Amikor a Norwegian Airlines New York-Párizs járatának utasa éjjel felébredt és azt látta a kijelzőn, hogy a gép 1.240 km-es sebességgel halad, nem hitt a szemének. Pedig valóban.
A jelenség az elmúlt hetekben nem is állt egyedül. A norvég társaság Boeing 787-9 típusú Dreamlinere 5 óra 13 perc alatt tette meg az utat New York és a londoni Gatwick repülőtér között – fél órával rövidebb idő alatt a szokásosnál. (A rekordot egyébként mindmáig a már régen nem közlekedő Concorde tartja, 2 óra 53 perces menetidővel).
Hogyan tud egy teljes terheléssel repülő utasszállító gép ilyen sebességet elérni? Az Atlanti óceán feletti viharos nyugat-keleti széláramlás segítségével, amelyet ismernek és lehetőség szerint keresnek is a pilóták. Az áramlás olyan erős, hogy alkalmanként több, mint 300 km-es sebességgel „tolja meg” a gépeket. Azok vezetőinek az erős légáramlásban ugyan turbulenciákkal is meg kell küzdeniük, de a „hátszél” nem csak idő-nyereséget jelent, hanem jelentős üzemanyag-megtakarítást is. Ezért a pilóták az útvonalak tervezésénél szívesen élnek ezzel a lehetőséggel – még ha a légi irányítóknak meg is kell osztaniuk az igénylők között ezeket a kedvezőbb „pályákat.” Hasonlóan a keleti-nyugati repüléseknél az Atlanti óceán felett, ahol a gépeknek rendkívül erős ellenszéllel kell megküzdeniük – tehát hosszabb lehet és több üzemanyagot igényel az út.
A légi út lerövidítése egyébként nem mindig igazán sikeres: egy, a tervezettnél jóval korábban érkező gép arra kényszerülhet, hogy hosszabb ideig körözzön a repülőtér felett és nem keveset elhasználjon a megtakarított kerozinból. Meteorológusok szerint az éghajlatváltozással a légáramlatok változásával is kell számolni, így nem lehet előre jelezni, mikor utazhatunk csúcs-sebességgel az Atlanti óceán felett.
További hírek a kategóriából
