Az Amazonas esőerdőnek már csak három százalékát kell kipusztítani, hogy megbillenjen az a vízciklus-egyensúly, ami támogatja és zölden tartja az erdőt. Kiszáradt szavannává válhat a Föld tüdeje.
Akárcsak Trump, Jair Bolsonaro is kiléptetné Brazíliát a párizsi klímaegyezményből. További baj, hogy a Föld tüdejeként működő erdőség is az ő kormánya fennhatósága alatt található: ha tovább folytatódik az Amazonas esőerdő pusztítása, nem menthető meg klímánk, nem állítható meg a globális felmelegedés, hiszen egyik legnagyobb üvegházgáz-elnyelő kapacitásunkat tesszük tönkre a fák kivágásával.
A Science Advances tudományos szakfolyóirat megjelent tanulmányában Thomas Lovejoy és Carlos Nobre baljóslatú megállapításokat tártak a világ közvéleménye elé:
Ha az Amazonas esőerdő eredeti kiterjedésének 20 százalékát elveszítjük, a szóban forgó ökoszisztéma eléri a visszafordíthatatlan károsodás pontját. Ezen a válságponton túl összeomlik az a vízciklus-rendszer, mely élteti és zölden tartja az esőerdőt. Ez esetben az Amazonas esőerdő több mint fele(!) száraz szavannává válhat.
Az elmúlt 50 évben az erdő növényvilágának 17 százalékát irtották ki, a legnagyobb mértékben nem is annyira a fakitermelés felelős ezért, hanem a szójaültetvények létesítése, amivel a brazil marhatenyésztés takarmányigényét szolgálják ki. (A globális felmelegedés is hozzájárul az erdőpusztuláshoz!)
Az Amazonas őserdő közel van ahhoz a ponthoz, ahonnan kezdve pusztulása visszafordíthatatlanná válik. Ugyan most már műholdakkal is figyelik az erdőt, mégis amilyen mértékben és gyorsasággal folyik az erdőirtás, nehéz elképzelni, hogy a brazil kormány és a rendfenntartó erők nagy erőbedobással dolgoznának az illegális és legális fakitermelés megfékezésén és leállításán.