Kétszer gyorsabban melegszik a légkör az Északi-sarkon, mint bolygónk többi részén. Tizenkét éve nem volt ilyen kicsi az Északi-sarkon található jégtakaró, mint 2017-ben és évre-évre sem lassul a visszahúzódása. Amerikai tudósok most már biztosak abban, hogy végleg búcsút mondhatunk az északi-sarki jégnek. És ez nemcsak a jegesmedvéknek rossz hír, hanem nekünk is.
Az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Ügynökség (NOAA) 2006 óta készít éves jelentéseket az Északi-sark állapotáról, összegezve műszeres méréseit.
A 2018 decemberében megjelent legújabb, szám szerint tizenharmadik jelentés meglehetősen szomorú és vészjósló képet fest az Északi-sarkról. A jelentést a lengyelországi Katowicében megrendezett ENSZ klímacsúcson alkalmából adták ki, főbb megállapításai a következők:
- Három évtized alatt elolvadt az Északi-sark legrégibb jégrétegeinek 95 százaléka.
- A tengeri jégpáncél is kisebb területet fed le, mint a korábbi években. Mostani kiterjedése közel rekord-alacsony szinten van az elmúlt 12 évben kapott adatokhoz képest.
- A tengerparti/szárazföldi jégtakaró állapotát a ’70-es évek óta mérik, s ez is folyamatosan csökken. Emiatt a helyi közösség szinte képtelenek vadászni és halászni.
- A jégtakaró olvadását a melegedő légkör és a szintén melegedő tengervíz együtt okozza.
- A sarkköri levegő hőmérséklete az elmúlt öt évben (2014-2018) minden esztendőben újabb és újabb rekordokat döntött. 1900 óta nem volt ilyen meleg, amikor meteorológusok elkezdték mérni a hőmérsékletét.
- 2017 októbere és 2018 szeptembere között, ami a legutóbb vizsgált 12 hónapos ciklus, az Északi-sark átlagos hőmérséklete 1,7 Celsius-fokkal volt magasabb, mint az 1981-2010-es időszak átlaga.
Az Északi-sark légköre kétszer gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része és hiba lenne azt gondolni, hogy ez ránk, Európában nem hat majd ki. Az Északi-sark sorsa bizony nemcsak a jegesmedvéknek rossz hír, hanem nekünk is. A melegedés hatásai messze nyúlóak, a mi régiónkat is érintik, hiszen a Föld ökoszisztémáiban és éghajlati viszonyaiban szinte minden mindennel összefügg. A meleg levegő egyre messzebb jut el északon, míg a hideg levegő egyre távolabb vándorol a déli vidékekre. A változó „futóáramlatok” -melyek a felső légkörben áramlanak nagy sebességgel s több ezer kilométer hosszú és több száz kilométer széles levegőrétegek- hevesebb viharokat okoznak a szokásosnál. Ez volt az oka annak, hogy 2017-ben Európában erősebbek voltak a hideghullámok, hogy ugyanezen év őszén az Északi-sarkot elérte egy erős hőhullám, s hogy 2018-ban az USA keleti részére extrém tél köszöntött.
A globális felmelegedés persze már évek óta egyre számtalan kedvezőtlen mellékhatást produkál: a szélsőséges időjárási jelenségek csökkentik a gazdasági termelékenységet, tönkre teszik a helyi közösségek lakhelyét, ellehetetlenítik a part-menti közösségek megélhetését (például a halállomány összeomlása miatt), a tengerekben egyre hosszabbak az algaburjánzás időszakai és egyre nagyobb területekre terjednek ki. Mindebben ludas a sarkkör légköri viszonyainak változása.
Tudósok most már egybehangzóan úgy vélekednek, hogy az északi-sarki jégtakaró nem fogja túlélni a klímaváltozást. Ez azért is kedvezőtlen fejlemény, mert a jég nélküli Északi-sark utat enged az olajkitermelésnek, amivel nőhet a fosszilis gazdaság légszennyezése. Ez afféle önmagát erősítő visszacsatolásként tovább gerjeszti a globális felmelegedést.
A szakemberek pedig nem látnak jeleket arra nézvést, hogy bármilyen kedvező fordulat állna be a sarkköri területek légköri viszonyaiban.
További hírek a kategóriából
