„Élővizeink hulladékhegyei folyóktól az óceánokig: vannak-e a komplex problémára hatékony válaszok?” – ez volt a témája a ZIP Magazin és az Inter Metal Recycling Kft. „Pénteken a HELYen” rendezvénysorozat 3., novemberben tartott eseményének.
„Miután a rendezvénysorozat állandó helyszíne a Római-parton, közvetlenül a Duna mellett fekszik, megengedjük magunknak azt a luxust, hogy a HELYhez válasszuk a témát, amely ezúttal az élővizekhez, azok fenntarthatóságához kötődik, azon belül is a szennyezettség és a hulladékkezelés szűkebb témájához.” Így vezette fel a fórumot Vitányi Márton, az Inter Metal Kft. ügyvezetője, emlékeztetve arra, hogy az – stílusosan – éppen az úgynevezett Fekete Péntekre, azaz a fogyasztás „ünnepére” esett, arra a napra, amikor közvetetten ugyan, de koncentráltan sokat ártanak az emberek a környezetnek, beleértve a vizeket is.
Tiszai szennyeződés
A Tisza magyarországi szakaszának szennyezettségéről beszélt Hankó Gergely, aki a többi között ecsetelte, hogy milyen óriási problémát jelentenek az élővilágra a kialakuló hulladékszigetek, amelyek forrása a tipikusan Ukrajnából vízen érkező, javarészt szerves, de egyre meghatározóbban PET-palackból álló háztartási hulladék. A több száz kilométeren elszórtan elterülő hulladékhoz mi magunk is hozzáteszünk (például a Szamosból a Tiszába érkezik a szennyeződés), s a hulladékot jórészt továbbengedjük. A víz zavaros, olajos, gyenge a halszaporulat, s például egy nyár közepi vizsgálatnál a Víz Keretirányelv szerinti határérték több mint kétszerese volt a ftalát-koncentráció a vízben.
A szakember szerint „csőeleji” – állami, államközi – megoldások kellenének, de az eddigi próbálkozások nemigen vezettek eredményre. Legalább a „csővégi”, összegyűjtési tevékenység finanszírozásában megoldás lehetne, ha az Országos Vízügyi Főigazgatóság folyamatosan biztosítana forrásokat, amelynek ma saját működési költségvetéséből, előfinanszírozással kell a kármentesítést megoldania.
A civilek egyre aktívabbak, például kerekasztal-beszélgetést szerveztek a témáról, összehozva a más fórumokon nemigen találkozó szakembereket, vízügyeseket és civileket. A cél egy szakértői stáb létrehozása volt. Jövőre hasonló fórumot tartanak Vásárosnaményban. Folytatódik a PET Kupa, amit egész éves rendezvénnyé fejlesztenének. Az eddigi négy PET Kupán egyébként összesen mintegy 10 tonna hulladékot szedtek össze. Az idén már volt egy ukrán és egy román csapat is, s szeretnének egy tiszai oktatóprogram roadshow-t is csinálni Ukrajnában.
Dunai hulladékgyűjtés
Sági Gábor, a MAHART Zrt. üzemeltetési vezetője számolt be a Duna budapesti szakaszán, a MAHART kikötőkben lehorgonyzó hajók már megvalósult kommunálishulladék-mentesítéséről. Emlékeztetett, hogy a hajókon négyféle hulladék van: szénhidrogén tartalmú, üzemi eredetű hulladék, kommunális szilárd, illetőleg folyékony (szennyvíz), és a rakományból származó hulladék. Idén május óta gyűjti a kommunális hulladékot a fedélzetekről a 17 méter hosszú, 4 méter széles, 750 lóerős, 8 tonna teherbírású hajó, amelyen 16 db kerekes konténerbe pakolnak, s napi 3-4-szeri fordulóval szállítják ki a partra mind a szelektálva, mind a vegyesen gyűjtött hulladékot, amit az FKF Zrt.-nek adnak át. Folyamatban van az FKF-fel egy alvállalkozói szerződés megkötése, annak érdekében, hogy minden budapesti kikötőből – és az étteremhajókról is – át tudják venni a hulladékot. Ha ez a megállapodás létrejön, akkor lehet, hogy még egy hasonló hajót vásárolnak, s akkor a Budapesten a kikötőkben álló hajókról mindenhonnan el tudják vinni a kommunális hulladékot.
A szennyvíz más kérdés – de az lesz a következő lépés; Hollandiában már láttunk rá példákat – mondta. Ma azok a régi hajók, ahol nincs külön fekáliatartály, bizony a vízbe eresztik a szennyvizet, ami ugyan nem szép dolog, de szerencsére a mennyisége minimális.
Azt már a következő téma előadójától hallottuk, hogy egy 2014-ben zárult vizsgálat megállapításai szerint Bécs és Pozsony között, egységnyi víztérfogatra vetítve 15 százalékkal több volt a vízben az apró (1-2 mm vagy kisebb) műanyagdarabka, mint halivadék. A mikro-szennyezés 80 százaléka ipari eredetű. A Duna ezen szakaszán napi 4,2 tonna volt a kis műanyagdarabok (például pellet, műanyagszemcse, granulátum stb.) mennyisége, ami évente 1530 tonnát tesz ki.
Döbbenet az óceánokban
Gubek István humánökológus az óceánokon úszó műanyaghulladék szigetek témájában tartotta meg előadását. Mint elmondta, az óceánokba kerülő hulladék 80 százaléka szárazföldi eredetű, s csak 20 százalék származik a hajózásból. A Plastics Europe szerint 2050-re már 700 millió tonnára nőhet az évente előállított műanyagmennyiség a világban, s mivel ennek – a jelenlegi arányok alapján – 1/3-a a tengerekbe jut, nagyobb lesz az óceánokban a műanyagok tömege, mint a halaké. Öt nagy műanyagsziget van, kettő az északi és három a déli féltekén. Szigetként is veszélyesek, de az áramlatok szét is terítik őket, s a partra is sok hulladék kisodródik belőlük. Mivel a műanyag darabok nem bomlanak le, csak felaprózódnak, óriási területen oszlanak el. Nemcsak fizikai, hanem kémiai veszélyeket is rejtenek, s közvetetten – végső soron – veszélybe sodorhatják az egyes fajok fennmaradását is.
A probléma nagyságát – a környezetre és az élővilágra gyakorolt károsító hatások mellett – jól mutatja, hogy ha csak a világ összes tengerpartját tisztán szeretnénk tartani, ahhoz évi 60 milliárd dollárra lenne szükség.
További hírek a kategóriából
