Az Európai Unióban vannak törekvések arra, hogy a következő időszakban a klímavédelemre fordított támogatás aránya növekedjen, illetve hogy a természetvédelem, a biológiai sokféleség védelme is külön, hangsúlyos cél legyen, dedikált forrásokkal, de erről még korai volna beszélni – mondta lapunknak Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért Európai Parlamenti képviselője.
Mi a legforróbb téma most az EU-ban a környezetvédelem terén?
Az egyik a „Körkörös gazdaság“ jogszabálycsomag, amely az egyeztetés végső fázisában van, fontos eleme a hulladékmegelőzés és a megfelelő hulladékgazdálkodás. A másik a madár- és élőhelyvédelmi irányelvek végrehajtásának javítását célzó cselekvési terv. Ezek az irányelvek a biológiai sokféleség védelmének, a Natura 2000 területek kijelölésének, kezelésének is alapkövei. Végül, a harmadik ilyen téma a „Tiszta energiát minden európainak“ javaslatcsomag. Ez többek között az energiaunió, az ellátásbiztonság témakörei körül forog, és például az energiahatékonyság, a megújuló energia – benne a bioenergia fenntarthatósági kritériumaival– legalább 2030-ig szóló szabályait fekteti le.
Milyen egyéb feladatok állnak a Bizottság előtt?
További feladat az ENSZ országok által elfogadott fenntartható fejlődési célok (SDG-k) uniós megvalósítása, annak többszintű, minden érintettet bevonó irányítása, valamint az Európai Bizottság által frissen kezdeményezett, a környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálatára vonatkozó folyamat (EIR). Ez a gazdaságpolitikai koordinációt szolgáló európai szemeszter környezetvédelmi „párja“, aminek most tárgyaljuk első eredményeit és továbbfejlesztési irányait. Magyar szempontból is aktuális a környezetvédelmi felelősség kérdésköre, az irányelv javítása és továbbfejlesztése. Elég utalni a magyarországi káresetek – Kolontár, Illatos út, stb. – végtelen sorára.
Milyen büdzséből dolgozik a hulladékgazdálkodás, a megújuló energia és a környezetvédelem területén a jelen ciklusban az EU? S egyáltalán, ebből mennyi jut Magyarországnak?
A fejlesztési források közül csak a megosztott irányítású programok – a közös agrárpolitika és a kohéziós politika – esetében beszélhetünk tagállami kvótákról. Mindebből a kohéziós politika eszközeit emelném ki, ezek szerepe a legfontosabb. Ezen belül nincs igazán „zöldpénz“, környezetvédelemre elkülönített, dedikált forrás, noha a tagállamok java, így Magyarország is kidolgozott olyan operatív programot (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program, KEHOP), ami klíma- és környezetvédelmi felhívásokat tartalmaz. Az összes forrás mintegy 20 százalékát kitevő közvetlen irányítású programok – például a kutatás-fejlesztési Horizon2020, illetve a LIFE és az általános, uniós környezetvédelmi cselekvési program LIFE+ – az úgynevezett 7. Környezetvédelmi Akcióprogram prioritásait tükrözik. Leegyszerűsítve: az erőforrás-felhasználás hatékonyságának javítását, a természetvédelmet és a klímavédelmet célozzák, mintegy 3,4 milliárd eurós forráskerettel. Földrajzi kompenzáció nincs, a pályázatokat közvetlenül a Bizottsághoz kell benyújtani, és az excellence kritérium alapján a legkiválóbbak nyernek támogatást.
Milyen prioritásokkal operál az EU a kifejezetten zöldpénzek elosztásában az említett három nagy területen?
Az EU elkötelezett abban, hogy a 2014-20-as időszakra vonatkozó összes forrás legalább 20 százalékát klímavédelmi célokra költse. Erre vonatkozóan van egy mechanizmus, amely alapján a projektek részben vagy egészben minősülnek klímavédelminek. Megjegyzem, vannak törekvések arra, hogy a következő időszakban ez az arány növekedjen, illetve hogy a természetvédelem, a biológiai sokféleség védelme is külön, hangsúlyos cél legyen, dedikált forrásokkal, de erről még korai volna beszélni.
Mennyire folyik bele a zöldpénzek magyarországi elosztásába Brüsszel?
Ez alapvetően tagállami hatáskör. Például a kohéziós politika esetében a tagállamok határozzák meg a prioritásokat, tervezik meg az operatív programokat.
Ugyanakkor a nagyprojektek – így a komoly környezetvédelmi beruházások 50 millió euró fölötti támogatása – esetében a Bizottság jogkörei erősebbek, projekt szintű jóváhagyás szükséges. Tudok mondani olyan példát is – ilyen az energiahatékonyság – ahol az EU a korábbi időszakhoz képest bővítette volna a kedvezményezetti kört, azaz a lakosság is nyertese lehetne az intézkedéseknek, azonban a magyar kormány ezzel ellentétes tartalmú, korlátozó jellegű módosítását terjesztette be az operatív programnak. A Bizottság még vizsgálódik, hogy a kérelem megalapozott, indokolt-e.
Milyen befolyási lehetőségei vannak Brüsszelnek arra, hogy ésszerűbb legyen az elosztás az egyes tagállamokban? Például Magyarországon a hulladékgazdálkodási szakma piaci szereplői nem tudnak semmilyen uniós pályázaton indulni, mert a TEÁOR-számok alapján egyetlen jogcímnek sem felelnek meg, legfeljebb a telephelyfejlesztés jöhet szóba.
Az említett konkrét példa tudomásom szerint a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (GINOP) alá tartozó egyik pályázati kiírás esete. Az Irinyi Tőkeprogramot kivéve a pályázati kiírások gyakorlatilag valóban nem tartalmaztak hulladékgazdálkodási TEÁOR kódokat. Én személy szerint nem ezt tartom a legnagyobb visszásságnak, inkább a korrupciós kockázatot ítélem rendkívül magasnak. Ami az uniós „kontrollt“ illeti, az alapvetően program- és nem projektszinten működik: a tagállamok minden operatív programot benyújtanak a Bizottsághoz jóváhagyásra. A Bizottság ebben a fázisban a kiugró ellentmondásokat, pl. az uniós (távlati) célokkal való ütközést észlelve kérheti azok korrekcióját. Azokban az esetekben is vizsgálódhat a Bizottság – illetve kérhető jogorvoslat –, ha piactorzító magatartás áll fenn, ha sérül a versenyjog.
Ön mit javasol, hova forduljanak az érintettek annak érdekében, hogy változást érjenek el ezen a téren?
Ha egy tagállami szereplőnek szabálytalanságról van tudomása, azt a Bizottságnak a DG REGIO-nál (elsősorban a Magyarországért felelős szervezeti egységnél) kell jelezni. Közbeszerzési problémák (piacszűkítés, túlárazás, stb.), versenyjogi visszásságok esetén én első körben a DG COMP-hoz vagy a DG GROW-hoz fordulnék.
A következő ciklusban mire lehet számítani összegekben, illetve az elvekben?
A tömör válaszom ennyi: ezt még korai megmondani.
És hosszabban kifejtve?
Rendkívül nagyfokú a bizonytalanság mind a költségvetés méretét, mind az összetételét illetően. Eltérőek a tagállami álláspontok, érdekek. Még a kezdetén járunk a Brexit folyamatnak. Ha a többi tagállam nem „dobja össze”, ami az Egyesült Királyság kilépésével kiesik, az lényegesen kisebb költségvetést fog eredményezni. Az egész Európai Unió vonatkozásában el kell dőlnie, hogy merre, hogyan haladunk tovább. Vajon többsebességes Európa következik, éllovasokkal és lemaradókkal?
Emellett is számos új, vagy új léptékű kihívás is jelentkezett az elmúlt években (egyebek között a migráció, a biztonságpolitika), ami a források átcsoportosítását hozhatja.
Vannak-e határidők?
A következő 7 éves időszakra vonatkozó uniós költségvetési tervezettel (Multiannual Financial Framework, MFF) a Bizottságnak az év végéig kellene kijönnie, ez azonban – a fentiekre tekintettel – várhatóan késik. Az egyes szakpolitikákra, azok eszközeire vonatkozó részletszabályokat a következő év közepére – pl. a kohéziós politika esetében nyárra vagy őszre – várjuk.
Mit lehet mégis tudni most, június második felében?
Az sejthető, hogy a kohéziós politikára kisebb összeg fog jutni, és várhatóan a jelenlegihez képest másfajta feltételekhez lesznek kötve a fejlesztések. Felmerülnek olyan megoldások, mint a jogállamiság helyzetéhez, vagy az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz való csatlakozáshoz kötött források. Lehetséges, hogy az uniós célkitűzések teljesítése kerül a fókuszba, ekkor viszont az is esélyes, hogy a célok vállalása után „automatikus” lesz a költségvetési támogatás, a konkrét elköltési módba nem szól bele a Bizottság. Ebben az esetben én az erős uniós jogkörökért, a teljes végrehajtás, jó kormányzás vonatkozásában a szigorú garanciákért küzdenék.
További hírek a kategóriából
