A Kelet-Kínai Egyetem kutatója, Ming Hu egy olyan megoldást dolgozott ki, ami nagy segítség lehet a jövőben a búvárrobotok számára.
Bár a technológia sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, a különböző, távolról irányítható búvárrobotoknak továbbra is van egy igen komoly gyengesége: az akkumulátoruk miatt csak korlátozott ideig képesek a víz alatt dolgozni. Ez azonban hamarosan változhat, méghozzá egy olyan eszköznek köszönhetően, ami kétféle módon is képes elektromos áramot előállítani a tenger vizéből.
A fejlesztés kétféleképpen működhet: az egyik lassú, ám tartós energiaellátást biztosít, a másik mód viszont rövid ideig tartó, ám nagy mennyiségű árammal láthatja el a szerkezeteket. Hogy épp melyikre van szükség, azt a robot maga döntheti el, és ő is kapcsolhatja át az előállítás módját. A működés elvét a biológiából leste el Ming Hu, a Kelet-Kínai Egyetem kutatója.
Az embereknek a könnyű vagy közepes intenzitású mozgás esetben bizonyos mennyiségű oxigénre van szükségük ahhoz, hogy szénhidrátot égessenek el. A súlyemelésnél vagy a rövid sprinteknél viszont már anaerob módon végzik el az izmok az anyagcserét. Hasonló a helyzet a vízben élő élőlényekkel is: a hosszú távú munkavégzéshez a szervezetük a vízből szűri ki az oxigént, ám ha több energiára van szükségük, másfajta módon "állítják" azt elő.
Ming Hu az Angewandte Chemie című tudományos szaklapban megjelent tanulmányában egy olyan energiaforrásról ír, ami megfelelhet ezeknek az elvárásoknak. Ehhez fémorganikus vegyületeket (MOF) kell használni – egész pontosan a polimerek egy olyan csoportját, ami katódként működve alkalmas a gázok tárolására és tisztítására. Ebben az esetben a MOF cianidionok és vasionok párjából épül fel.
Az esetek többségében az elektronok a fém anódtól a katód felé vándorolnak, miközben az oldott oxigénből O2 állítódik elő. Hacsak a búvárrobot nem a tengeri "halálzónában" tartózkodik, a folyamat gyakorlatilag korlátlan ideig működhet.
További hírek a kategóriából
