2020 novemberében több, a hazai fenntarthatósággal és energiapolitikával foglalkozó online fórumon is elemezték a biomassza-termelés témakörét. Pont ebben az időszakban jelent meg az a közlemény is a hazai Agrártárcától, amely a biomassza-alapú gazdaság élénkítését sürgeti. Mindeközben azonban a térségben nálunk van a legkevesebb ilyen jellegű üzem – erről a szembenállásról is kérdeztük a tárca helyettes államtitkárát, dr. Juhász Anikót.
– Hazánk egyelőre nem biomassza-nagyhatalom, a 2018-as adat szerint 81 biogáz üzem működik jelenleg Magyarországon, amíg például Csehország 564 ilyen létesítménnyel büszkélkedhet, Németország pedig egy kiugróan magas számmal, 11 ezer ilyen üzemmel.
– Magyarország természeti adottságai és mezőgazdasága, valamint az arra épülő élelmiszeripar jelentős mennyiségű biomassza-alapanyagot tud biztosítani különböző felhasználási célokra, így energetikai célra is. Az egyes felhasználási célok (élelmezés, ipar, energiatermelés) közötti optimális egyensúly megtalálása stratégiai kérdés, ami több tárca feladatkörét érinti. Az energetika az ITM felelősségi körébe tartozik, amíg az alapanyag jelentős része a mezőgazdaságból származik. A megújuló energiatermelést kiemelten fontosnak tartjuk, amit az agrárvállalkozások esetében támogatunk. Az energetikai célra felhasználható alapanyagok kapcsán közös tervezést tartunk szükségesnek, ennél figyelembe kell venni nemcsak a klímapolitikai szempontokat, hanem a Közös Agrárpolitika (KAP) várható változásait is.
A NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézet jelentése szerint 2019-ben 35 biogáz üzem, valamint 26 fűtőmű és erőmű működött Magyarországon, amely biomasszát használt fel energetikai célra (ez a felmérés nem tartalmazza a szennyvíziszap és depóniagáz üzemek adatait, valamint a 2019-ben valamilyen okból nem működő üzemek adatait). A hazai energetikai célú biomassza-felhasználás 3,2 millió tonna volt. Az adatgyűjtésben részt vevő biogáz üzemek jelentős része alapvetően mezőgazdasági állattartással foglalkozó vállalkozásoknál, vagy közvetlenül mellettük helyezkedett el, növelve a költséghatékonyságot az alapanyagok és a tartályok távolságának minimalizálásával. A cégek alig harmada végezte főtevékenységként a villamosenergia-termelést és gázgyártást. A biogáztermelés alapanyagainak legnagyobb részét (közel 60%-át) mezőgazdasági termékek tették ki, ezek elsősorban állati trágyákat jelentett.
A szerves trágya nemcsak a biogáztermelés fontos alapanyaga, hanem a mezőgazdaság számára is fontos melléktermék, amire szükség van a termőföldeken is tápanyag-utánpótlási céllal. Az EU mezőgazdasági termelést érintő új stratégiái (a Termőföldtől az asztalig stratégia, a Biodiverzitás stratégia) és az erre épülő új KAP előírásai a következő években várhatóan jelentős környezetvédelmi elvárásokat támasztanak a mezőgazdasági termelőkkel szemben. Például a műtrágyahasználat jelentős csökkentését várják el, ami várhatóan a szerves trágya iránti igény növekedését eredményezi a gazdák körében, ezért az energetikai és a mezőgazdasági igények összehangolása szükséges. Az Agrárminisztérium Agrárgazdaságért Felelős Helyettes Államtitkárságán folyik a hazai biomassza-alapú gazdaság stratégia tervezése, amelynek kifejezett célja az agrárium és ipar szempontjainak egyeztetése.
Meglátásunk szerint a több állattartó telep összefogásával létrejövő biogáz üzemek fontos szerepet kaphatnak a regionális, helyi energetikai igények kielégítésében. A biogázüzemek kapcsán alapanyagként azonban inkább a lakossági zöldhulladék, a települési szennyvíziszap és az élelmiszeripari melléktermékek felhasználását tartjuk a jövőben megvalósíthatónak.
– Bár a jelenlegi biogáz üzemek száma nem magas, a technológia koncepciójának itthoni kidolgozási lehetőségei mégis nagy lehetőséget jelentenek hazánkban is. Mit tapasztalnak, mennyire van meg a kedv további hazai üzemek létesítésére a vállalkozói szférában?
– A vállalkozói szféra érdeklődése folyamatos, bár egyértelműen érezhető az óvatosság is, hiszen egy-egy üzem létesítése hosszú távra szóló befektetést jelent, amelynek megtérülése előre nehezebben tervezhető. Az is tapasztalható, hogy a befektetői oldal immár nemcsak „klasszikus” biogáz üzemben gondolkodik, hanem olyan új innovatív megoldásokban is, ahol a biogáz-fejlesztés más termékek előállításával párosul. Úgy gondolom, a beruházásösztönző támogatási konstrukciók biztosításán túl legalább annyira fontos azoknak a működési modelleknek a beazonosítása, amelyek a létesítmények későbbi költséghatékony és fenntartható üzemeltetését szolgálják. Ehhez magas szintű kísérleti és elemző munka szükséges, amelynek állami támogatása szintén elengedhetetlen, ha rendszerszintű fejlesztésben gondolkodunk.
További hírek a kategóriából
