Ha használjuk a fosszilis energiát, akkor megsülünk, ha viszont nem használjuk, akkor éhen halunk. Mi a kiút ebből a halálos dilemmából?
Az Akadémiai Kiadó Környezetvédelmi Lexikon (1993, 2002) szerint 1975-ben kezdett a globális válsággal foglalkozni a BOCS mozaikszó mögött rejlő Bokor Öko Csoport. A klímatudatosságra nevelés is bekerült a repertoárjába az 1992-es riói környezetvédelmi világkonferencia kapcsán, így 1994-ben neki is megküldték az USA-ból az ezeroldalas világ klíma helyzetjelentést.
A gazdasági szereplők többet tehetnek, mint a politika
Sajnos az utóbbi évtizedekben a klímakatasztrófa csak súlyosbodott. Ez a grafikon mutatja, hogy a rengeteg klímakonferencia és nagy nemzetközi szerződés nem tudta megtörni az emberi szén-dioxid-kibocsátás növekedésének rémisztő ütemét.
Ráadásul nemcsak a CO2 bolondítja meg a Föld éghajlatát, hanem az ún. üvegházhatású gázok (green house gas, GHG) tágabb csoportja. Ebben nitrogén, fluor és más vegyületek is vannak, s hatásukat a légkörre szén-dioxid-egyenértékben (CO2e) fejezzük ki. De mivel a GHG csoport másik fő szereplője, a metán szintén karbonvegyület, így a karbonsemleges kifejezés jobban elterjedt a pontosabb klímasemleges szónál.
Az iparosodott országok kibocsátásában a szén-dioxid dominál, ezért a klímamozgalmak hajlamosak az ipart kiáltani ki fő bűnösnek. De ha a teljes klíma-megbolondító hatást nézzük, a nem iparosodott országoknak is jelentős káros hatásuk van, pl. a rizsföldek, a műtrágya, az állattartás, a népességrobbanás, a középosztályok növekvő fogyasztása stb. révén.
Kvóta vagy kredit? Szennyezési engedély vagy valódi megelőzés?
Az 1992-ben Rióban indult, 1997-ben Kyotóban megkötött, a kellő számú ország ratifikációjával 2005-ben érvénybe lépett Kyoto Egyezmény a világ nagy GHG-kibocsátó cégei számára létrehozta a karbonkvótát és a kötelező piacot. Magyarországon több mint másfél száz cég tartozik a hatálya alá, főleg erőművek. Ezeknek mérni és jelenteni kell a kibocsátásukat, és ha az adott évben nincs hozzá elég kvótájuk, akkor kötelezően vásárolniuk kell kvótát és/vagy karbonkreditet.
A karbonkvóta nem keverendő össze a karbonkredittel. A kvóta egy ingyenes politikai légkör szennyezési (kibocsátási) engedély, amiből évről évre egyre kevesebb van. A hatósági nyilvántartású kötelező piacon kereskednek vele országok és cégek. Magyarországnak többlete szokott lenni belőle, mert a kyotói egyezmény bázis dátuma 1990, és a rendszerváltás utáni ipari leépüléssel az ország kibocsátása is jelentősen csökkent.
A karbonkredit viszont a valóságos kibocsátás-elkerülés, megelőzés, csökkentés, megkötés igazolása. Számtalan projekt (erdővédelem, nem-fosszilis energia, családtervezés, energiatakarékosság stb.) eredményét értékelték már ki független szakértők. Az így igazolt kibocsátás-elkerülés, csökkentés, megkötés tonnánként egy kreditet jelent. Ezeket szigorú elszámolású nyilvántartásokban (registry) tartják, s onnan vehetik meg az önkéntesen karbonsemlegességre törekvő cégek, szervezetek, személyek a kibocsátásuk ellentételezésére. Az önkéntes piacról évenként világjelentés készül, ami ma már online, naprakészen is látható.
A kibocsátók tartoznak az általuk okozott kárt enyhítőknek
Az önkéntes karbonsemlegesítés valójában „a szennyező fizet” elvnek a legértelmesebb módja. Ugyanis a kibocsátóktól a megelőzőkhöz, csökkentőkhöz, megkötőkhöz áramlik a pénz, ami így valóban ellentételezi a kibocsátást. Olyan ez, mint amikor egy üzemben LED-égőkre cserélik a világítást, így kevesebb áramot fogyasztanak, de amennyit így is muszáj fogyasztaniuk, azt ellentételezik pl. egy olyan, már kiértékelt projekt utófinanszírozásával, amely egy faluban LED-égőkre cserélte a közvilágítást, és ezzel áramhasználatot, azaz kibocsátást csökkentett.
A kredit szó hitelt jelent, mert a munkát már elvégezték, a költségeket megelőlegezték. A kibocsátók tartoznak a kibocsátásuk kárait enyhítőknek. A kredit megvásárlása a projekt utófinanszírozása, amiből a projektgazdák további klímavédő munkát tudnak végezni. A kredit szó másik jelentése bizalom, de itt nincs szükség megelőlegezett bizalomra, hiszen már elvégzett munka igazolt eredményéről van szó.
Bóvli áron nem lehet karbonsemlegesíteni, az ugyanis valójában zöldrefestés. Egy tonna CO2 kibocsátása jelenlegi számítások szerint 120-185 USD társadalmi kárt okoz. Noha a kvóta piaci ára és a némely országokban kivetett karbonadók ma még nem érik el ezt az összeget, a szennyezőknek legalább jelentős részben enyhíteniük kell az okozott kárt. Ne olcsó zöldrefestéssel hazudjanak karbonsemlegességet a cégek, szervezetek, egyének, hanem valóban fizessék meg a nemzetközi piaci árát a minőségi karbonkrediteknek!
Ígéretekkel (pl. faültetéssel) nem lehet karbonsemlegesíteni!
Elterjedt téveszme a faültetéssel való karbonsemlegesítés. Előre beszámítják maguknak, hogy mennyi karbont fog megkötni tíz-húsz év alatt az általuk elültetett fa. Pedig majd csak tíz-húsz év múlva lehet felmérni, hogy ténylegesen mennyi karbont kötött meg addigra a faültetvény, és az igazoltan keletkezett krediteket majd csak akkor, tíz-húsz év múlva lehet karbonsemlegesítésre használni.
Természetesen a faültetésnek és főleg az ennél sokszorosan hatékonyabb erdőmentésnek sokféle jótékony hatása van. De karbonsemlegesítésre csak speciális kötelezettségvállalással és feltételekkel alkalmas. A faültetéssel és az erdőmentéssel keletkező karbonkredit ugyanis az erdő sorsától függően később megsemmisülhet. Ezért „veszélyeztetett kreditnek” hívjuk és a karbonsemlegesítésre történő felhasználásakor keletkezett bevételt pedig „karbonjelzálognak”. A kredit megsemmisülésekor ugyanis ebből a bevételből karbonkreditet kell venni a megsemmisült helyére.
Az erdőben, talajban megkötött karbont számos veszély fenyegeti. A meg nem eredésen (faültetés esetén) és kivágáson kívül kidőlés, kiszáradás, erdőtűz, áradás, kártevők, korhadás, vadkár stb. esetén is a megkötött CO2 visszakerül a légkörbe. Ilyenkor az időközben karbonsemlegesítésre felhasznált karbonkredit megsemmisül, a karbonsemlegesítés érvénytelenné válik. Ha 20 vagy akár 50 év múlva az erdőben megkötött CO2 visszakerül a légkörbe, az nem klímavédelem.
Az erdőmentéssel és faültetéssel karbonsemlegesítő szervezetnek tehát az erdő későbbi tulajdonosaira/fenntartóira átszálló örök kötelezettséget kell vállalnia, hogy amikor és amilyen mértékben az erdő által megkötött CO2-mennyiség csökkenni kezd, akkor a már karbonsemlegesítésre használt, de az erdő CO2-egyenlegének csökkenésével megsemmisülő karbonkrediteket más forrásból pótolja, azaz az erdő negatív karbonegyenlegét, CO2-kibocsátását karbonsemlegesíti.
A karbonsemlegesítés öt lépése
A nulladik lépés természetesen az, hogy meg kell hozni a döntést.
Első lépésben ki kell számolni az adott cég, szervezet, személy, vagy például egy rendezvény karbonlábnyomát. Ezt mindenki megteheti akár önállóan is pl. a BOCS weboldalán lévő kalkulátorral, amelynek űrlapjaiba be lehet írni az épület, a közlekedés, az internet-használat, a hulladék, a táplálkozás, az életstílus különféle döntéseinek, s akár még a házi kedvenceknek az adatait is.
A második lépés a kibocsátások lehetséges csökkentése. A kalkuláció tételein végigmenve számos ötlet adódhat a cég működésének olyan racionalizálására, ami kibocsátás-csökkenést és akár még költségcsökkenést is eredményezhet.
A kibocsátás csökkentésére gyakran jelentős lehetőségek vannak, amint azt mutatja pl. a gázfogyasztás mostani megtakarítása is Európában. A társadalom életminőségének az Emberi Fejlődés Index (Human Development Index, HDI) a legelterjedtebb mérőszáma. Ez a 0 és 1 közötti szám 0,7 felett számít magasnak, 0,8 felett nagyon magasnak. Vannak országok, amelyek a magyar ökolábnyom kétharmadával is el tudják érni a nagyon magas 0,8 HDI-t. Ez mutatja, hogy akár a fogyasztás egyharmadának megtakarítása is lehetséges életminőség-romlás nélkül, innovációval és a pazarlás, gondatlanság csökkentésével.
A kibocsátás-csökkentésről gyakran azt is lehet mondani, hogy „ablakon bedobott pénz”. Ugyanis pl. a kevesebb energiahasználat a költségeket is csökkentheti. Ez az átgondolás segít felkészülni a klímaválságra, a GHG-kibocsátásból fakadó kockázatokra is.
A harmadik lépésben karbonkreditek vásárlásával ellentételezzük azt a kibocsátást, amit még nem tudtunk csökkenteni. Ebben haladhatunk apránként is, eleinte csak a cég weboldalának, vagy a járműflottájának, vagy egy-egy fontos termékének a karbonsemlegesítésével. Az utóbbinak oka lehet az is, ha beszállítók vagyunk, és megkívánják a termékünk karbonsemleges voltát, vagy ha az adott termék vevői különösen klímatudatosak.
A negyedik lépés a karbonsemlegességünk kommunikálása minden érintett számára, kifelé (vevők, ügyfelek…) és befelé (vezetők, dolgozók, tulajdonosok…). Ez nem csak a nyilvánosság megítélését javíthatja és a piaci eredményeket növelheti, de a dolgozók és üzleti partnerek lojalitását is, és a befektetők elégedettségét is a fenntarthatósági jelentéseinkkel.
Az ötödik lépés az éves rutin részévé tenni a karbonsemlegesítést, s nyugodtabb lelkiismerettel nézni a jövőben esetlegesen várható kormányzati intézkedések, pályázati feltételeknek való jobb megfelelés elé.
Nem utolsósorban jó érzés, hogy valami jelentőset tettünk a magunk és szeretteink jövőjéért. A fiatalok, gyermekek, a jövő generációk és az egész élővilág is értékelni fogják.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2023. februári lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
