazarlás elhárításának, vagy megelőzésének kérdése, noha nyilván kívánatos lenne ezt nem csak egy-egy alkalomhoz kötődően, hanem állandósult jelleggel, komoly problémaként kezelve beemelni a hétköznapi társadalmi diskurzusba. Az üzletek, az elvárások vásárlásra csábítanak minket, hogy ünnepek után azzal szembesüljünk: képtelenek vagyunk teljes mértékben felhasználni a megvásárolt élelmiszert. Néhány tipp elterjesztésével a szakemberek szerint azonban megfordítható lenne a folyamat társadalmi szinten is, csak első körben meg kellene vizsgálnunk és értenünk saját étkezési szokásainkat és azok következményeit. Íme néhány nagyon is megvalósítható ötlet:
- A dolog alfája a tudatos vásárlás. Ha csak két személyre főzünk, nincs szükség az egész csomó répára, a hálós krumplira – a kis kiszerelés, a darabra vásárlás segít elkerülni az otthoni felhalmozást. A legjobb hulladék az, amely nem is keletkezik, mert nem vesszük meg a hozzávalókat.
- Egyszerre annyit főzünk, amennyi el is fog fogyni! Nem kell elővenni a szilvalekvárfőző üstöt a húsleveshez. Ami mégis megmarad, az felcímkézett dobozokban mehet a mélyhűtőbe, vagy cseréljük el a családban, netán a szomszédságban. Ha így is marad, adományozzuk el hajléktalanoknak, szegényeknek – betartva persze az élelmiszerhigiénia szabályait.
- Tárolás, tárolás, TÁROLÁS! A fagyasztóból elővehető adagok segítségével időt spórolunk meg, hiszen nem kell minden nap főzni.
- Tapasztaljuk ki, mennyi a helyes adag! A főtt rizst sokan túlméretezik, aztán megy a kukába. Ne dobjuk ki, inkább másnap alakítsuk át pl. egy rakott étellé!
- Ajánljuk fel az élelmet (pl. nem kellő konzerveket, stb.) ételosztó környékbeli segélyszervezeteknek! (Pl. Heti Betevő Egyesület, városi ételdobozok)
- Ha étteremben ettünk és megmaradt a fél adag, otthonról vitt saját műanyag dobozban vigyük el! Ha nem mi esszük meg, saját, vagy mások kutyusai még örülhetnek a finom éttermi fogásoknak.
- A karácsonyi vendégségben annyit szedjünk, amennyit meg is eszünk! Nem sértés visszautasítani a telepakolt tányért, inkább szedjünk kétszer, mint hogy nálunk keletkezzen a legtöbb maradék.
- Mégis lett maradék? A gyümölcsökből keverhetünk turmixot, a sült húsból remek pizzafeltét, a sajtdarabkákból krémleves lehet másnap.
- Ünnepek után, sőt, egész évben csatlakozhatunk a Magyar Élelmiszerbank Egyesülethez, ahol folyamatosan várnak önkénteseket pl. raktári elosztásra, élelmiszercsomagolásra, stb. Civil, segítő tevékenység közben több információt szerzünk magunk is és nyomon követhetjük, mi is lesz a karácsony, szilveszter táján az áruházakban megmaradt és már nem eladható sok tonnányi élelem sorsa.
(Cikkünk a Fővárosi Közterület-fenntartó Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság támogatásával jött létre.)
További hírek a kategóriából
