Miért termelünk olyan sok szemetet? Több oka van. Túlfogyasztunk. Túl sok mindent csomagolunk plasztikba. Sok helyen nincsenek megfelelő hulladék-feldolgozó üzemek. Az újrahasznosítás során veszít a hulladék a minőségéből és értékéből.
Már az Északi-sark vízfelszín alatti jegében is találtak műanyaghulladékot. Pontosabban töredezett mikroplasztikot. Ez azt jelenti, hogy a Föld emberi civilizációtól távol eső területei sem mentesek már a plasztikszennyezéstől, sőt már a tenger mélyén is gyűlik a mikroplasztik.
Ha így folytatjuk 2050-re több műanyag lesz a tengerekben, mint ami a halállomány súlya. Ráadásul fogyasztásunk nem fog csökkenni: már nem 9 milliárdos lélekszámot jósolnak 2050-re, hanem 9,5 milliárd földlakót. Ez az ENSZ Nemzetközi Erőforrás Bizottságának (IRP) prognózisa. Eközben a BRIC-országok középosztálya gyarapodik, egyre többen akarnak -és tudnak- jómódban élni, s a rizs-alapú étrendről áttérnek a húsintenzív táplálkozásra, plasztikba csomagolt élelmiszereket, műszaki eszközöket vesznek, olyan mértékben, ahogy eddig sosem.
Sok országban nincsenek megfelelő hulladék-feldolgozó infrastruktúrák, sőt a városi kommunális hulladék elszállítása sem megoldott. De számos távol-keleti országban, ahol ugyan dolgoznak a kukásautók, az összegyűjtött hulladékot a folyókba vagy a tengerbe öntik.
Az óceánokba kerülő plasztikhulladék több mint fele Kínából, Indonéziából, a Fülöp-szigetekről, Thaiföldről és Vietnamból ered. Ezekben az országokban kell elsőként újrafeldolgozó üzemeket építeni nagy számban.