Nemrég elstartolt a koncesszió, így látják a hulladékos szakma képviselői

Július első napjával elstartolt itthon a hulladékgazdálkodás új rendszere az ágazatot 35 évre elnyert egyetlen főszereplővel. A jelenlegi koncesszor a feladatra kijelölt cégcsoporti egysége, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. társadalmi szemlélet-és viselkedésváltozást tűzött ki célul, de úgy tűnik, ennek nem lesz minden eddigi ágazati szereplő partnere. Lapunk ugyanazt a három kérdést tette fel az új rendszer indulásával kapcsolatosan a HOSZ szakosztályvezetőinek és az ágazat szakmai prominenseinek, a válaszokból állítottuk össze az alábbi írást.

1. Hogyan látja, mennyire volt megalapozott a rendszer július 1-i indulása szakmailag? Mit tapasztal (milyen hangulatot, attitűdöt) a szűkebb szakmai környezetében a koncessziós rendszer tényleges elindulása óta?
2. Ön milyen előnyeit és milyen hátrányait látja egy egységes hulladékkoncessziós rendszernek?
3. Ön szerint az egységes hulladékkoncessziós rendszer hogyan járulhat hozzá ahhoz, hogy hazánk teljesíthesse az EU-előírás szerinti, települési hulladékra vonatkozó 65 százalékos újrahasznosítás / 10 százalék lerakás célirányt?

Balika István, elektronikai hulladék-szakosztályvezető, Metalex 2001 Kft.

1. A rendszer jogilag és szakmailag megalapozott volt, hiszen mindannyiunk számára egyértelmű, hogy az elektromos és elektronikai termékek az EPR, a gyártói felelősség hatálya alá esnek az EU előírásai szerint. Az is egyértelmű volt, hogy a rendelet megvalósításának mikéntje nemzeti jogkör. Pozíciómból, mint a HOSZ elektromos és elektronikai szakosztályának vezetője nem tisztem és feladatom a megalapozottság jogszerűségét minősíteni, az egyértelmű. A meghozott jogszabályok összehangoltságának hiánya elég sok problémát okozott és okoz, ez a jogalkotói rendszer munkáját minősíti, a résztvevők munkájának az összehangolatlanságára utal.

Az „előkészítettség” másik, nemcsak jogi, hanem bizonyos aspektusait tekintve szakmai kérdés. A munka jól kezdődött, a MEKH mint felügyeleti szerv mintegy másfél évvel ezelőtt kíváncsi volt a különböző hulladékáramok fajlagos költségeinek  mértékére. Az elektromos és elektronikai szakosztály többségének szakemberei pár héten belül az egyes rész-hulladékáramok energetikai ráfordításait egyeztetetten kimunkálták, és a HOSZ rendelkezésére bocsátották. Ez az anyag komoly késéssel, de eljutott a MEKH-hez is.

A kezdeti együttműködés azonban leállt, a szakterületeken dolgozók nem vonódtak be a döntések előkészítésébe, ez látszik a július 1-től bevezetett rendszer résztémáinak szabályozottságán, a félreérthető vagy nem szabályozott témák magas arányán, amelyeknek megoldása tűzoltó módszerekkel történik, s emberfeletti leterhelést okoz a koncesszor, a MOHU MOL Zrt., a környezetvédelmi hatóságok, a NAV és a koncesszori rendszerben alvállalkozóként részt vevő cégek munkatársai részére. 

2. Az elektromos és elektronikai hulladékok területén a többi hulladékáramhoz képest eddig is komoly eredményeket értünk el, a szakterület begyűjtési, kezelési, hasznosítási tényszámai ma is nagyon közel vannak a 2030-ra elvárt eu-s irányszámokhoz. Az eddigi rendszer igazából a lakosságnál lévő e+e hulladékokat nem tudta hatékonyan megmozdítani. A lakossági és intézményi hulladékra bevezetett koncesszori rendszer véleményem szerint növelni fogja a begyűjtött e+e hulladék mennyiségét, két fő ok miatt. Az egyik, hogy az EPR-díj fizetésére kötelezettek jobban kézben tarthatóvá, ellenőrizhetőbbé fognak válni, a másik, hogy a közszolgáltatás keretében eddig szelektíven gyűjtött e+e hulladékok mennyisége rendkívül kevés volt.

 A hulladékudvarok, a begyűjtőhelyek számának jelentős növelésével, a kereskedelmi egységek hatékonyabb bevonásával, a begyűjtés egységes koncepciójával jelentősen nőnie kell a mennyiségnek és a begyűjtött hulladékok minőségi szintjének. Rendkívül fontosnak ítélem meg a begyűjtött hulladékok elő- és további kezelésének minőségi szint növelését. Ezen a területen ma célokat látok, garanciákat nem, hogy ez sikerülni is fog, de a jelenleg a szakterületeken dolgozó szakemberek szélesebb körű bevonásával talán megvalósítható.

Abban az esetben, ha a részfolyamatok szabályozódnak és mindenki tudni fogja feladatait, kompetenciáit és együttműködő partnereivel folytatandó kapcsolatainak előírásrendszereit.

 Akadályozó tényezőnek látom viszont, hogy a megfelelően kiképzett szakemberállomány nem áll a koncesszor, a közszolgáltatást végző alvállalkozók, a hulladékudvarokat       üzemetetők rendelkezésére. A képzésről, a folyamatos utóképzésről gondoskodni kell.

3. Szerintem az egységes hulladékkoncessziós rendszer alkalmazása az elektromos és elektronikai hulladékok területén hozzájárul ahhoz, hogy az EU-előírások szerint célszámok teljesüljenek. Ezen a területen ez gond nélkül megoldódhat és megoldódik. Nem lennék meglepve, ha jelentősen túlteljesítenénk a célkitűzéseket.

Makó Balázs, Nagykereskedelmi Klub vezető, P.M.R. Kft.

1. E sorok írásakor három hét telt el a rendszer indulása óta, tehát némi tapasztalat már megfogalmazható a működőképességet illetően. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a magyar hulladékkezelő vállalkozások jelentős része leszerződött a koncesszorral, így döcögve bár, de el tudott indulni az új hulladékgazdálkodási rendszer. Természetesen anyagáramonként változó, hogy milyen problémákkal szembesült akár a koncesszor, akár a hulladékkezelők vagy a hulladéktermelők. De az elmúlt három hétben minden nap érkeztek társaságunkhoz nem kis számban olyan telefonok, amelyek világossá tették, hogy rengeteg hulladéktermelő cég nem regisztrált még a MOHU honlapján, nincsenek tisztában a kötelezettségeikkel, lehetőségeikkel és segítségünket kérik a regisztrációban. Látszik, hogy iszonyatosan komplex informatikai hátteret követel meg az új rendszer üzemeltetése, az azonban kijelenthető, ez nem állt készen a július elsejei indulásra. Bízunk benne, hogy augusztus elejéig sikerül megoldaniuk a felmerülő problémákat, és viszonylag zökkenőmenetesen tudjuk majd az első hónapot lezárni. Azt gondolom, megalapozott volt a szakmai szervezetek részéről az a kérés, hogy a koncesszori rendszer elindulását fél évvel halasszuk el, és az így nyert időt a részletek közös erővel történő kidolgozására használjuk fel, ez azonban nem így történt, és erre a kialakult helyzetre tapasztalataim szerint ki-ki vérmérséklete szerint reagált az elmúlt hetekben.

Nem vitás, hogy az elmúlt évtizedek működési mechanizmusait el kell felejteni, és a hulladékgazdálkodó szektor szereplőinek nem könnyű feladat alkalmazkodni az új helyzethez. Nincs idő keseregni, ha egy cég továbbra is hulladékgyűjtéssel és -kezeléssel vagy akár hasznosítással kíván foglalkozni, akkor most rengeteg energiát kell belefektetnie a folyamatok kialakításába, és eleinte vélhetően veszteségeket is kell realizálnia. A kisebb hulladékkezelők, illetve azok, amelyeknek nincsenek tartalékaik, most is – mint mindig – nehezebb helyzetben vannak. Azonban a szolgáltatásban is kialakulhat egy olyan lánc, mint korábban a hulladékkereskedelem területén, s minden résztvevő megtalálhatja a számításait közvetlen koncesszori alvállalkozóként vagy közvetve, egy nagyobb cég védőszárnyai alatt. Hosszú távon biztosan nem érdeke a szakmának, hogy eltűnjenek a kis hulladékátvevő telepek vagy a csupán egy-két anyagáramra szakosodott gyűjtőcégek.

2. Mint minden egységes rendszernek, a hulladékgazdálkodás területén elindult koncessziónak is megvan az a pozitív hozadéka, hogy az általános problémákra mindenkor érvényes válaszokat tud adni, és ezáltal hosszútávon kiszámítható működési körülményeket és költséghatékony megoldásokat tud generálni. Azonban, mint fent említettem, a gördülékeny működéstől még messze állunk.

Egy egységes rendszer hátránya, hogy sok esetben nem tud rugalmas lenni, azaz a lokális problémákra pont sablonos válaszokat ad, és ezáltal nem a legköltséghatékonyabb megoldásokat szüli az adott helyzetekben.  Bízom benne, hogy idővel egy egységes, mégis kellően rugalmas rendszer épül fel a hulladékgazdálkodás területén, itt azonban a döntési szintek már máshol lesznek, mint az elmúlt évtizedekben, azaz nem a szolgáltatást végző társaságok, hanem a koncesszor szintjén.

3. Való igaz, a célértékek bizonyos esetekben irreálisnak tűnnek a jelenleg elért eredményekhez képest, de ezen a koncesszió tud akár már rövidtávon is segíteni. Azonban vigyázni kellene arra, hogy ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt, azaz egy-egy jól bevált módszert, feldolgozási láncot, vagy akár hasznosítási folyamatot ne akarjunk értelmetlenül megváltoztatni, vagy akár megszűntetni. Személyes meggyőződésem, hogy a lakossági szelektív hulladékgyűjtés illetve ennek sok helyen nem jól működő rendszere a legnagyobb akadálya annak, hogy eltérítsük a lerakóktól a hasznosítható hulladékokat. Talán elcsépelt igazság az, hogy szemléletformálást kell sürgősen véghez vinni, és minden értelemben ösztönözni kell a lakosságot hulladékai szelektív gyűjtésére, de enélkül továbbra is csak egy helyben fogunk topogni, mint az elmúlt bő egy évtizedben. Ezeknek a céloknak az eléréshez nem elég önmagában egy erős központi akarat, szövetségesekre van szükség: a koncesszornak meg kell nyernie a hulladékgyűjtő és -kezelő cégeket, el kell velük hitetnie, de egyben be is kell tudnia bizonyítania, hogy aki melléjük áll, és azon munkálkodik, hogy a lehető legtöbb hulladékot a legköltséghatékonyabban hasznosítsuk újra, annak hosszútávon is van helye a hulladékgazdálkodásban. Ez az egzisztenciális kérdés az egyik legfontosabb téma ma a hulladékkezelő cégek egymás közötti kommunikációjában, és biztos vagyok benne, hogy nem lebecsülendő a hulladékkezelők félelme.

Olasz László, Nagykereskedelmi Klub vezető, Re-Mat Hulladékhasznosító Zrt.

1. A július elsejei indulást alapvetően befolyásolta, hogy a szerződés a koncesszor és az állam között a tervezettnél jelentősen később került megkötésre, és így fél évvel később kezdődött a projekt előkészítése. 

A műanyaghasznosítók körében döntően a szerződések megkötése van folyamatban, afelajánlott szerződésekben több feltételt tisztázni kell, jobban a való élethez kell igazítani. A szerződéssel rendelkezők körében a fő problémát az alapanyaghiány okozza, mivel a rendszerből még műanyag hulladékot vásárolni nem lehet.

2. A műanyaghasznosítók oldaláról egyértelműen azt várjuk, hogy a koncesszor a jó minőségű műanyag hulladékot Magyarországon értékesítse, és ezt a magyar műanyaghulladék-hasznosítók dolgozzák fel. Ezzel is javítva a hasznosítók termelési volumenének kihasználást, az iparágban dolgozó munkavállalók foglalkoztatását, növelve a magyar állam adóbevételét és a magyarországi hasznosítási arányokat. 
3. Magam részéről nagy reményeket fűzök ahhoz, hogyha a rendszer beindul és jól működik, akkor ez eredményesen fog hozzájárulni a betétdíjas rendszereket is figyelembe véve a hasznosítási arányok teljesítéséhez. Úgy gondolom, ehhez még időre van szükség.

Szlávik Mónika, papírhulladék-szakosztályvezető, Tisza-Bérc Kft.

1. Jelenleg a legbonyolultabb kérdés a fémkereskedők számára, hogy mi tekinthető koncessziós fémhulladéknak és mi nem? Piaci körülmények között jelenleg mit lehet átvenni a lakosság által beszállított fémhulladékból és mit nem? Tudomásom szerint minden szerződő cég egyedi megállapodásokat kötött, és egyedileg határozták meg, milyen díjtételen tud dolgozni. Akik nem szerződnek és csak koncessziós hulladékkal dolgoznak, azok felakaszthatják a kulcsot a fogasra. Ha szépen akarunk fogalmazni, akkor megteremtették a lehetőséget arra, hogy csak egy, monopolhelyzetben levő cégnek az alvállalkozói lehessenek úgy, hogy a saját eszközeikkel, tudásukkal és embereikkel ugyanazt a munkát végezzék el, mint korábban, csak akkor piaci körülmények között tették ezt, most pedig egy olyan alvállalkozói rendszerben, ahol egyfajta bérmunkások lesznek.
2. Úgy gondolom, hogy ha a koncesszor megfogadta volna a szakmai érveket, amelyeket több érdekképviseleti szerv is közvetített felé, és nem egy teljesen új rendszert próbált volna kialakítani, akkor nem tartanánk itt, hogy az érintett vállalkozók nagy része nem szerződött le. Minden vállalkozó meg szeretné őrizni a tevékenységét, a befektetett eszközeit, a munkavállalóit, de a MOL által támasztott feltételeknek nagyon sok szereplő – kicsik és nagyok is – nem tudott, vagy nem akart eleget tenni. Szerintem aki még tudja értékesíteni az eszközparkját, az biztosan megteszi, a külföldi tulajdonú cégek nyilván kivonulnak az országból, de ami igazán nagy problémát fog okozni, hogy az eddig sem tökéletesen működő hulladékgazdálkodás rosszabb helyzetbe kerül majd.
3. Papírhulladék esetében az összes hasznosítás 87,8% jelenleg. Csomagolási fémhulladéknál 75,6 %. Műanyaghulladéknál 32,2%-nál tartunk, üveg esetében 48,6%-nál. Fa esetében 26, 9%, akkumulátornál 80%, elektronikai hulladéknál 41,8%. Látjuk, ahhoz, hogy a 65 százalékpontot elérjük, hol vannak a lemaradások – de azt vitatjuk, hogy ahol nincs lemaradás, pl. a papírhulladék esetében, ott miért került be ez a szegmens a hasznosítási számokat egyébként emelni kívánó koncesszió hatálya alá. Körforgásos gazdasági célértékek tekintetében az EU tőlünk az összes csomagolási hulladék és a települési szilárd hulladék tekintetében vár el 65%-os visszagyűjtést. Hazánknak elmaradása a kommunális hulladéknál   azaz a települési szilárd hulladékoknál van –a kommunális hulladékból  a szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladéknál a visszagyűjtési arány 2020-ban mindösszesen 13 % volt.  Az igaz, hogy nagyon sok, értékkel bíró hulladék kerül lerakóba még most is, annak következtében, hogy 2015-ig nem épült ki országosan a szelektív hulladékgyűjtési rendszer, jelenleg csak 40%-ban működik. De azóta eltelt nyolc év. Mindaddig, amíg nem épül ki teljesen, nem lehet elvárni, hogy a lerakási értékek csökkenjenek. Ha a termékdíjként befizetett 85-90 milliárd forintot a költségvetés a szelektív rendszer teljes körű kiépítésére és a lakosság edukálására fordította volna, már rég nem itt tartanánk. A körforgásos gazdaság célszámait nem az EU várja el tőlünk, ahogy ezt nagyon sok esetben halljuk a kormánytól, hanem a jövő.

Simon Anita, Fe-Group Invest Zrt.

1. A 2023. július 1-től koncesszióvá alakuló hulladékgazdálkodási rendszer lehetővé teszi a statikus gondolkodástól való elmozdulást. Az „ernyőszervezet” alá tagozódó gazdálkodók számára komoly szemléletváltást jelent a rendszer, ugyanakkor véleményem szerint lehetőséget, új kapukat is nyit a körforgásos gazdaság magasabb szintjeinek elérésére.  Minden rendszer átalakulással és új kihívásokkal jár, ami okozhat kihívásokat vagy éppen elégedetlenséget. A 30 éve organikusan fejlődő hulladékipar és a szereplői számára nehezen értelmezhető, hogy egyik napról a másikra miért is nem diszponálhatnak szabadon a hulladékok felett. Véleményem szerint ez egy átmeneti állapot, és kb. 1-2 éven belül mindenki megtalálja az új rendszerben a helyét és a szerepét, kialakítja az új célkitűzési rendszereit és fejlesztési irányait. Ugyanakkor egy ilyenszintű átalakulásnak lesznek vesztesei is, ezt a folyamat természetes velejárójaként lehet aposztrofálni.
2. A rendszer előnyének tekintem, hogy a hulladékgazdálkodással és a koncesszió hatálya alá tartozó hulladékokkal egy adatbázisban van lehetőség gondolkodni. Hiszek abban, hogy ezeket az adatokat megfelelő módon kezelve egyrészt csökken a teljes szektor szén-dioxid-kibocsátása, mivel koncentráltan és logikusan van arra mód, hogy például az ország keleti részében keletkező hulladékokat ne a nyugati országrész legtávolabbi pontjából gyűjtsék a hulladékkal foglalkozó begyűjtő vállalatok. Ugyanakkor azt is előnynek tartom, hogy egy szervezet dedikáltan a hulladékiparral foglalkozik, így talán nem fordulhat elő, hogy duplán fejlesztünk olyan technológiát, amiből már van, vagy akár egy is elég. Összefoglalva egy hosszabb távon kialakuló racionális működésben bízom a koncesszió égisze alatt. 

Hátrányként lehet megemlíteni, hogy a kisebb vállalkozások felkészültsége, adminisztrációs és strukturális háttere nem előny a rendszerben, így több szereplő várhatóan nem tud az átállásra kellő anyagi forrást biztosítani, és abba fogja hagyni a tevékenységét.Azt is tapasztaltam, hogy több külföldi tulajdonos sem értette, hogy milyen változásokelé nézünk. Így kellő megfontolás után kiszálltak egy-egy cégből. Úgy gondolom, ez is hátrányos helyzetet teremt, hiszen a diverz gondolkodásmód a legtöbb esetben éppen segíteni tudjaaz épülő rendszert.Az mindenképpen fontos, hogy a jogszabályalkotó célja egyértelmű és világos, könnyen értelmezhető legyen, ebben a kérdésben még vannak anomáliák, amelyek az indulást nem teszik zökkenőmentessé. 

3. A forprofit szektor KPI-ok és stratégiai célkitűzések mentén gondolkodik, így az eu-s hasznosítási arányok elérése és a lerakási célirány teljesítése is megfelelőkezekben van akkor, ha erre az átállásra minden szereplő felkészült, kellően proaktív, és nem tér le a kitűzött útról. 

Tekker Tamás, papírhulladék-szakosztályvezető, Biokom Nonprofit Kft.

1. A jogszabályokban meghatározott határidők miatt nyilvánvalóan el kellett indítani július 1-énaz új koncessziós rendszert, de az üzemeltető sajnos még nem rendelkezik a feladat ellátásához kellő gyakorlati ismeretekkel, működő informatikai rendszerrel, és valamennyi intézményi hulladéktermelő regisztrációjával. Mivel a rendszer kellően bonyolult, hosszú átmeneti – teszt – időszakot kellett volna biztosítani minden szereplő részére a szükséges átálláshoz, és az új, online felületeken történő eligazodáshoz. Ennek hiányában jelenleg éles üzemmódban tesztelünk, és kitartóan próbáljuk a napi valóságot egy képzelt világ szempontrendszerére ráöltöztetni, valamint a régi szereplők begyakorlott „mozdulatait” más – nem mindig közérthető vagy logikus – irányba terelni.
2. Hulladékgazdálkodás területén működő koncessziót még senki sem látott, így esetleges hatékonyságáról vagy hibáiról sincsenek nemzetközi vagy hazai tapasztalatok. Abban az esetben, ha az üzemeltető és az alvállalkozói hálózatát alkotó társaságok között a célfeladat ellátását szolgáló, etikus, az egymás iránti bizalmon alapuló, a felek számára kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolat jön létre, és a rendszer szögletességein lehet a közeljövőben csiszolni, a kitűzött célok teljesülhetnek. Ehhez viszont elengedhetetlen a legkisebb hulladéktermelőket is elérő, kisebb kapacitással rendelkező hulladékgazdálkodói kör beépítése is a rendszerbe, mert a jelenlegi feltételrendszerrel azok boldogulása nem biztosított.
3. A koncesszió feladatkörébe tartozó, hatékony, jól működő visszaváltási rendszer jelentős előrelépést jelenthet a célszámok teljesítésében. Az EPR bevezetésével a koncesszor jelentős pluszbevételhez jut. Magyarországon eddig soha nem áramlott ekkora összeg a hulladékgazdálkodásba, így az új „koordinátor” kellő szakmaisággal, az erőforrások megfelelő felhasználásával sikeres lehet.

Vermes Péter, veszélyeshulladék-szakosztályvezető, Éltex Kft.

1. A rendszer július 1-i elindulása magán hordozta azokat a problémás jegyeket, amelyekre a szakma már korábban felhívta a figyelmet. Természetesen az is igaz, hogy ekkora országos rendszert beindítani nem lehet problémamentesen, így különböző fennakadások mindenképpen előfordultak volna, bármikor is indul a MOHU.

A szűkebb szakmai környezet attitűdje inkább negatív a rendszer elindulása óta; ez attól függően változhat, hogy mikor sikerül a kezdeti gyermekbetegségeken túllendülnie a rendszernek.

2. Az mindenképpen előnyös, hogy holisztikus módon kezeli az intézményi és lakossági hulladékok rendszerét, ez magában rejti annak a lehetőségét, hogy a hasznosítási arányok egységesen nőni tudnak, illetve kialakulhat egy, a lakosság számára motiváló, anyagilag kedvező visszaváltási rendszer.

Hátránya, hogya nagyobb vállalatoknak, hulladékkezelőknek kedvez, így sok olyan családi vállalkozás, amelyaz EPR-rendszer alá tartozó hulladékok hasznosítására, kereskedelmére építette egzisztenciáját, bajba kerülhet.

A rendszer megfelelő irányítás mellett magában rejti annak a lehetőségét, hogy olyan egységes adatbázis jöjjön létre, amely a mostaninál alkalmasabb arra, hogy különböző motiválók beépítésével mind a termelőket, mind a kezelőket nagyobb szelektivitás elérésére sarkallja.

Vitányi Márton, Inter-Metal Recycling Kft.

1-2. A fémhulladék gazdálkodásban érdemes szétválasztani a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben (EPR) és a települési intézményi koncessziós rendszerben képződő fémhulladékokat. Az EPR anyagáramokban egy megfelelően kidolgozott központi rendszernek van létjogosultsága a hulladék járművek, elektronikai berendezések, új típusú akkumulátor cellák és csomagolások esetében.

A fém italcsomagolások esetén a visszaváltási rendszer vitathatatlanul lényeges mennyiségi előrelépést jelent majd. A hazai jogalkotás a kiterjesztett gyártói felelősséget azonban speciális módon értelmezi, és gyakorlatilag meghagyja a termékdíjas rendszer alapsémáját.

A gyártó felelőssége továbbra is lényegileg a befizetésben merül ki. Eddig termékdíjat, most pedig EPR díjat fizet. Nem lehet illúziónk, ilyen mértékű drasztikus emelések a fogyasztói árakban villámgyorsan meg fognak jelenni (a visszaváltási díj pedig direktben), és ilyen módon akár érvényesülhet a magas ár, kisebb fogyasztás, kevesebb hulladék elve, a fémeknél maradva akár az E+E berendezések, akár az ólom akkumulátorok, vagy a fém italcsomagolások esetén.

Kérdés, hogy ez mennyiben a kormányzat valódi szándéka?

A települési fémhulladékok esetében csalódott vagyok, hogy a koncesszor, vagy a politika nem kívánt a szakmával megegyezni. A tulajdonjog elvonását itt nem lehet szakmai érvekkel magyarázni. Meggyőződésem, hogy egy win-win szituációt vesztettünk el így, a koncesszor és a hulladékkezelők egyaránt, valamint nem utolsó sorban a magánszemély hulladék tulajdonosok is. Bízom benne, hogy a kardcsörtetésen és számháborún túl lehet még szakmai – gazdasági megegyezés, hiszen megfelelő együttműködés esetén a szakma kb. 10%-kal tudna a 65%-os célszámhoz hozzájárulni.   

A rendszer júliusi indulása mellett bizonyára nyomós érvek szóltak, hiszen a felkészülési idő nem volt elegendő sem a koncesszor, sem a hulladéktermelők, sem a gyártói kötelezettek, sem a hulladékkezelők számára. Nyilván lehet érveket mondani, hogy bármely időpontban történő bevezetés problémákkal járna, de úgy vélem, hogy a visszaváltási rendszernek valóban felkészülten szabad nekifutni, hiszen ott lakossági fogyasztók tesztelik majd százezres, milliós nagyságban élőben a rendszert.  

(Az összeállítás eredetileg a ZIP MAgazin 2023 augusztusi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)