Napjainkban megközelítőleg öt trillió (!!!), azaz ötször tíz a tizennyolcadikon darab nejlonszatyor van forgalomban szerte a világon, ám 70 százalékuk biztosan eldobva végzi. Három évnyi fejlesztés áll egy chilei cég mögött, amely kikísérletezte a Solubag-ot, azaz a használat után a hétköznapi vízben feloldódó bevásárlószatyrot. A legjobb Latin-amerikai termék díját is elnyerő fejlesztésre a Szilikon-völgyben is felfigyeltek már.
Közönséges, átlagos, átlátszó plasztikzacsinak néz ki, ám attól eltér abban, hogy a Solubag nagy valószínűséggel nem fogja a jövőben a környezetet szennyezni, használat után, vagy megunáskor ugyanis nem kell sem az újrahasznosításán, sem a megsemmisítésén töprengeni, elég egyszerűen beletuszkolni egy flakon vízbe és már el is tűnt. A vízben- attól függően, hideg, vagy meleg-e - először egyfajta zselés állagú masszává mállik, majd teljesen vízszerűre keveredik a folyékony közeggel. Az eljárás és a szatyor gyakorlatilag forradalmasíthatná az egyszerhasználatos plasztikszatyrok piacát és nagy mértékben megóvhatnánk vele a környezetet.
Annak ellenére, hogy 2014-ben már készen álltak az új típusú szatyrokkal, érthetetlen, hogy öt év elteltével miért nincsenek széles körben forgalomban...