Dive & Clean néven álmodott meg tengermentő hulladékgazdálkodási rendszert Ivánka Laura, a budapesti The British International School tanulója. Laura a hobbibúvárokra gondolt elsősorban a fejlesztéssel, a tengerbe merülők ugyanis egyre több hulladékkal szembesülnek: lebegő és fenékre süllyedt palackokkal, műanyag vízi játékokkal, amelyek folyamatosan mikroműanyaggá bomlanak. Ki gyűjti össze ezeket? Pár elszánt önkéntes expedíción kívül gyakorlatilag senki. Miért? Ahogy az emberek nem visznek magukkal szemétszedő zsákot az utcára, úgy a búvárok sem a víz alá. Eddig a probléma leírása, s most következzék a zseniálisan pofonegyszerű megoldás és a még mindig csak 14 éves fejlesztő, aki az európai fiatal innovátorok szeptemberi rigai találkozóján is nagy sikert aratott az ötletével.
-Nyolcéves voltam, amikor először búvárkodtam Máltán. Évről évre ugyanoda tértünk vissza családi nyaralásra, és egyre több szemetet láttam a tengerfenéken. Egy nap megláttam egy üres műanyag palackot, és rájöttem — nincs hova tenni – kezdi az innováció történetét Laura. -Az utcákon mindenhol vannak kukák, miért ne lehetnének a víz alatt is? Így született a Dive & Clean ötlete.
Hogy őszinte legyek, nekem elsőként ez a mondat ugrott be: még egy felesleges tárgy (kvázi szemét) az óceánban? Ám a problémát – azaz a kevesebb szemetelést – megelőzni már nem tudjuk, miközben a helyzetet mindenképpen kezelni kell. Erről Laura azt mondja, természetesen ő is tartott a felmerülő ellenérvektől.
– Szerencsére nem elutasítást kaptam, hanem kíváncsiságot és támogatást. A búvárok és tengerbiológusok szkeptikus kérdései és tanácsai segítettek a legtöbbet: rávezettek, mire kell figyelnem. Így lett a kuka olyan, amilyen most: HDPE-ből készült, ami nem bomlik a tengerben, tehát nem válik szemétté; oldalsó falain hálók védik az állatokat a bejutástól; beépített mikroműanyag-szűrővel működik. Moduláris felépítése, a színe, a nyitó-záró mechanizmusa mind azt szolgálja, hogy könnyen szállítható, olcsó, valóban elterjeszthető és környezetbarát legyen.
Ráadásul annak érdekében, hogy a víz alatti kuka valóban hasznos és elfogadott megoldás legyen, Laura, még a prototípus fejlesztése előtt három kérdőíves felmérést végzett: egy általános, egy laikus és egy szakértői dinamikus kérdőívben gyűjtötte a véleményeket. Mint kiderült, a búvárkodók 100%-a találkozott hulladékkal, 95,5% használná a kukát, 85% szerint meg is éri működtetni, a megkérdezettek fele pedig megadta elérhetőségét az együttműködéshez. Alaphelyzetben ki lehetett tehát jelenteni, hogy a projekt széleskörű társadalmi támogatottságot élvez – mind a laikusok, mind a szakértők körében.
– Az első víz alatti kukát augusztus végén helyezték ki Máltán, ahonnan folyamatosan kapok visszajelzéseket. Eddig jól működik, bírja a hullámokat, nem mozdult el, és tényleg használható. A projektből szabadalmi bejelentés is született Magyarországon, és azon dolgozom, hogy további helyekre is eljusson. Számomra kiemelten fontos a társadalomtudományi vetület: hiába a legjobb mérnöki megoldás, sokat kell tenni azért, hogy az emberek elfogadják és ténylegesen használják. Ezért oktatási elemeket is terveztem hozzá. Egy vízi játékot gyerekeknek, ahol a kukába különféle tárgyakat lehet gyűjteni — olyanokat, amelyek a víz alatti szemétre hasonlítanak (pl. műanyag palack, kupak, szívószál, halászháló-darab). Így játék közben tanulják meg, hogy mi minden kerülhet a tengerbe, és miért fontos ezeket összegyűjteni. Van egy robotkészletet is, amellyel a fiatalok víz alatt is kísérletezhetnek.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2025. októberi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
