Az olajipari óriáscég a jelenlegi külügyminiszter, Rex Tillerson vezetése alatt sorozatosan megsértette az Oroszország ellen bevezetett pénzügyi szankciókat. 2014-ben szerződtek a Rosznyefttel szibériai és fekete-tengeri olajkutatásra, holott a cég igazgatóját, Igor Szecsint néhány héttel korábban feketelistázta az Obama-adminisztráció.
Amikor felmerült Tillerson neve Trump lehetséges külügyminisztereként, a sajtó nem győzte kiemelni, hogy kedvező kapcsolatokat ápolt az orosz vezetéssel és Putyinnal, mert közös projekteket futtatott az orosz Rosznyeft olajcéggel. Tillerson 2013-ben megkapta a Barátság Érdemérmet Putyintól. A Pénzügyminisztérium most 2 millió dolláros bírságot, a legnagyobb kiszabható összeget szabta ki az Exxonra, ami igazából még kerekítési összegnek sem számít a vállalat üzleti tevékenységében. 2016-ban 218,6 milliárd dolláros árbevételt könyvelt el a cég, nettó nyeresége 7,84 milliárd dollár volt.
Amikor Putyin megtámadta Ukrajnát és lerohanta a Krím-félszigetet, az Obama-adminisztráció diplomáciai és gazdaságpolitikai válasza az volt, hogy gazdasági szankciókat léptetett életbe az orosz elit ellen. Az amerikai kormány összeállított egy listát, melyen olyan Putyinhoz közel álló emberek szerepelnek, akiknek külföldi bankszámláit be kell fagyasztani, Oroszországon kívül lévő javaikat elkobozni, illetve amerikai cégeknek és polgároknak tilos üzletelniük a feketelistázott személyekkel. A szankciók továbbá megtiltották az amerikai cégeknek, hogy résztvegyenek orosz energiaprojektekben az Északi-sarkon, Szibériában és a Fekete-tengerben.
Az Exxon 2014. május 14-23 között nyolc dokumentumot írt alá Igor Szecsinnel, a Rosznyeft elnökével, melyek a szankciók megsértésének minősülnek. Növeli a vétség súlyosságát, hogy az Exxon önként nem tájékoztatta a kormányt a szerződésekről, vagyis elhallgatta a kihágását.
Az Exxon ügyvédei azzal védekeztek, hogy a szabályozás – szerintük – különbséget tett Szecsin szakmai/üzleti és magán jellegű ténykedései között, amire a Pénzügyminisztérium azt válaszolta, hogy ilyesmiről szó sincs a Fehér Ház és a minisztérium által publikált előírásokban. (Ergó Szecsin persona non grata mindenféle ügyletben, akár cégvezetői minőségében, akár magánemberként.)
Az Exxon másik ellenérve az, hogy a kormány egy új intézkedést próbál visszamenőleg érvényesíteni. (Ez is hülyeség, mivel Szecsint 2014 áprilisában feketelistázták, a szerződések néhány héttel ezután kerültek aláírásra.) Harmadik érvként pedig azt adták elő, hogy a Rosznyeftre nem vonatkoznak a szankciók, a céggel való üzletelés tehát nem tiltott, s Szecsin e vállalat vezetőjeként, szakmai minőségében írta alá a szerződéseket.
A minisztérium úgy határozott, hogy az Exxon különös hanyagsággal járt el, amikor szerződött Szecsinnel, mivel az Exxon felsővezetői teljes mértékben tisztában voltak vele, hogy az üzletemberre vonatkoznak a szankciók.
Az Exxon és a Rosznyeft 2012-ben lépett szövetségre, hogy a Fekete-tengerben és Szibériában olajkitermelésbe kezdjen. Az ügylet volumene becslések szerint 500 milliárd dollár volt.
Szecsint az Obama-adminisztráció Putyin elkötelezett szövetségesének, hozzá mindenben hű kiszolgálójának tartotta.
Lobbiztak a mentességért, de tagadják
Amikor Tillersont kinevezték külügyminiszternek, találgatások kezdődtek arról, vajon Tillerson lobbizni fog-e azért, hogy Washington eltörölje az Oroszország elleni gazdasági szankciókat (vagy legalább azok egy részét), hogy az Exxon és a Rosznyeft közös projektjét folytathassák.
Áprilisban a The Wall Street Journal szellőztette meg, hogy az Exxon a Pénzügyminisztériumhoz folyamodott kérelemmel, kapjanak felmentést a szankciók alól, hogy folytathassák az Rosznyefttel az olajkutatást, ezúttal a Fekete-tengernél. Azt azonban nem tudni, hogy a kérelmet még akkor nyújtották be, hogy Tillerson otthagyta az Exxon vezérigazgatói székét, vagy már később, amikor külügyminiszter lett. A külügyminiszteri kinevezéséhez vezető szenátusi meghallgatáson egy kérdésre válaszolva Tillerson azt mondta, hogy ő személyesen sosem lobbizott a szankciók eltörlése érdekében, s “tudomásom szerint” a cég sem.
A The Wall Street Journalnak azonban egy neve elhallgatását kérő informátor azt állította, hogy a vállalat már 2015 vége óta lobbizott, hogy folytathassa az olajkutatást Oroszországban. (Sőt az ominózus meghallgatáson a szenátorok is Tillerson állításának ellentmondó dokumentumokat emlegettek, amik a cég lobbitevékenységét taglalták.)
Az Exxon bejelentette, hogy nem hagyja annyiban a dolgot és perre mennek a bírság törlése érdekében.
Ha az Exxon nem kapja meg a zöld utat Washingtonból, az olajlelőhelyek felkutatására Oroszországban, akkor félő, hogy az év végén elveszti a cég a lehetőséget, hogy a Kreml engedélyt adjon a kitermelésre, ami azt vonja maga után, hogy az olaszok tenyerelhetnek rá a fekete-tengeri olajkutatásra, s a cég végleg kiszorul a termékenynek vélt olajmezőről. Piaci kapitalizáció szempontjából az Exxon a világ legnagyobb olajvállalata, részvényei összértéke 342,63 milliárd dollár.
Forrás: Klíma Blog | Kép: qZ.com
Amikor felmerült Tillerson neve Trump lehetséges külügyminisztereként, a sajtó nem győzte kiemelni, hogy kedvező kapcsolatokat ápolt az orosz vezetéssel és Putyinnal, mert közös projekteket futtatott az orosz Rosznyeft olajcéggel. Tillerson 2013-ben megkapta a Barátság Érdemérmet Putyintól. A Pénzügyminisztérium most 2 millió dolláros bírságot, a legnagyobb kiszabható összeget szabta ki az Exxonra, ami igazából még kerekítési összegnek sem számít a vállalat üzleti tevékenységében. 2016-ban 218,6 milliárd dolláros árbevételt könyvelt el a cég, nettó nyeresége 7,84 milliárd dollár volt.
Amikor Putyin megtámadta Ukrajnát és lerohanta a Krím-félszigetet, az Obama-adminisztráció diplomáciai és gazdaságpolitikai válasza az volt, hogy gazdasági szankciókat léptetett életbe az orosz elit ellen. Az amerikai kormány összeállított egy listát, melyen olyan Putyinhoz közel álló emberek szerepelnek, akiknek külföldi bankszámláit be kell fagyasztani, Oroszországon kívül lévő javaikat elkobozni, illetve amerikai cégeknek és polgároknak tilos üzletelniük a feketelistázott személyekkel. A szankciók továbbá megtiltották az amerikai cégeknek, hogy résztvegyenek orosz energiaprojektekben az Északi-sarkon, Szibériában és a Fekete-tengerben.
Az Exxon 2014. május 14-23 között nyolc dokumentumot írt alá Igor Szecsinnel, a Rosznyeft elnökével, melyek a szankciók megsértésének minősülnek. Növeli a vétség súlyosságát, hogy az Exxon önként nem tájékoztatta a kormányt a szerződésekről, vagyis elhallgatta a kihágását.
Az Exxon ügyvédei azzal védekeztek, hogy a szabályozás – szerintük – különbséget tett Szecsin szakmai/üzleti és magán jellegű ténykedései között, amire a Pénzügyminisztérium azt válaszolta, hogy ilyesmiről szó sincs a Fehér Ház és a minisztérium által publikált előírásokban. (Ergó Szecsin persona non grata mindenféle ügyletben, akár cégvezetői minőségében, akár magánemberként.)
Az Exxon másik ellenérve az, hogy a kormány egy új intézkedést próbál visszamenőleg érvényesíteni. (Ez is hülyeség, mivel Szecsint 2014 áprilisában feketelistázták, a szerződések néhány héttel ezután kerültek aláírásra.) Harmadik érvként pedig azt adták elő, hogy a Rosznyeftre nem vonatkoznak a szankciók, a céggel való üzletelés tehát nem tiltott, s Szecsin e vállalat vezetőjeként, szakmai minőségében írta alá a szerződéseket.
A minisztérium úgy határozott, hogy az Exxon különös hanyagsággal járt el, amikor szerződött Szecsinnel, mivel az Exxon felsővezetői teljes mértékben tisztában voltak vele, hogy az üzletemberre vonatkoznak a szankciók.
Az Exxon és a Rosznyeft 2012-ben lépett szövetségre, hogy a Fekete-tengerben és Szibériában olajkitermelésbe kezdjen. Az ügylet volumene becslések szerint 500 milliárd dollár volt.
Szecsint az Obama-adminisztráció Putyin elkötelezett szövetségesének, hozzá mindenben hű kiszolgálójának tartotta.
Lobbiztak a mentességért, de tagadják
Amikor Tillersont kinevezték külügyminiszternek, találgatások kezdődtek arról, vajon Tillerson lobbizni fog-e azért, hogy Washington eltörölje az Oroszország elleni gazdasági szankciókat (vagy legalább azok egy részét), hogy az Exxon és a Rosznyeft közös projektjét folytathassák.
Áprilisban a The Wall Street Journal szellőztette meg, hogy az Exxon a Pénzügyminisztériumhoz folyamodott kérelemmel, kapjanak felmentést a szankciók alól, hogy folytathassák az Rosznyefttel az olajkutatást, ezúttal a Fekete-tengernél. Azt azonban nem tudni, hogy a kérelmet még akkor nyújtották be, hogy Tillerson otthagyta az Exxon vezérigazgatói székét, vagy már később, amikor külügyminiszter lett. A külügyminiszteri kinevezéséhez vezető szenátusi meghallgatáson egy kérdésre válaszolva Tillerson azt mondta, hogy ő személyesen sosem lobbizott a szankciók eltörlése érdekében, s “tudomásom szerint” a cég sem.
A The Wall Street Journalnak azonban egy neve elhallgatását kérő informátor azt állította, hogy a vállalat már 2015 vége óta lobbizott, hogy folytathassa az olajkutatást Oroszországban. (Sőt az ominózus meghallgatáson a szenátorok is Tillerson állításának ellentmondó dokumentumokat emlegettek, amik a cég lobbitevékenységét taglalták.)
Az Exxon bejelentette, hogy nem hagyja annyiban a dolgot és perre mennek a bírság törlése érdekében.
Ha az Exxon nem kapja meg a zöld utat Washingtonból, az olajlelőhelyek felkutatására Oroszországban, akkor félő, hogy az év végén elveszti a cég a lehetőséget, hogy a Kreml engedélyt adjon a kitermelésre, ami azt vonja maga után, hogy az olaszok tenyerelhetnek rá a fekete-tengeri olajkutatásra, s a cég végleg kiszorul a termékenynek vélt olajmezőről. Piaci kapitalizáció szempontjából az Exxon a világ legnagyobb olajvállalata, részvényei összértéke 342,63 milliárd dollár.
További hírek a kategóriából
Az emberi egészségre is ártalmas vegyületet talált...
Közzétéve 2016.08.15 11:13
Több százezer forintot dobunk ki a szemétbe
Közzétéve 2016.09.14 11:46
Ötödik éve a hulladékcsökkentésért
Közzétéve 2016.09.16 11:50
