Nehéz elhinni, de néhány hete nyugalomba vonult az italoskarton-visszagyűjtés ikonikus hazai alakja, fáradhatatlan „főpapnője”, aki négy évtizedes környezetvédelmi tevékenység után döntött úgy, ideje kicsit hátrébb lépni az első vonalból. Baka Éva az Italoskarton Környezetvédelmi Szolgáltató Egyesülés (IKSZ) ügyvezető igazgatói székét a tanácsadói pozícióra cserélte, és emellett a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (KÖVET) főtitkára is lett. A szakembert az elmúlt negyven évről, a pozícióváltásból következő terveiről és természetesen a számára oly fontos környezetvédelemről is kérdeztük.
– Négy évtized a környezetvédelem berkeiben nem kis idő. Ha visszatekint, hogyan foglalná össze? Milyen volt az ágazat akkoriban, és milyennek ítéli meg most? Egyáltalán: volt/van hőskor?
–Azt kell mondjam, nem sok minden fejlődött…Nyilván van, ami igen – de én mindig főleg az ipar oldalán álltam, az ipar, a vállalkozások környezetvédelmi ügyeivel foglalkoztam mindig is. Volt ennek az ágazatnak egy jobb időszaka, valahol az 1990-es évek elejétől, talán 10-15 évig tartott, de amióta nincs önálló környezetvédelmi minisztérium, nincs is súlya ennek a területnek. Pedig a felsőoktatási intézmények ontják a friss szakembereket – már amennyire sikerül őket kiképezni –, és szükség is van rájuk, hiszen ez a szakterület, ha nem is nálunk, de dinamikusan fejlődik. Ám mintha az újdonságok minket itthon nem érintenének meg annyira…A vállalatoknál, egyesületeknél látom a próbálkozást, igyekezetet, hogy szeretnének többet tenni a környezetért – és ez nem csak az alapvető megfeleléseket jelenti.
– Ha már érintőlegesen felmerült a szemléletformálás kérdése, hadd dobjam vissza a labdát: önnek mennyire változott meg a szemlélete az eltelt évtizedek alatt?
– Én egy időszakban kifejezetten harcos típus voltam, úgy éreztem, ki lehet a bolygót is fordítani a sarkaiból a környezetvédelem terén. Most viszont úgy érzem, azt látom, az elmúlt tíz évben alig foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel. Természetesen vannak nagyon jó kezdeményezések, programok, a Klímanócskáktól kezdve a KÖVET-ig, de nem látom a komplexitást. Nem csoda, hogy például a szelektív hulladékgyűjtés nem halad előre, nem nőnek a számok (gyűjtött kilogrammok), nem fejlődik a dolog, inkább stagnál, sőt, olykor vissza is esik. Pedig ehhez folyamatos kommunikáció kellene, nem elég, hogy 10-15 éve volt egy-egy nagyobb projekt, ezeket folyamatosan propagálni, szervezni kellene. Ugyanez a helyzet a klímakérdésekkel kapcsolatosan is.
– Mint említi, nem nőnek a szelektív hulladékgyűjtés számai – noha horizontálisan sokkal több tényezővel számolhatunk, többféle hulladékot gyűjtünk manapság szelektíven, mint korábban. Akkor mit csinálunk rosszul?
– Továbbra is azt állítom, hogy nem jók a jelenlegi számok. Hiába gyűjtöm külön a sütőolajat (egyébként tényleg nagyon fontos), hiába komposztálunk szigetszerűen, még mindig nem tartunk sehol a vállalásainkkal. Lehet, hogy több dolgot gyűjtünk, de a másik oldalon meg azt lehet tapasztalni, hogy a településeken meglévő hulladékudvarról a lakosság nagy része nem is hallott, és kihordja a hulladékát az erdőbe vagy esetleg elégeti.
– Az ön nevével az utóbbi évtizedekben főképp az italoskarton területén lehetett találkozni. Ennek a visszagyűjtésével, hogy állunk most? A 2015-ös adatok szerint akkor 20-23 százalékon álltunk.
–Azóta talán 1-2 százalékot növekedett, az elmúlt 6-7 évet tekintve nem jelentős az emelkedés. Lehet, hogy a szelektíven gyűjtött italoskarton mennyisége nőtt, de az a mennyiség, amely elkerült a papírgyárakba és hasznosították, sajnos nem nagyon nőtt. A hulladékhasznosítással foglalkozók sokáig nem is voltak anyagi értelemben motiválva a szelektív gyűjtésre, konkrétan a válogatásra. Nem volt számszerűsíthető jogszabályi nyomás sem rajtuk, válogatták a hulladékot ugyan, ahogy gondolták, főképp az értékes aludobozra és olykor a papírra koncentrálva. A „necces” anyagok, mint az üveg vagy az italoskarton a háttérbe szorultak, így alig nőtt a válogatott mennyiség.
– Négy évtized alatt nemegyszer alakult át a hazai környezetvédelem. Ezeket hogyan élte meg? Került-e például ellenszélbe?
– Valamikor a rendszerváltás környékén környezetvédelmi auditorként dolgoztam a privatizációs ügynökségnél, akkoriban nagy súlya volt a környezetvédelemnek, és ha egy vállalatnál ez a tényező árcsökkentő volt, ez nyilván kemény milliókat jelentett az adott cégnek. Utána egy darabig még fontos volt a környezetvédelem, sorban jöttek a jogszabályok, de valahogy mindig úgy éreztem, a betartatás sosem ment igazán. Én keményebb ember vagyok, szeretem a rendet, és úgy gondolom, ha jogalkotóként létrehozok egy jogszabályt és azt szeretném, hogy az emberek betartsák, akkor azt be kell tartatnomiletve ha kell akkor bírságolni is szabad.. Ezért vannak a felügyelőségek, a hatóságok. Ezen a téren sajnos fellazult idehaza a környezetvédelem. Nem igaz, hogy bizonyos visszás ügyeket nem vesz észre a hatóság – észreveszi, csak félrefordul. Manapság is harcolni kell a fontos ügyekért.
– Önt melyik ügy háborítja fel leginkább a környezeti problémák közül?
– Ismét vissza kell kanyarodnunk a szemléletformálás fogalmához: én a fogyasztáscsökkentést helyezném először a fókuszba. Ne utazz, ne vásárolj feleslegesen! Nem biztos, hogy márciusban epret kell enni. Jó lenne az is, ha a napelemhálózat még tovább tudna fejlődni – egyébként én magam is olyan házban élek, ahol magunk termeljük meg az energiát napelemek segítségével. Magánemberként megpróbálok maximálisan fenntarthatóan élni, saját magunk termeljük meg a háztartásnak szükséges zöldséget-gyümölcsöt, vásárlásnál pedig előnyben részesítem a helyi termékeket.
– Korábban már dolgozott a KÖVET elnökségében, most főtitkárként tevékenykedik majd. Milyen célokkal vág neki az új pozíciónak?
– Annak idején, 28 évvel ezelőtt alapítója voltam a KÖVET-nek, a TetraPak részéről. Nagyon örültem, hogy alakul egy szövetség, amely a környezetért tenni kívánó iparvállalatokat képviseli. A megalakuláskor tíz évet dolgoztam elnökségi tagként. Most pedig annak örülök, hogy a mai tudásom birtokában új ötleteket is véghez tudok vinni. Például alakítottunk egy körforgásos gazdaság típusú klubot, amelyben negyedévente találkozhatnak a tevékeny vállalatok, és előadásokat hallgathatnak meg a témában. Természetesen szenvedünk mi is az anyagi források hiányától, de próbálunk közvetlen uniós pályázatokat elnyerni, vagy külföldi cégekkel és zöldszervezetekkel pályázni. Azt kell mondjam, 2023-ban jobban kell küszködnünk a forráshiány miatt, mint az alakuláskor, és úgy érzem, a szervezetünk még ennyi év működés után sincs az ágazatban a megfelelő helyen kezelve. Az viszont külön öröm számomra, hogy nagyon jó a csapatunk, fiatalok, lelkesek, tettre készek, és nagyon jó érzés újra fiatalok között dolgozni. Igyekszünk új utak felé törni: például a Dumaszínházzal van egy megállapodásunk, mert már ők is a tagjaink között vannak. Próbálunk a szemléletformálásban is előrelépni és az ilyen új, más típusú szereplők ebben is fontos változásokat hozhatnak.
– Hobbija a túrázás, találkozik szemetes erdőkkel?
– Az unokáim és a kert az időm nagy részét lefoglalják, de Szekszárd környékén gyakorta teszünk túrákat. Sajnos azt kell mondjam, nem tisztábbak az erdeink. Jók a megtisztításra irányuló hazai akciók, de igazából az lenne a jó, senki nem dobná el a szemetet az erdőben..
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2023. áprilisi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
