Szijártó Renáta Ausztráliában élő magyar vlogger, aki kifejezetten zöldtémákról, környezetvédelemről készít figyelemfelhívó videókat a legnagyobb közösségi oldalon. A Zöld Ipar Magazin erről és a magyar–ausztrál helyzet közötti hasonlóságokról, különbségekről is kérdezte az Ez már Wallaby! vlog szerzőjét.
– Hogyan került Ausztráliába, és odakint miért fogott bele az aktív környezetvédelembe – magyarként?
– Környezet-gazdálkodási agrármérnök diplomámat a gödöllői Szent István Egyetemen szereztem, ahol a diplomadolgozatomban egy lezárt hulladéklerakó növényzetének nehézfém-felvételét vizsgáltam. Mivel sajnos a környezetvédelmet nem láttam potenciális karrierlehetőségnek Magyarországon, ezért az egyetem utolsó évében elkezdtem közgazdaságtant tanulni az Általános Vállalkozási Főiskolán (ami mára már beleolvadt az IBS-be). A szakdolgozatomban is próbáltam a környezetvédelmi irányt megtartani, így azt a Tesco inverz logisztikájáról írtam. Ezután környezetvédelmi pozícióban dolgoztam Magyarországon egy, szélerőművekkel foglalkozó cégnél (Alerion Hungária Kft.), amelyet sajnos végelszámolással megszüntettek a kapacitás-elosztási pályázatok hiánya miatt.
Ezután kezdtem el az online marketingben dolgozni és hirdetésekkel foglalkozni, majd öt évvel ezelőtt kiköltöztem Ausztráliába a párommal. Itt is az online marketing területén dolgozom, de a környezetvédelem, hulladékgazdálkodás továbbra is fontos szerepet játszik az életemben.
– Magyarországon mennyire tartotta szem előtt a fenntartható szemléletmódot? Komposztált? Szelektíven gyűjtött?
– Igen, otthon is figyeltem a szelektív hulladékgyűjtésre, és arra, hogy ne a kukában landoljanak a dolgaim, hanem elajándékozzam azokat, de nem fordítottam figyelmet a hulladék termelésének csökkentésére valamint a komposztálásra sem volt lehetőség a budapesti lakásomban. Nem voltam aktivista, sem tagja semmilyen környezetvédelmi szervezetnek sem. Valahogy ez otthon nem volt olyan természetes,és úgy gondolom, nincs is elültetve bennünk már kiskorunktól fogva, mint az ausztrálokban, hogy igenis, önkénteskedni kell. Emellett nem is jutottak el hozzám ezek a szervezetek, hogy csatlakozni tudjak. Talán itt nagyobb hangot adnak az ilyen jellegű tevékenységeknek.
– Milyen különbségeket tapasztalt a magyarországi és az ausztráliai környezetbarát szemléletmód között a lakosság körében és milyeneket a döntéshozóknál? Melyik ország áll jobban ilyen szempontból ön szerint?
– Ez nehéz kérdés, ugyanis az elmúlt öt évben nem követtem a magyarországi eseményeket ilyen téren, de azt meg tudom osztani, hogy Ausztráliának milyen tervei vannak. Az ausztráloknak új környezetvédelmi programja van, amit 2025-ig szeretnének megvalósítani. Először: Az összes csomagolás 100 százaléka újrafelhasználható, újrahasznosítható vagy komposztálható lesz 2025-re vagy korábban. Másodszor: A műanyag csomagolóanyagok 70 százalékát újrahasznosítják vagy komposztálják 2025-re. Harmadszor: 2025-ig az összes csomagolóanyag 30 százalékának újrahasznosított anyagokból kell állnia. Végezetül: A szükségtelen egyszer használatos műanyag csomagolást fokozatosan kivonják a forgalomból.
Mindezekre azért is volt szükség, mert 2018-ban Kína leszűkítette az elfogadott újrahasznosított műanyagok körét, így azon országoknak, amelyek Ázsiába szállítják a szemetüket – köztük Ausztráliának is– változtatniuk kellett a stratégiájukon.
Amit naponta látok itt: a PET palackos ásványvíz például nem divat. A strandon, a parkokban mindenhol van ivókút, amiknél az emberek fel tudják tölteni a kulacsukat. Nagyon népszerűek a second hand boltok, hozzáteszem: ide nem más országokból hozzák be a használt ruhát! Ezenkívül igen népszerű a napelem a házak tetején.
Ám természetesen vannak tényezők, amelyekben viszont nem áll jól Ausztrália. Például évente mintegy 7,3 millió tonna kidobott élelmiszer kerül a szeméttelepekre. Ezenkívül az ország mára a világ második legnagyobb textilfogyasztójává nőtte ki magát az USA után! Minden évben átlagosan 27 kilogramm új ruházatot vásárolnak az ausztrálok, és átlagosan 23 kilogramm ruházatot helyeznek el a hulladéklerakókban.
Az építészet terén is vannak környezetvédelmi szempontú hiányosságok: a legtöbb ház szigetelés nélkül épül, szimpla üveggel, így nem tartja bent a hőt. Ráadásul a legfontosabb energiaforrásuk a kőszén, amelyből éppen Ausztrália az egyik legnagyobb exportőr.
– Publikált egy vásárlós videót is, amelyben szemet szúróan nem jelent meg az a vonal, hogy ha lehet, ne vásároljunk fast fashion termékeket nagy tömegben akkor sem, ha hatalmas leárazás van. Ezzel hogyan áll? Mennyire tartja be, hogy ne dőljön be a nagy leárazásoknak és halmozzon fel ruhákat? És mit lehet Ausztráliában csinálni a felesleges ruháinkkal? El szokták adományozni? Netán charity szervezetek gyűjtik be? Ezek milyenek és hogyan működnek?
– Szeretem a divatot és divatosan öltözködni, bár itt nem véltem felfedezni olyan divathullámokat, mint Magyarországon, így nincs is mit követnem. Az emberek általában azt viselik itt, amiben jól érzik magukat. Próbálom a vásárolt ruhák mennyiségét csökkenteni, és olyan ruhákat beszerezni, amelyek örök darabok. Illetve itt népszerű a ruha bérlése is.A ruhacserebere és az ingyenes átadás is jellemző az ausztrálokra, szeretnek garázsvásárokat tartani, valamint vannak különböző jótékonysági boltok (pl. RedCross, Vinnies, Lifeline, stb.), ahova előszeretettel visznek be dolgokat. Ezek adományok, amiket a bolt elad és a befolyt összeget jótékony célra ajánlja fel. Ezekből rendszeresen vásárolok, és adok is le ruhákat. Most az a tervem, hogy az egyik következő videóm a„gold coin donation”-ról szólna, amikor az ember több ruháját is felajánlja, és a vásárló dönti el, mennyit ad értük. Az így befolyt összeget én személy szerint a kedvenc itteni szervezetemnek, a Northern Beaches Clean Up Crewnak ajánlom fel.
– Egyébként mennyire jellemző az ausztrálokra, hogy részt vesznek környezetbarát programokban?
– Az ausztrálok imádnak jótékonykodni, minden lehetséges módon. Egyes cégeknél létezik az úgynevezett „community service leave”, aminek keretében van lehetőség hiányozni a munkahelyről azért, hogy az ember valamilyen önkéntes munkát végezzen ezen idő alatt. Az ausztrálokat kiskoruktól kezdve úgy nevelik, hogy adományozni, önkéntes munkát végezni fontos része az életüknek, így nem is esik ez később nehezükre. Van a „sausage sizzle” – ebben a kezdeményezésben valamelyik nagyobb élelmiszerbolt-láncolat támogatja az alapanyagokkal az adománygyűjtést, és ahogy a nevében is benne van, az önkéntesek megsütik és eladják az adománykolbászt. A begyűjtött pénzt persze ekkor is mindig valamilyen nemes célra ajánlják fel.
Több szervezet is van, amelyik a strandok megtisztításával foglalkozik. Az egyiknek a programjain rendszeresen részt szoktam venni, erről szintén van egy videóm. Velük havonta egy megjelölt helyen találkozunk, és 45 percig szedjük a szemetet, majd szétválogatjuk, és közben meg is számoljuk, ugyanis egy egyetem felhasználja ezeket az adatokat a statisztikáihoz.
– Mi az a környezeti probléma, ami a legjobban idegesíti, vagy megijeszti és a legszívesebben azonnal tenne ellene?
–Két olyan dolgot említenék, amelyek szervesen összefüggnek egymással. A növekvő hulladékproblémát, valamint az ember tengeri élővilágra gyakorolt hatását hangsúlyoznám. Sokan nem tudják, hogy a kereskedelmi halászat a tengeri ökoszisztéma pusztulásának fő hajtóereje.
– Milyen ausztrál fenntarthatósági, vagy környezeti kezdeményezést, jó példát, jó gyakorlatot említene meg, amit el lehetne terjeszteni Magyarországon is?
– Például a Zöld Építési Alapot (Green Building Fund), amelynek célja, hogy csökkentse Ausztrália épített környezetének az üvegházhatású gázok kibocsátására gyakorolt hatását azáltal, hogy csökkenti a kereskedelmi irodaépületek üzemeltetésében felhasznált energiát. A programot azóta szállodákra és bevásárlóközpontokra is kiterjesztették, és szerintem ez egy nagyon fontos előrelépés a környezetvédelem területén. Viszont szerintem a két országot nem is szerencsés összehasonlítani, hiszen nagyon mások a földrajzi adottságok és még egy sor egyéb tényező. Itt például sok energiát fektetnek az erdőtüzek megelőzésére, az őslakosok és az outback területek megvédésére, valamint az őshonos állatok védelme és a nagy korallzátony megőrzése is prioritás.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2021. decemberi számában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
