Egy 87 éves kínai biológus olyan rizsfajtát fejlesztett ki, mely képes elviselni a sós vizet is. A fogyatkozó édesvizek korában ez megoldás lehet az éhező néprétegek ellátására is. Az új rizsfajta csak Kínában 200 millió, világszerte pedig további többszáz millió embernek nyújthat élelmet.
A globális éhínség visszaszorítását részben azzal érték el a tudósok az elmúlt évtizedekben, hogy nagyobb terméshozamú rizsfajtákat hoztak forgalomba.
A Business Insider írása szerint a 87 éves Juan Longping olyan hibridfajtával állt elő, pontosabban kétszáz új törzzsel, melyek magas terméshozamot produkálnak és eltűrik a sós vizet.
Kutatócsoportja azt reméli, hogy az új fajtákat tengerközeli lápokban is lehet majd termeszteni, így nemcsak az édesvizű, szárazföldi rizsföldeken folyhatna termesztés. Az új rizsfajta 200 millió embernek nyújthat élelmet.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ezeket az új törzseket egyelőre csak olyan vízben tesztelték, melyek a természetben megtalálható sós vizek sótartalmának mindössze a 10 százalékával rendelkeznek. Vagyis higított sós vízre terjedtek ki a kísérletek.
A rizstermesztés rendkívül vízigényes folyamat, a mezőket el kell hozzá árasztani nagy mennyiségű édesvízzel. Kínában csak a termőföldek kis részén végezhető ez, mert a talajban magas a sótartalom.
A Világbank adatai szerint például Dongjing tartományban a földek 40 százalékában 0,5 százaléknál magasabb a sótartalom. Ezért van szükség sós vizet tűrő rizsfajtára. Kína termőföldjeinek egyharmada sós vizek mellett található.
A Xinhua kínai hírügynökség értesülése szerint az említett 200 új rizsfajta 3642 kilogrammnyi rizst termett egy hold területen. Az USA mezőgazdaságában a holdankénti terméshozam 3265-3447 kilogramm között mozog.
A rizs hétezer éve számít az emberiség egyik fontos eledelének, és az ENSZ adatai szerint napjainkban a Föld népességének több mint fele fogyasztja a rizst alapvető élelmiszerként, hogy bevigyék szervezetükbe az alapvető tápanyagokat.
A magas terméshozamú rizsfajták termesztése azonban energiaintenzív folyamat, ráadásul műtrágya is szükséges hozzá, aminek az előállítása és a használata is környezetszennyező.
Forrás: Klíma Blog | Kép: Pexels
A globális éhínség visszaszorítását részben azzal érték el a tudósok az elmúlt évtizedekben, hogy nagyobb terméshozamú rizsfajtákat hoztak forgalomba.
A Business Insider írása szerint a 87 éves Juan Longping olyan hibridfajtával állt elő, pontosabban kétszáz új törzzsel, melyek magas terméshozamot produkálnak és eltűrik a sós vizet.
Kutatócsoportja azt reméli, hogy az új fajtákat tengerközeli lápokban is lehet majd termeszteni, így nemcsak az édesvizű, szárazföldi rizsföldeken folyhatna termesztés. Az új rizsfajta 200 millió embernek nyújthat élelmet.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ezeket az új törzseket egyelőre csak olyan vízben tesztelték, melyek a természetben megtalálható sós vizek sótartalmának mindössze a 10 százalékával rendelkeznek. Vagyis higított sós vízre terjedtek ki a kísérletek.
A rizstermesztés rendkívül vízigényes folyamat, a mezőket el kell hozzá árasztani nagy mennyiségű édesvízzel. Kínában csak a termőföldek kis részén végezhető ez, mert a talajban magas a sótartalom.
A Világbank adatai szerint például Dongjing tartományban a földek 40 százalékában 0,5 százaléknál magasabb a sótartalom. Ezért van szükség sós vizet tűrő rizsfajtára. Kína termőföldjeinek egyharmada sós vizek mellett található.
A Xinhua kínai hírügynökség értesülése szerint az említett 200 új rizsfajta 3642 kilogrammnyi rizst termett egy hold területen. Az USA mezőgazdaságában a holdankénti terméshozam 3265-3447 kilogramm között mozog.
A rizs hétezer éve számít az emberiség egyik fontos eledelének, és az ENSZ adatai szerint napjainkban a Föld népességének több mint fele fogyasztja a rizst alapvető élelmiszerként, hogy bevigyék szervezetükbe az alapvető tápanyagokat.
A magas terméshozamú rizsfajták termesztése azonban energiaintenzív folyamat, ráadásul műtrágya is szükséges hozzá, aminek az előállítása és a használata is környezetszennyező.