A houstoni tragédiát és a károkat meg lehetett volna előzni, ha figyelembe veszik, hogy a 6,5 millió lakosú övezet az elmúlt időszakban rendkívüli mértékben beépült és a hatóságok – az ingatlanadók reményében engedélyezték az ilyen fokú beépítést. Holott tudták, hogy azokon a területeken rendszeresen pusztítanak nagy esők, áradások – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Houstonban és környékén az elmúlt két évben rendre voltak óriási viharok, amelyek több milliárdos károkat okoztak. Azért is, mert a masszív beépítés következtében elzártak olyan területeken, amelyek korábban egyfajta szivacsként felszívták az esővizet. Miután ez már nem volt lehetséges, a csapadék a csatornákba kerül, túláradnak tőle a patakok, folyók, csatornák és a tárolók.
A problémához, a károkhoz járul még, hogy vagy fél századdal ezelőtt bevezették az állami árvízbiztosítást, miután a magánbiztosítók kevésbé voltak hajlandók ilyeneket kötni. Az állami biztosítás alapötlete jó volt: aki árvízi területen kívánt építkezni, annak meg kellett felelnie az árvízi védekezéssel kapcsolatos különleges előírásoknak. Ezen kívül a biztosításnak feltétele volt, hogy olyan ingatlantulajdonosok, akiknek a házát az árvíz különlegesen károsította, el kellett hagyniuk azt.
De mi történt a gyakorlatban? Szinte senki nem hagyta el ingatlanát, az állami biztosító pedig szépen küldte a kártérítést, függetlenül attól, hogy a házat már többször elárasztotta a víz. Kiderült, hogy volt olyan ház Houstonban, amely 18 év alatt 16-szor került víz alá, tulajdonosa pedig összesen mintegy 800 ezer dollár biztosítási díjat kapott, holott háza nem ér többet 115 ezernél.
Egy másik felmérés szerint a biztosított ingatlanok egy százalékára esik a kifizetett kárösszegek negyede. Ebben a helyzetben az állami árvíz-biztosításnak már 25 milliárdos hiánya van, vagyis a gyakorlatban az állami költségvetésből kell fedezni a további kárpótlásokat. Azaz: az amerikai adófizető vállalja a kockázatot azokért a társaikért, akik szívesen laknak árvíz fenyegette területeken. Jóllehet az amerikaiak nagyvonalúsága és segítőkészsége természetes, ha az előbbi tényeknek tudatában lennének, másként állna a helyzet.
Ehhez járul még a veszély, hogy a klímaváltozás gyakoribbá, nem ritkábbá teszi a houstonihoz hasonló súlyos károkat okozó viharokat, esőzéseket.
Forrás: Klíma Blog | Kép: Wired
Houstonban és környékén az elmúlt két évben rendre voltak óriási viharok, amelyek több milliárdos károkat okoztak. Azért is, mert a masszív beépítés következtében elzártak olyan területeken, amelyek korábban egyfajta szivacsként felszívták az esővizet. Miután ez már nem volt lehetséges, a csapadék a csatornákba kerül, túláradnak tőle a patakok, folyók, csatornák és a tárolók.
A problémához, a károkhoz járul még, hogy vagy fél századdal ezelőtt bevezették az állami árvízbiztosítást, miután a magánbiztosítók kevésbé voltak hajlandók ilyeneket kötni. Az állami biztosítás alapötlete jó volt: aki árvízi területen kívánt építkezni, annak meg kellett felelnie az árvízi védekezéssel kapcsolatos különleges előírásoknak. Ezen kívül a biztosításnak feltétele volt, hogy olyan ingatlantulajdonosok, akiknek a házát az árvíz különlegesen károsította, el kellett hagyniuk azt.
De mi történt a gyakorlatban? Szinte senki nem hagyta el ingatlanát, az állami biztosító pedig szépen küldte a kártérítést, függetlenül attól, hogy a házat már többször elárasztotta a víz. Kiderült, hogy volt olyan ház Houstonban, amely 18 év alatt 16-szor került víz alá, tulajdonosa pedig összesen mintegy 800 ezer dollár biztosítási díjat kapott, holott háza nem ér többet 115 ezernél.
Egy másik felmérés szerint a biztosított ingatlanok egy százalékára esik a kifizetett kárösszegek negyede. Ebben a helyzetben az állami árvíz-biztosításnak már 25 milliárdos hiánya van, vagyis a gyakorlatban az állami költségvetésből kell fedezni a további kárpótlásokat. Azaz: az amerikai adófizető vállalja a kockázatot azokért a társaikért, akik szívesen laknak árvíz fenyegette területeken. Jóllehet az amerikaiak nagyvonalúsága és segítőkészsége természetes, ha az előbbi tényeknek tudatában lennének, másként állna a helyzet.
Ehhez járul még a veszély, hogy a klímaváltozás gyakoribbá, nem ritkábbá teszi a houstonihoz hasonló súlyos károkat okozó viharokat, esőzéseket.