Tény, hogy oda kell figyelni rá, és nem csak különleges neve miatt. Ámon Adára oda is figyeltek, pályafutása során komoly tekintélyre tett szert, és szakmai díjakat is szerzett.
A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen diplomázott közgazdászként 1993-ban, ekkor kezdett dolgozni az Energiaklubban is, amelynek 1998-tól 2015-ig igazgatója, 2015-től 2020 májusáig pedig az elnöke volt. Emellett dolgozott a londoni székhelyű International Institute for Energy Conservation (IIEC) konzulenseként, a CEE Bankwatch (Bankfigyelő Hálózat) energiakoordinátoraként, 2004 és 2008 között tagja volt az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak és energia-tanácsadója az Európai Parlament Zöld Frakciójának. 2015 óta vezető munkatársa a londoni székhelyű E3G – Third Generation Environmentalism –, amely a világ ötödik legbefolyásosabb zöld think-tankje (agytrösztje). Aztán gondolt egy nagyot, és elfogadta a budapesti főpolgármester invitálását. Pedig nem egy hivatalnoktípus. Miért is? Alábbi interjúnkból talán kiderül.
– Mindenekelőtt gratulálok a díjhoz: nemrég a Women in Energy egyik kitüntetettje lett, másik két európai nő társaságában. Mit gondol, milyen szerepe, súlya lehet egy ilyen elismerésnek azon a területen, azokért a célokért, amelyekért több évtizede keményen dolgozik? Számít ez itthon, Magyarországon, ahol hatalmi körökben szinte minden gyanús már, ami európai?
– Köszönöm a gratulációt. A díj súlyát és szerepét majd csak némi idő elteltével fogjuk megtudni, mivel most osztották ki először. Számomra ugyanakkor ez óriási megtiszteltetés. Most kapok először európai szintű elismerést a munkámért. Nyilván az lenne a legjobb, ha nem kellene külön női díjat indítani ilyen területen. Tehát a díj létezése egyben jelzés is: nincs még rendben a férfi–nő egyensúly, a befolyás és a lehetőségek az energetikában, amely szektor az egyik legjobban a férfiak – mert a hiedelem szerint a mérnökök férfiak –, által dominált iparág. Én a klímapolitikában voltam aktív az elmúlt 25 évben, aminek egyre nagyobb hatása van az energetika irányára. Legalábbis az Európai Unió energiapolitikai elképzelései erősen a klímapolitikai céloknak rendelődnek alá. Sajnos ez itthon még a szavak szintjén sem nagyon jelenik meg. Azt gondolom, hogy ez nem tartható sokáig, vagy ha igen, azért nagy árat fogunk fizetni.
– A tekintélyes Energiaklub igazgatója, majd elnöke volt, több környezetvédelmi, klímavédelmi szervezetben töltött vagy tölt be jelentős szerepet. Nemrég a budapesti főpolgármester klímapolitikai főtanácsadója lett. Miért vállalta a felkérést?
– Leginkább azért, mert nagyon szeretem Budapestet. Nagyon sok helyen jártam már a világon, de nekem Budapest a legszebb város. Szeretném, ha nem csak szép lenne, de élhető. A városházán van egy erős, elkötelezett csapat, amellyel arra vállalkoztunk, Budapestet klímabarát, zöld várossá tesszük úgy, hogy ezekbe a folyamatokba és döntésekbe bevonjuk az itt élőket. Kénytelen vagyok azonban beismerni, hogy sosem ambicionáltam a köztisztviselői létet, és mindig ódzkodtam a bürokráciától, az adminisztráció sem a kedvencem, de az említett célok miatt nagyon alázatos vagyok. Továbbá hiszem, hogy a sikerülni fog éppen ezen elkötelezettségek mentén egy sokkal rugalmasabb közigazgatási hozzáállást elérnünk, és egy jó együttműködést kialakítanunk a kerületekkel, az agglomerációval.
– Az előbbi kérdéshez kapcsolódva: a főváros jelenlegi problémái, klíma- és zöldenergia-stratégiája nem csupán szakmai, hanem politikai kérdéseket is felvetnek. A főváros és a kormány nem éppen felhőtlen (inkább áldatlan) viszonya nem nehezíti meg a munkáját, azon célok kidolgozását és megvalósítását, amelyekért régóta küzd?
– Magyarországon sajnos egyik kormányról sem volt elmondható, hogy kifejezetten klímabarát, zöld érzületű lett volna. Mindegyik adós maradt például azzal, hogy nagy volumenű, hosszú távon elérhető épületenergetikai programmal támogassa az otthonok felújítását. Igaz, a korábbi időszakokban legalább futott a panelprogram, amely már nemzetgazdasági szinten is érzékelhető energia-megtakarítással járt. Ugyanakkor tudjuk, hogy a panelépületek nem a legrosszabbak, és a magyarok zöme nem is panelházban lakik. A többség számára tehát valójában egyik kormány sem nyújtott érdemi segítséget. Bár 2014 után Brüsszeltől rengeteg forrást kaphattunk volna a lakóépületek energetikai felújítására, a kormány, nagy csalódásomra úgy döntött, hogy inkább más célokra irányítja át ezt a pénzt. Ez a szerintem nagyon káros lépés értelemszerűen nem csak a budapestieket, hanem a vidéken élő lakosságot is sújtja.
– Mi az, amit meg kellene csinálni a klíma- és energiaügyben, hogy a főváros (és a kérdés sok tekintetben nem csak Budapestre vonatkozik) élhetőbb legyen? Biológiailag és szociálisan is? Ideértve, hogy éles küzdelmek folynak például a Városliget, a hajógyári sziget és más területek ügyében is. A szakmai szempontok és a városlakók véleménye egyaránt számíthatnak-e?
– A kormánynak láthatólag nem, de a főváros vezetésének abszolút számít a lakosság véleménye: az elmúlt hónapokban több olyan tervezési folyamat is elindult, ami az állampolgárok bevonásával zajlik. Ilyen például a most készülő Integrált Településfejlesztési Stratégia (ITS2027), ahol a városlakók és a civil szervezetek online és személyes módokon is véleményt nyilváníthatnak. De ilyen lesz az a klíma közösségi gyűlés is, ahol 10 ezer budapesti közül végül 50 állampolgár vehet majd részt kifejezetten a klímaváltozással kapcsolatos kérdések megvitatásában, az ősz folyamán. Ez az esemény kapcsolódik a szintén most napirenden lévő Budapesti Klímastratégia elkészítéséhez. Bár a munka most zajlik, azért főbb vonalakban természetesen már látjuk, hogy mik a legszükségesebb fejlesztési irányok a városban: nagyon fontos lenne elindítani egy energiahatékonysági programot a lakóépületek korszerűsítésére, hiszen a téli szmog leginkább ennek számlájára írható. Budapest gyönyörű, de 100 éves házaink bizony nem a mai kor követelményei és technológiai színvonala szerint épültek. A forgalom számottevő csillapítása mellett vissza szeretnénk adni a várost és a Duna-partot a gyalogosoknak, kerékpárosoknak, sétálóknak. A (rendezett) városi zöldfelületek nagyságát pedig radikálisan kell növelni ahhoz, hogy nyáron hűsebb, és általánosságban is élhetőbb, kellemesebb legyen a fővárosunk. További lényeges terület az extrém időjárási eseményekre való felkészülés, mint amilyenek a Duna alacsony vízszintje idején vagy árvízkor előálló ivóvíz-biztonsági kérdések, vagy a hirtelen lezúduló csapadék és infrastruktúra kérdése is.
– A ZIP-ben már több szakértő kifejtette a véleményét arról, mit kellene tenni a honi energiaügyekben a klímaválság csökkentése, a karbonkibocsátás mérséklése érdekében. Egyetértettek abban, hogy a paksi erőmű bővítése nem jó megoldás, és azt sem értik, hogy a kormány miért gátolja például a szélerőművek építését. Önnek mi a véleménye erről?
– Maximálisan egyetértek az említett szakértőkkel, és fontosnak tartom, hogy minden nagy horderejű kérdésben érdemi szakmai vita legyen. Sajnos ettől inkább távolodni látszik az országos szakpolitika, mert arról intézményesített diskurzus egyáltalán nincs. Az új paksi blokkokról, amik nem csak feleslegesek, de kifejezetten károsak (drágák és eltérítik a kívánt iránytól a villamosenergia-fejlesztéseket), továbbá a szélerőművek hiányáról számos helyen nyilatkoztam. Azt is csak ismételni tudom, hogy az energiaigények csökkentése az ország eminens érdeke, és erre közpénzt kell áldozni, mert a legtöbb családnak nincs forrása, és hiába van ingyen hitel, az sem elég vonzó. Paksnak tehát van alternatívája, az energiahatékonyságnak viszont nincs.
– Rengeteg pénz ömlött Magyarországra az EU-nak köszönhetően az elmúlt években. Az irdatlan összeg sajátos „felhasználása”, a sokat emlegetett korrupció mennyiben nehezíti a megújuló energiák térnyerését, a zöldenergia fejlesztését, bővítését?
– Igen, sajnos a korrupció nagyon komoly károkat okoz ennek az országnak is. És az is igaz, hogy az olyan kisléptékű projektek, vagy nemzetközi viszonyszámokat produkáló iparágak, mint például a szélenergia, nem túl korrupció-barátok, így elég népszerűtlenek egy kleptokratikus rendszerben. Ez fokozottan igaz a lakossági energiahatékonysági projektekre, de azon dolgozunk, hogy legyenek erre források. A fentiek ellenére, vagy talán pont amiatt (!) a napenergia komoly sikereket könyvel el manapság Magyarországon. Érthető okokból a megújuló energia technológiák közül leginkább a napelemek jöhetnek szóba a fővárosban is. Azon vagyunk, hogy a Napot minél hatékonyabban illeszthessük a város energiarendszerébe.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020.augusztusi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
