A környezetvédelmi hatóság értelmezése szerint a levegőminőségi terveket nem közigazgatási eljárás keretében fogadják el, így azok nem minősülnek kötelező erejű határozatoknak; emiatt a tervekben megfogalmazott légszennyezettséget csökkentő intézkedések is csak ajánlásnak tekinthetőek – derült ki a Levegő Munkacsoport közleményéből.
Az Európai Unió légszennyezettséggel kapcsolatos szabályozásának egyik legfontosabb eleme a levegőminőségi terv. Ezt minden olyan zónában el kell készíteni, ahol szennyezettebb a levegő az előírt határértékeknél.
A Levegő Munkacsoport szerint az uniós jogalkotó a tervek elkészítését úgy képzelte el, hogy a tagállamok nemzeti környezetvédelmi hatóságai kötelező erejű és rövid határidővel végrehajtandó intézkedéseket fogalmaznak meg ezekben a dokumentumokban a légszennyező források üzemeltetői, illetve az egyes kibocsátó szektorok felelősei számára. Ez azt is jelenti, hogy a tervekben megfogalmazott lépéseket minden ipari létesítménynek, helyi önkormányzatnak és egyéb érintettnek meg kellene tennie a légszennyezettség érdemi csökkentése érdekében, a végrehajtást pedig a hatóság ellenőrzi, és annak elmaradása vagy a határidők túllépése esetén szankciót alkalmaz – hívta fel a figyelmet a Levegő Munkacsoport közleménye.
A Levegő Munkacsoport egy európai környezetjogi szervezet, a ClientEarth (Ügyfél a Föld) támogatásával és a Környezeti Management és Jog Egyesület (EMLA) segítségével fordult az Érdi Járási Hivatal Környezet- és Természetvédelmi Főosztályához Budapest és környéke levegőminőségi tervének felülvizsgálata érdekében. A hatóság a válaszában kifejtette álláspontját, amely szerint a tervek készítése nem minősül közigazgatási eljárásnak, pusztán egy tervezési folyamat. A szakmai alapon, az érintettek bevonásával megfogalmazott intézkedések kikényszerítésére pedig nem rendelkezik megfelelő eszközökkel.
A civilek a felettes szervhez, a Pest Megyei Kormányhivatalhoz fordultak, amely hasonló érvelést tartalmazó tájékoztatást adott. A civilek szerint azonban a hazai hatóságok értelmezése ezek alapján kiüresíti a levegőminőségi tervek intézményét, hiszen azok végrehajtása csupán a címzettek jóindulatától, illetve a szükséges pénzügyi források véletlenszerű rendelkezésére állásától függ. A végrehajtást senki nem ellenőrzi, az intézkedések elmaradásának pedig nincsenek következményei. Talán még ennél is nagyobb baj azonban, hogy a budapesti tervben a légszennyezés visszaszorítása érdekében megfogalmazott intézkedések hatékonysága is erősen kétséges.
Nagy kérdés, hogy így ki és hogyan fogja érdemben csökkenteni a levegő szennyezettségét. A Levegő Munkacsoport a fentiek ellenére kitart álláspontja mellett, és tovább küzd azért, hogy a levegőminőségi tervek érdemi és rövid határidővel végrehajtandó intézkedéseket tartalmazzanak egészségünk védelmében.