Markánsan ítélkeznek a dolgozók a hazug cégek felett

Immár harminc éve, hogy a 80-as évek közepén megszületett a greenwashing kifejezés. A magyarul zöldre mosásnak fordítható kifejezés azt jelenti, hogy a cégek valamilyen látványos, környzetvédő programmal terelik el a figyelmet az alapjában véve mégis masszívan környezetszennyező tevékenységükről.

A greenwashing, vagyis “zöldre mosás”, vagy zöldre festés PR trükk, a bevétel és a profit növelését szolgáló üzleti praktika. Ha a fogyasztók elhiszik, hogy a cég szívén viseli a természeti környezet ügyét, az márkahűséget és pluszbevételt szül(het).

Hogy hol a zöldre festés és a valódi környezettudatosság határa, azt nem mindig könnyű eldönteni. Amikor a szállodák azt kérik a vendégeiktől, hogy  gondolják meg, vajon napokig akarják-e használni a törülközőt vagy minden nap helyezzen a fürdőszobába a takarítónő újat, egyesek ezt is greenwashingnak tartják. Pedig így elvileg a mosógép energiahasználatának és a folyók szennyezésének veszik elejét (a ruhák öblítőszere valamivel károsabb a természetes vizekre, mint a mosószer). A kanadai Simon Fraser University üzleti iskolájának kutatói friss elemzésükben viszont azt taglalják, hogy ez tulajdonképpen költségcsökkentés a szállodának, vagyis a nyereségesség javítása a cél.

A University of Ottawa kutatása szerint a zöldre festés valójában nem éri meg. A látszólagos erőfeszítések fordítva sülhetnek el a dolgozóknál, ha azok átlátnak a szitán és úgy érzik, hogy csak az üzleti mérleget és a renomét hivatott javítani az akció, de nincs mögötte őszinte társadalmi és környezetvédelmi elkötelezettség.

A felmérésben 1000 amerikai és kanadai teljes munkaidős munkavállalót kérdeztek meg és a válaszaikból kiderült, ha őszintének érzik a cég CSR aktivitását, akkor érzelmileg is jobban kötődnek a vállalathoz és hajlandóak tovább maradni a kötelékében munkavállalóként.Akik viszont képmutatónak látják a cégüket, illetve vitatják a CSR programjaik mögötti jó szándék valódiságát, azok hajlamosak kevesebb munkát végezni az állásukban és olyannak bélyegezni a céget, amely inkább elvesz, mintsem ad.

Kutatók meg voltak lepve, hogy a válaszadók ilyen markánsan ítélkeznek munkaadójuk, mint társaság hitelessége felett. Arra számítottak, hogy a munkavállalók valamelyest elnézőbbek a céggel szemben, melynek a kenyerét eszik. A munkavállalók átlátnak a “szimbolikus CSR-en”. Ha csak ilyesmire futja a cégnek, akkor érdemes akár bele sem fogni, mert fordítva sül el: nem erősíti, hanem éppenséggel erodálja az alkalmazotti lojalitást.

Aranyszabály?
Stephen Lewis kanadai aktivista szerint akkor van szó mondvacsinált CSR-programról, ha a cég többet költ a népszerűsítésére, mint az általa kipécézett társadalmi vagy környezeti probléma orvoslására. Lewis ilyennek tartja a Project Redet, amelyben a divatmárkák termékeik eladásaiból egy részt felajánlanak az afrikai HIV-fertőzöttek és AIDS-betegek megsegítésére. A projektet egyébként a U2 frontembere, Bono kezdeményezte.
A University of Ottawa kutatói úgy vélik, segíthet a CSR cégen belüli elfogadtatásában, ha a menedzsment engedélyezi az alkalmazottaknak, hogy a munkaidejükben dolgozzanak be önkéntesként társadalomjobbító programokba (pl. óvodák kifestése, szemételtakarítás közterületen stb.), mert ez azt mutatja, hogy a vállalat hajlandó a hatékonyságából, a termelékenységéből is áldozni a céges profiton túl lévő célokra.

---