Ahogyan dédszüleink meglepődnének, hogy ma mennyit fizetünk a természeti javakért, számunkra is megdöbbentő lesz az a változás, amivel unokáink fognak szembenézni.
A természeti értékek kizárólag akkor kerülnek egyensúlyba a kizsákmányoló termeléssel, ha a természetes élőhelyeket és az élhető környezetet is beárazzuk. A természeti értékek beárazása sokak számára futurisztikus gondolatként hat, de valójában ez a gazdálkodási rendszerünknek ma is részét képezi, csak még nem épült be kellőképpen a köztudatba, bár a folyamat elkezdődött.
Mióta is fizetünk jelentős összegeket az ivóvízért, a szennyvíz vagy a hulladékok semlegesítéséért?
Bakó Gábor a National Geographicben közöl erről egy kitűnő írást, itt olvasható: