Egy egészen apró étrendmódosítással drasztikusan megváltozhat a tehenek károsanyag-kibocsátásának mértéke, írja az Irish Times. az ausztráliai Queensland James Cook Egyetemének kutatói ugyanis rájöttek, hogy ha mindössze 2 százaléknyi szárított hínárt kevernek a tehenek táplálékába, az akár 99 százalékkal is csökkentheti az állatok metánkibocsátását.
Egy kanadai farmer már 2012-ben megfigyelte, hogy ha a tehenei megeszik a szél által eléjük hordott hínárokat, nemcsak egészségesebbek lesznek a többi állatnál, de még a párzási időszakuk is hosszabbá válik. A kutatók ebből indultak ki, és így jöttek rá, hogy a táplálék a metánemisszióval is kapcsolatban van.
A metán a tehenek emésztése közben termelődik, és böfögések és bélszél révén távozik az állatokból, akár napi 200-500 liter metánt szabadítva ezzel a környezetre. Ez pedig olyan mértékű metánkibocsátást jelent, ami 100 évre vetítve 25-ször károsabb annál, mint amit a szén-dioxid okoz.
A témáról egyébként sokat írtunk már; az alapokat ebben a cikkben tisztáztuk a marhafélékről és a gázokról, írtunk arról, mennyivel több metánt bocsátanak ki az antibiotikummal kezelt tehenek, és folyamatosan hírt adtunk azokról a reményekről is, amelyeket a különféle kibocsátáscsökkentő módszerekhez fűztek a kutatók: egyesek szerint a tanninmennyiség a kérdés, mások szerint a tenyésztéssel kell valamit kezdeni, megint mások a fokhagymára esküsznek.
Forrás: Index | Kép: Pexels
Egy kanadai farmer már 2012-ben megfigyelte, hogy ha a tehenei megeszik a szél által eléjük hordott hínárokat, nemcsak egészségesebbek lesznek a többi állatnál, de még a párzási időszakuk is hosszabbá válik. A kutatók ebből indultak ki, és így jöttek rá, hogy a táplálék a metánemisszióval is kapcsolatban van.
A metán a tehenek emésztése közben termelődik, és böfögések és bélszél révén távozik az állatokból, akár napi 200-500 liter metánt szabadítva ezzel a környezetre. Ez pedig olyan mértékű metánkibocsátást jelent, ami 100 évre vetítve 25-ször károsabb annál, mint amit a szén-dioxid okoz.
A témáról egyébként sokat írtunk már; az alapokat ebben a cikkben tisztáztuk a marhafélékről és a gázokról, írtunk arról, mennyivel több metánt bocsátanak ki az antibiotikummal kezelt tehenek, és folyamatosan hírt adtunk azokról a reményekről is, amelyeket a különféle kibocsátáscsökkentő módszerekhez fűztek a kutatók: egyesek szerint a tanninmennyiség a kérdés, mások szerint a tenyésztéssel kell valamit kezdeni, megint mások a fokhagymára esküsznek.