Az emberek ösztönösen ellenzik a változást. De a tengerszint-emelkedés nem múlik el, nem megy el, inkább a part menti lakosoknak kell továbbállniuk. A legsikeresebb evakuációs stratégiák azok, amelyeket a helyi közösség bevonásával dolgoznak ki.
A tengerpartok általában a helyi gazdaság motorjai a turizmus és a kikötőkben folyó szállítmányozás révén. Érthető módon a tengerparti területek lakossága gyorsabban nő, mint a belsőbb szárazföldi területeké. Ez nem éppen örvendetes hír, hiszen a klímaváltozás korában élünk, amikor a tengerszint-emelkedés már javában folyamatban van. Az Egyesült Államokból is évről évre érkeznek döbbenetes képsorok az éppen aktuális hurrikán pusztításáról. A Florence hurrikán miatt több mint egymillió embernek kellett elhagynia az otthonát a keleti parton. A viharok nemcsak árvizet hoznak magukkal, hanem a part erózióját is maguk után vonják. A nagy hullámok és az esőzés lemorzsolnak partszakaszokat, így az óceán egyre közelebb merészkedik a lakott területekhez, a lakóépületekhez.
Az óceánok térnyerésének megfékezését két módszerrel tudják elérni, az egyik a “kemény” mérnöki megoldások, mint a hullámtörő gátak, védőtorlaszok kiépítése, de a Katrina hurrikán jól mutatta, hogy ezek az eszközök sem verhetetlenek: a New Orleans-i zsilipkapu nem bírta az elemek tombolását, és átszakadt. A másik a “puha” megoldások, ami főleg a homokos tengerpartok feltöltésében merül ki, de ez csak ideiglenes megoldás, mert előbb-utóbb ezek a felvitt rétegek is erodálódnak.
A városvezetések is sokat tehetnek a károk csökkentésében. A tengerszint-emelkedéshez való alkalmazkodás egyik eleme, ha az áradásokat kibíró lefolyórendszereket alakítanak ki, a másik, ha az építési engedélyeket is olyan feltételekhez kötik, amik előírják, hogy csak magasított alapra lehet házat építeni. A magas kockázatú területeken azonban ezek sem feltétlenül bizonyulnak elégséges megoldásnak. A várostervezést nehezíti az is, hogy a klímaváltozás forgatókönyvei többféle felmelegedési lehetőséggel számolnak, így a tengerszint-emelkedés valószínű mértékéhez is több értéket rendelnek centiméterben.
Mégis van már néhány példa rá, hogy egyes városok és közösségek elkezdték a felkészülést.
- Új-Zéland: Az aucklandi Twin Streams-projekt keretében 81 ingatlant vásárolt meg a város, hogy elősegítse a lakosok kitelepítését. A szóban forgó területen parkokat és bicikliutakat alakítottak ki, ahol 800 ezer őshonos növényt ültettek. Ennek megvalósulásához 60 ezer órányi önkéntes munkával járultak hozzá a helyi honpolgárok.
- Svédország: Ugyan nem a tengerparton van, de fontos Kiruna példája is. A város talaját a beomlás fenyegeti a túlzásba vitt bányászat miatt. A tervek szerint húsz év alatt áthelyezik a helység 18 ezer lakosát a város új, három kilométerrel arrébb lévő helyére, ahol fenntarthatóbb és energiatakarékosabb infrastruktúrát építenek.
- Franciaország: az első állam a világon, mely nemzeti stratégiát dolgozott ki a tengerszint-emelkedés kezelésére, és a kormány a felelősség nem kis részét a helyi önkormányzatokra pakolta, melyek kötelesek 2020-ig konkrét terveket kidolgozni. Öt pilotprojektet valósítottak meg. Ezek közül kettőt taglalt a The Conversation cikke, az egyik pozitív, a másik negatív eredményt hozott. Lacanau-ban, ami a Biscay-öböl egyik kedvelt szörfözőhelye, a parti talaj eróziója veszélyeztette a szép árbevételt hozó turizmust. A helyi közösséget bevonták a megoldás kidolgozásába, létrehoztak egy bizottságot a lakosokból, mellyel konzultáltak a várható változások technikai, jogi, pénzügyi és társadalmi kihatásairól.
További hírek a kategóriából
