Ökocentrikus platform, ami az egész országban megmutatja, hol vannak zöld boltok, csomagolásmentes kereskedők, üvegvisszaváltók, komposztálók és még egy sor olyan intézmény és létesítmény, amelyekre magunktól nem feltétlenül bukkannánk rá a hétköznapokban? Rendszerbe állítani a hazai öko-, bio-, és zöld kezdeményezéseket? A Beeco csapatának sikerült, amikor megalkottak a felhasználókat és zöld vállalkozásokat is összekötő applikációt. A startup egyik alapítójával, Hegedűs Kristóffal (a fotón balra) beszélgettünk erről.
-Ökocentrikus platform. A kifejezés egyes fogalmai külön-külön már jól ismertek, de együttesen valami újszerűt adnak ki. Miért szükséges összekötni a környezettudatos cégeket a fenntarthatóságot szem előtt tartó emberekkel? Nem egyszerűbb ezt rábízni a piacra, azaz magukra a cégekre? Hiszen a kereskedelem egyik alapvetése, hogy ha nem tudod észrevetetni a cégedet, a termékedet, akkor mégy a süllyesztőbe…
-Mi úgy látjuk, mindkét oldalon van probléma. A fenntarthatóság napjainkban szinte elsőrendű kérdéskör, nagyon sok cég foglalkozik vele a működéséből adódóan, de egy kis csomagolásmentes üzletnek – amely mögött nem áll franchise, marketing stáb és egyebek - sokkal nehezebb a helyzete, mint egy multinak. A szupermarketek ökotudatossága nagyon kétélű… Nagy probléma, hogy a multicégek nem igazán edukálnak. Lebomló műanyagzacskókkal dolgoznak, de nem közlik, mikor és hogyan bomlanak le azok a zacskók. Azzal kecsegtetik sokszor a vevőket, hogy bizonyos százalékban magyar termelőktől szerzik be az áruikat, de ennek nem közlik a részleteit. Vagy megtehetnék például, hogy a termékek mellett olvashatóan informálják a vásárlókat, hogyan kell otthon tárolni például egy zöldséget, hogy az minél tovább megtartsa a szavatosságát – de ilyenről szó sincs, hiszen üzletileg nem éri meg: minél hamarabb megrohad a répa a hűtőben a nejlonzacskóban, annál hamarabb megy a vásárló újabb adagért. Az átlagember az óriásplakátokon, a reklámokban pedig szinte kizárólag a szupermarketekkel találkozik, s mivel kevés az ideje, nem feltétlenül keres alternatívákat. Sokat beszélünk a fenntarthatóságról, de döntési helyzetben – akár egy nyaralás alkalmával, vagy költözéskor – már nem feltétlenül oda billen a mérleg… Mi az edukálásban látjuk a hozzáadott értékünket, célunk, hogy egy ökoriánytű legyünk az emberek hétköznapjaiban. A víziónk szerint tudatos társadalmat szeretnénk létrehozni, amelyben az ember megbecsüli a körülötte levő környezetet és annyit vesz ki belőle, amennyire szüksége van.
- Ezeket a döntési helyzeteket hogyan egyszerűsítheti le egy ilyen platform? Hogyan kerülnek fel cégek egy országos zöld térképre?
-Két nagy csoport között próbálunk kapcsolatot teremteni: az egyik oldal a fenntarthatóságra vágyó emberek, valamint a zöld vállalkozások. Mi a kis cégeket is vizsgáljuk. Más csoportokkal egészen könnyű dolgunk van – a szelektív kukákat pedig mind fel lehet tenni a térképre. Ugyanígy a köztéri kutakat és a köztéri illemhelyeket is. A csomagolásmentes boltok abszolút részei a rendszernek és jó példák a turkálók is, de itt már érdemes különbségeket tenni: a magyar termékekkel dolgozó retro turkálók egyértelműen felkerülhetnek, az import ruhákkal foglalkozó egységeknél viszont felmerül a kérdés – azon túl, hogy persze, nagyon jó dolog, hogy ezeknek a holmiknak is második életet adunk és nem égetőbe kerülnek -, hogy feltétlenül több ezer kilométerről kell hozzánk kerülnie egy műszálas ruhadarabnak? Jelenleg is dolgozunk szakértőinkkel egy átfogó értékelési rendszeren, mellyel pontozni tudjuk a vállalkozásokat és folyamatosan motiváljuk őket a zöld fejlesztésekre. Az ökológiai probléma sokoldalú, s sokan azért nem tesznek meg lépéseket, változtatásokat, mert egyrészt nincs elég információjuk a témáról, másrészt kicsinek és kevésnek érzik magukat a változtatáshoz – azaz hiányzik a közösségérzés.
-Ha már itt tartunk, a csapatuknak elsődleges célja a párbeszéd indukálása és a közösségépítés is. Nem érzik néha úgy, hogy ez is ambivalens téma? Itt van például egy másik szegmens, az energiaközösségeké, amelyek nem igazán tudtak még beindulni idehaza. Ha közösségépítésre gondolunk, egyből ott vannak a tornyosuló akadályok is.
- A kosárközösségek, vagy a kisebb regeneratív, vagy biokertészetek jó példák. Szerintem inkább ezek képezhetik a kérdéskör alapját. Az energiából ugyanis mindenképpen alább kell adnunk, és az emberiség energiaéhsége csillapíthatatlan marad, amennyiben nem kezd el e tekintetben „diétázni”. Például nem feltétlenül kell két elektromos autó egy háztartásba csak azért, mert úgyis napenergiával töltjük. Használható a kerékpár, gyalogolni is lehet, így megoldom a napi kardioedzést is. A kis ökoközösségek éppen azért virágoznak, mert az emberek lelassulni, a természethez közel lenni, ahhoz kapcsolódni szeretnének. Ami a párbeszédet illeti: az emberek beszélnek a fenntarthatóságról, vagy a klímaváltozásról, amennyiben megkérdezik őket, de nem tematizálják ezeket a témákat. De a már említett attitűd miatt – kicsinek és butának érezzük magunkat – nem is igazán szoktunk ilyesmikről beszélgetni. A közösségépítésben tényleg az a legfontosabb, hogy hiteles információkat közvetítsünk és párbeszédet generáljunk.
-Igen, de hogyan lehet ezt megtenni? Van-e erre konkrét stratégiájuk?
- Már tavaly is elég sok fesztiválon vettünk részt, előadásokat tartottunk cégeknek, egyetemeknek, az utcán is sok emberrel beszélgettünk, én magam például a vonaton is megszólítok bárkit és beszélgetést kezdeményezek. Az lenne jó, ha jogos fájdalompontokat tudnánk enyhíteni. Egyre több platformon keresztül kommunikáljuk mindezt, például influenszereket is bevonunk. Nekünk abban a csoportban kell párbeszédeket kezdeményezni, amelyik a bolygóért még kevésbé aggódóakból tevődik össze. Célunk, hogy ezek az emberek felfigyeljenek ránk és jó megoldásokat kínáljunk a problémákra.
-Kikből áll a csapat? Hol tart most a platform fejlesztése?
-Jómagam mechatronikai és egészségügyi mérnök vagyok és most csinálom a Phd-met villamosmérnökként. Egy napon, 2022 augusztusában ültem a 8. kerületben, a betondzsungel közepén létrehozott mini kertecskémben és a csillagokat nézegetve jutott eszembe, hogy kellene egy olyan platform, amely csak ilyen tartalmat és elveket közvetít, de nem a bűntudatra apellál, hanem megoldást kínálva hozza közelebb az emberekhez az ügyet. Hiába élek Budapesten, nagyon alacsony a fogyasztásom – és ennek csak egy része, hogy vegán vagyok és elektromos autót, vagy kerékpárt használok, vagy megjavíttatom az elromlott dolgaimat. Elkezdtem erről ismerőseimmel beszélgetni, kérdezgettem őket az ökoszorongásukról és a tenni akarásukról. Nekiálltunk ötletelni, és a beérett ötlethalmazzal egy negyedév múltán jelentkeztünk több startup versenyre -- be is válogattak minket mindegyikbe. A diverz kis baráti csoportunk egyre jobban bővült, jelenleg alapítótársammal és kb. 30 aktív önkéntessel dolgozunk együtt.
-A méht választották kabalaállatnak és szimbólumnak is. Ám ez a faj ma már szintén veszélyeztetett…
- Univerzális nemzetközi megnevezést akartunk – a méhek pedig a céljainkat és az összefogást is remekül szimbolizálják. Egyetlen méhecske a viharban (amelyet most pl. a klímaváltozás jelenít meg) semmit sem tud csinálni. Ám ha sok méh összefog, megvédhetik magukat az ellenségtől, beporozhatnak akár egy nagyobb rétet is, vagy építhetnek kaptárt és kolóniát. Ilyenek vagyunk mi, emberek is: ökoszorongunk, kicsinek érezzük magunkat – de ha vállvetve együtt zümmögünkés rajban repülünk, elérjük a céljainkat.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2024 január-februári lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
