Nemhogy lassabban "gyógyul" az ózonréteg, mint várták, hanem még vékonyodik is. Méghozzá azokon a tájakon, ahol a legtöbb ember él a Földön. A tudósok nem tudják, mi a jelenség oka. Az ózonréteg feladata, hogy megvédjen minket a Nap káros ultraviola sugárzásától.
Közel harminc éve, a ’80-as években a világ országai összefogtak, hogy kivonják a forgalomból az ózonréteget romboló, azon lyukakat ütő gázokat a világgazdaságból. Ez a nemzetközi megállapodás lett a Montreáli Jegyzőkönyv, amit 1987-ben fogadtak el és írtak alá.
Az Európai Földrajztudományok Szervezetének (EGU) szaklapjában, az Atmospheric Chemistry and Physics című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint azonban vékonyodik az ózontakaró a középső- és alsó szélességi fokok környékén, ahol a legsűrűbben lakott a földgolyó. (Az angol cikk “middle to lower latitude areas”-t emleget. A low lattitude az egyenlítői övezetet jelenti, tehát az ott és felsőbb szélességi fokoknál elterülő országokról lehet szó. Itt értelemszerűen nem igazán gazdag országok vannak, ahol a túlnépesedés nagy probléma.)
Az ózonréteg vastagsága “alacsonyabb, mint húsz éve. Ez azért fontos, mert eltér attól, aminek történnie kellene az alsó sztratoszférában az atmoszférikus modellek szerint”, mondta William Bell légköri fizikus.
Tudósok egyelőre pontosan nem tudják a választ, mi okozza a vékonyodást, de tippjeik azért vannak. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a modellek rosszak. A másik, hogy a kárt olyan anyagok okozhatták, amiket a montreáli egyezmény nem szabályoz, mint például a klór és a bróm. Ezek az anyagok ugyanis nem szerepelnek az atmoszférikus modellek kalkulációiban.
Miért? Mert ezeket rövid életű anyagoknak tekintik, amik nem maradnak “életben” elég hosszan ahhoz, hogy elérjenek az ózonrétegig. Lehetséges azonban, hogy hosszabb ideig léteznek és hatnak, mint ahogy a tudósok gondolták.
Az ózonpajzs véd meg minket a Nap káros ultraviola sugárzásától, így például a bőrrák kialakulásának veszélyét is csökkenti. A Montreáli Jegyzőkönyv sikerességét a következő számadattal szokták bizonyítani: 2030-ra évi egymillió bőrrákos megbetegedés kialakulásának vette elejét.
A megállapodás 1989 és 2013 között 135 milliárd tonnányi üvegházgáz kibocsátásának vette elejét. Ez évi 5,6 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátásával egyenlő.
Forrás: Klíma Blog | Kép: Pexels
Közel harminc éve, a ’80-as években a világ országai összefogtak, hogy kivonják a forgalomból az ózonréteget romboló, azon lyukakat ütő gázokat a világgazdaságból. Ez a nemzetközi megállapodás lett a Montreáli Jegyzőkönyv, amit 1987-ben fogadtak el és írtak alá.
Az Európai Földrajztudományok Szervezetének (EGU) szaklapjában, az Atmospheric Chemistry and Physics című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint azonban vékonyodik az ózontakaró a középső- és alsó szélességi fokok környékén, ahol a legsűrűbben lakott a földgolyó. (Az angol cikk “middle to lower latitude areas”-t emleget. A low lattitude az egyenlítői övezetet jelenti, tehát az ott és felsőbb szélességi fokoknál elterülő országokról lehet szó. Itt értelemszerűen nem igazán gazdag országok vannak, ahol a túlnépesedés nagy probléma.)
Az ózonréteg vastagsága “alacsonyabb, mint húsz éve. Ez azért fontos, mert eltér attól, aminek történnie kellene az alsó sztratoszférában az atmoszférikus modellek szerint”, mondta William Bell légköri fizikus.
Tudósok egyelőre pontosan nem tudják a választ, mi okozza a vékonyodást, de tippjeik azért vannak. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a modellek rosszak. A másik, hogy a kárt olyan anyagok okozhatták, amiket a montreáli egyezmény nem szabályoz, mint például a klór és a bróm. Ezek az anyagok ugyanis nem szerepelnek az atmoszférikus modellek kalkulációiban.
Miért? Mert ezeket rövid életű anyagoknak tekintik, amik nem maradnak “életben” elég hosszan ahhoz, hogy elérjenek az ózonrétegig. Lehetséges azonban, hogy hosszabb ideig léteznek és hatnak, mint ahogy a tudósok gondolták.
Az ózonpajzs véd meg minket a Nap káros ultraviola sugárzásától, így például a bőrrák kialakulásának veszélyét is csökkenti. A Montreáli Jegyzőkönyv sikerességét a következő számadattal szokták bizonyítani: 2030-ra évi egymillió bőrrákos megbetegedés kialakulásának vette elejét.
A megállapodás 1989 és 2013 között 135 milliárd tonnányi üvegházgáz kibocsátásának vette elejét. Ez évi 5,6 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátásával egyenlő.
További hírek a kategóriából
Sziget: Idén még hangsúlyosabb lesz a környezettud...
Közzétéve 2016.08.16 15:12
NABI: Gázüzemű buszokkal hasznosítható lenne a dep...
Közzétéve 2016.08.17 14:44
Környezetszennyezés okozta jogsérelmek
Közzétéve 2016.09.26 09:02
