Több mint 70 ezer hajóról gyűjtött műholdas adatok segítségével egy nemzetközi kutatócsoport kimutatta, hogy az óceánok és tengerek térségének 55 %-án folyik kereskedelmi halászat, azaz nagyobb területet aknáznak ki, mint amennyit mezőgazdasági célokra használnak a szárazföldön. A világtengeren a halászat 85 %-a mindössze öt országra esik.
Az általuk először elkészített kereskedelmi halászat világtérképét műholdas nyomkövetővel ellátott több mint 70 ezer hajóról származó 22 milliárd adatból állította össze David Kroodsmának, az amerikai Global Fishing Watch környezetvédelmi szervezet igazgatójának vezetésével a kutatócsoport - derült ki a Scinece című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányból. Az adatokat 2014 és 2016 között gyűjtötték azokból a térségekből, ahol folyamatos a kereskedelmi halászat: a halászhajó flották évente 460 millió kilométert tesznek meg a világ óceánjain, ez háromszor hosszabb útvonal, mint a Föld és Nap közötti távolság - emelték ki a kutatók tanulmányukban.
Globális iparággá vált a kereskedelmi halászat.
25 év alatt megkétszereződött a halászflották egységeinek száma. A kereskedelmi halászat 85 százalékát a világ öt országa - Kína, Spanyolország, Japán, Dél-Korea és Tajvan - folytatja. A legnagyobb halászati hatalom Kína. A 2016-ban nagy halászhajók által vízen töltött 40 millió órából 17 millió óra kínai zászló alatt hajózóra jutott.
„Az emberek mintegy 42 ezer éve halásznak a világ óceánjain, de mind a mai napig nem tudjuk igazából, hogy hol és milyen mértékben folyik halászat" - közölte David Kroodsma. "A legmeghökkentőbb, hogy milyen globálissá vált ez az iparág. Sokkal inkább hasonlít a gyárakhoz, ahol tömegtermelés folyik a globális piacra, semmint a vadászathoz, amely egy-egy zsákmányt ejt el" - hangoztatta Boris Worm, a kanadai Dalhousie Egyetem tengerbiológusa, a tanulmány társszerzője.
Az adatokból kiderült, hogy a hajók elkerülik a halászati tilalmi övezeteket, de azért közel merészkednek a tengeri természetvédelmi térségekhez. Az is kiderült, hogy az olyan ünnepek, mint a karácsony, az újév és a kínai holdújév időszakában szüneteltetik tevékenységüket. A legfontosabb halászati térségek az Atlanti-óceán északkeleti és a Csendes-óceán északnyugati térsége, a Dél-Amerika menti vizek és Afrika nyugati partjainak vizei.
Az adatok elősegíthetik a hatékony természetvédelmi intézkedéseket
A szakemberek a hajók automatikus azonosító rendszere által szinte néhány másodpercenként küldött adatokat mesterségesintelligencia-programok segítségével vetítették rá térképekre, és mutatták ki, hogy éppen hol folytatnak halászatot, merre tartanak a hajók, milyen halakat foghatnak, és milyen technológiával dolgoznak. Az adatokat összevetették egyes hajók hajókönyveivel, és egyezést találtak - magyarázta Boris Worm.
Az alkalmazott halászati módszerekről megtudták, hogy a horoghálós halászat nagyon elterjedt az óceánok nyílt vizein, amivel tőkehalat, és cápát akarnak fogni. "Túlságosan sokáig nem ismertük fel, hogy bolygónkra az emberi tevékenység van a legnagyobb hatással. Létre kell hoznunk egy jobb megfigyelő rendszert, különben szembe találjuk magunkat egy kékúszójú tonhalat és egyes cápafajokat nélkülöző világgal" - közölte Barbara Block, a Stanford Egyetem tengerbiológusa.
Napjainkban a világtenger 17 nagy halászati körzetéből 14 számít kritikusan túlhalászottnak.
A kifogható kereskedelmi halfajok mennyiségének drasztikus lecsökkenése ellenére 25 év alatt csaknem megkétszereződött a szolgálatban álló halászhajók száma. A túlhalászás miatt a kereskedelmi szempontból értékes fajok képtelenek a regenerálódásra, mindez pedig az érintett halpopulációk gyors zsugorodását eredményezi. Egyre jobban csökken a kifogható kereskedelmileg értékes fajok, mint például a szardíniák mennyisége.
Egyes értékes halfajok, mint például a kékúszójú tonhal állománycsökkenése olyan mértékű, hogy a faj egyes területeken kihalás közeli helyzetbe került. Ugyancsak problémát okoznak az úgynevezett destruktív halászati módszerek, mint például a fenékhálós vagy a vonóhorgos halfogás. Az előbbi súlyos károkat okoz a fenéklakó és helyhez kötötten élő szervezetek, a benthosz állományában, az utóbbi „melléktermékként" pedig rengeteg egyéb tengeri állat, delfinek, tengeri teknősök, vagy cápák pusztulnak el.
Komoly problémát okoznak az elvesztett, leszakadt halászhálók is, amelyek műanyag alapanyaguk miatt természetes úton csak évszázadok alatt bomlanak le. Az áramlatokkal sodródó úgynevezett szellemhálóknak szintén nagyon sok áldozatuk van, a leszakadt hálókba begabalyodó cetek, úszólábúak, teknősök, tengeri madarak és halak nyomorúságos körülmények között pusztulnak el. A kereskedelmi halászat a jelenlegi formájában nem tartható fenn súlyos következmények nélkül.
Forrás: Greenfo| Kép: Pexels
Az általuk először elkészített kereskedelmi halászat világtérképét műholdas nyomkövetővel ellátott több mint 70 ezer hajóról származó 22 milliárd adatból állította össze David Kroodsmának, az amerikai Global Fishing Watch környezetvédelmi szervezet igazgatójának vezetésével a kutatócsoport - derült ki a Scinece című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányból. Az adatokat 2014 és 2016 között gyűjtötték azokból a térségekből, ahol folyamatos a kereskedelmi halászat: a halászhajó flották évente 460 millió kilométert tesznek meg a világ óceánjain, ez háromszor hosszabb útvonal, mint a Föld és Nap közötti távolság - emelték ki a kutatók tanulmányukban.
Globális iparággá vált a kereskedelmi halászat.
25 év alatt megkétszereződött a halászflották egységeinek száma. A kereskedelmi halászat 85 százalékát a világ öt országa - Kína, Spanyolország, Japán, Dél-Korea és Tajvan - folytatja. A legnagyobb halászati hatalom Kína. A 2016-ban nagy halászhajók által vízen töltött 40 millió órából 17 millió óra kínai zászló alatt hajózóra jutott.
„Az emberek mintegy 42 ezer éve halásznak a világ óceánjain, de mind a mai napig nem tudjuk igazából, hogy hol és milyen mértékben folyik halászat" - közölte David Kroodsma. "A legmeghökkentőbb, hogy milyen globálissá vált ez az iparág. Sokkal inkább hasonlít a gyárakhoz, ahol tömegtermelés folyik a globális piacra, semmint a vadászathoz, amely egy-egy zsákmányt ejt el" - hangoztatta Boris Worm, a kanadai Dalhousie Egyetem tengerbiológusa, a tanulmány társszerzője.
Az adatokból kiderült, hogy a hajók elkerülik a halászati tilalmi övezeteket, de azért közel merészkednek a tengeri természetvédelmi térségekhez. Az is kiderült, hogy az olyan ünnepek, mint a karácsony, az újév és a kínai holdújév időszakában szüneteltetik tevékenységüket. A legfontosabb halászati térségek az Atlanti-óceán északkeleti és a Csendes-óceán északnyugati térsége, a Dél-Amerika menti vizek és Afrika nyugati partjainak vizei.
Az adatok elősegíthetik a hatékony természetvédelmi intézkedéseket
A szakemberek a hajók automatikus azonosító rendszere által szinte néhány másodpercenként küldött adatokat mesterségesintelligencia-programok segítségével vetítették rá térképekre, és mutatták ki, hogy éppen hol folytatnak halászatot, merre tartanak a hajók, milyen halakat foghatnak, és milyen technológiával dolgoznak. Az adatokat összevetették egyes hajók hajókönyveivel, és egyezést találtak - magyarázta Boris Worm.
Az alkalmazott halászati módszerekről megtudták, hogy a horoghálós halászat nagyon elterjedt az óceánok nyílt vizein, amivel tőkehalat, és cápát akarnak fogni. "Túlságosan sokáig nem ismertük fel, hogy bolygónkra az emberi tevékenység van a legnagyobb hatással. Létre kell hoznunk egy jobb megfigyelő rendszert, különben szembe találjuk magunkat egy kékúszójú tonhalat és egyes cápafajokat nélkülöző világgal" - közölte Barbara Block, a Stanford Egyetem tengerbiológusa.
Napjainkban a világtenger 17 nagy halászati körzetéből 14 számít kritikusan túlhalászottnak.
A kifogható kereskedelmi halfajok mennyiségének drasztikus lecsökkenése ellenére 25 év alatt csaknem megkétszereződött a szolgálatban álló halászhajók száma. A túlhalászás miatt a kereskedelmi szempontból értékes fajok képtelenek a regenerálódásra, mindez pedig az érintett halpopulációk gyors zsugorodását eredményezi. Egyre jobban csökken a kifogható kereskedelmileg értékes fajok, mint például a szardíniák mennyisége.
Egyes értékes halfajok, mint például a kékúszójú tonhal állománycsökkenése olyan mértékű, hogy a faj egyes területeken kihalás közeli helyzetbe került. Ugyancsak problémát okoznak az úgynevezett destruktív halászati módszerek, mint például a fenékhálós vagy a vonóhorgos halfogás. Az előbbi súlyos károkat okoz a fenéklakó és helyhez kötötten élő szervezetek, a benthosz állományában, az utóbbi „melléktermékként" pedig rengeteg egyéb tengeri állat, delfinek, tengeri teknősök, vagy cápák pusztulnak el.
Komoly problémát okoznak az elvesztett, leszakadt halászhálók is, amelyek műanyag alapanyaguk miatt természetes úton csak évszázadok alatt bomlanak le. Az áramlatokkal sodródó úgynevezett szellemhálóknak szintén nagyon sok áldozatuk van, a leszakadt hálókba begabalyodó cetek, úszólábúak, teknősök, tengeri madarak és halak nyomorúságos körülmények között pusztulnak el. A kereskedelmi halászat a jelenlegi formájában nem tartható fenn súlyos következmények nélkül.
További hírek a kategóriából
Az emberi egészségre is ártalmas vegyületet talált...
Közzétéve 2016.08.15 11:13
Több százezer forintot dobunk ki a szemétbe
Közzétéve 2016.09.14 11:46
Ötödik éve a hulladékcsökkentésért
Közzétéve 2016.09.16 11:50
