Tévéshow-ban vitatkozna a tudósokkal Trump ökopolitikusa

Persze a tévévita is elterelő hadművelet. Hogy hangot adjanak a kételkedőknek, holott a tudományos közösségben gyakorlatilag konszenzus van arról, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység, vagyis a fosszilis energiahordozók elégetése okozza.     

Donald Trump mindig ingatag talajon állt, ha a tényszerűségről volt szó. Kedvenc vesszőparipája a „fake news”, vagyis hamis híreknek titulálja a sajtó róla szóló állításait. A Környezetvédelmi Hatóság (EPA) szabályozásait fellazító, a Barack Obama zöld törvénycsomagja után dereguláló EPA-vezér, Scott Pruitt azt nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek, hogy szeretne nyílt vitát látni a médiában a klimatológusok között. A fejében vette, hogy az EPA nyílt vitaprogramot indít klímatudósok részvételével, melyet akár tévés sugárzás céljából is rögzítenének.

A világon minden valamirevaló tudományos akadémia és kutatóintézet kimondta már, hogy a klímaváltozás emberi eredetű. A Trump-adminisztráció célja ezzel a nyílt vitával nyilvánvalóan az, hogy erősítse a klímaszkeptikusok hangját, illetve fenntartsa a klímaváltozást tagadó áltudósok jelenlétét a társadalmi közbeszédben. Pruitt persze már felvetésében is szkepticizmust érzékeltet: „Sok kérdés van, amit még nem tettek fel, és nem válaszoltak meg” a klímaváltozásról.

Szerinte a műsorban kihívások elé kellene állítani a tudósokat, hogy bizonyítsák, az éghajlatváltozás valóban komoly probléma. Vagyis a tudósoknak meg kéne védeniük az igazukat az ellenvetések tüzében. Pedig minden épeszű ember ellenkező előfeltevéssel indulna: a klímatagadókat kellene defenzív üzemmódba kapcsolni. Bizonyítsák be ők az elismert klímatudósokkal állításaival szemben, hogy az éghajlatváltozás bagatellizálható folyamat, sőt akár nem is létezik.

A program könnyen azt a hatást szolgálhatja, hogy belekössön a tudósokba, megkérdőjelezze a hozzáértésüket, az adataik valóságosságát, valamint elbizonytalanítsa az egyszerű embereket, akik nézőként kapcsolódnak be: talán nem is igaz ez az egész klímaváltozás-mizéria. Igazából a Reuters újságírója vetette fel, hogy vajon tévés fogyasztásra szánná-e a diskurzust, amire Pruitt lelkesen fejtegette, hogy igen, mert az „amerikai embereket nagyon érdekelné” a téma.

A vita ötletét Pruitt a saját állítása szerint onnan szedte, hogy két glosszát olvasott a The Wall Street Journal és a The New York Times hasábjain áprilisban. Az előbbiben Steve Koonin azt javasolta, hogy a klímapolitikában át kellene venni a biztonságpolitika piros csapat–kék csapat metodologiáját (úgy tesztelik egy feltevés valóságértékét, hogy a piros csapat támadja az intézményt, illetve a védeni szándékozott entitást, kiderítve, hogy mekkora a védelmi készültség és a sérülékenység), mert közel sem biztos, hogy a klímaváltozás megfellebbezhetetlen, megkérdőjelezhetetlen igazság.

Pruitt nem kötötte a Reuters tudósítójának orrára, vajon milyen kritériumok alapján választanák ki a résztvevőket, milyen tudományos előmenetellel kell rendelkezniük azoknak, akik megszólalhatnak, de afelől nem férhet kétség, hogy néhány kétes tudományos hitelű klímatagadót is bejuttatna a vitába. Pruitt jelöltségét csak kis többséggel hagyta jóvá az illetékes szenátusi bizottság az EPA élére, amiben része lehetett annak, hogy nyíltan kifejtette, kételyei vannak az éghajlatváltozás folyamatát illetően. Mivel azt ő is nyilván felismerte, hogy teljes klímatagadóként tulajdonképpen hülyét csinálna magából a világ közvéleménye előtt, de úgy azért igyekszik aláásni a tudományos kérdést, hogy a következő kételyeket hangoztatja:

• „Nem vagyok biztos benne, valóban akkora probléma-e a klímaváltozás, mint ahogy sokan tartják.”
• „Valójában mennyivel járulunk hozzá?”
• „Hogyan mérhetjük ezt pontosan?”
• „És egyáltalán fenntarthatatlan úton vagyunk?”
• „Tényleg a létünket fenyegeti?”

Ez a ködösítés vagy inkább megkérdőjelezés persze egy érdeket szolgál csak: ésszerűnek láttatni azt, hogy Trumpék deregulálják az ipart. Értelmes dolognak láttatni azt, hogy szerintük nincs szükség szigorú környezetvédelmi szabályozásra.

Amióta Trump bekerült a Fehér Házba és Pruitt az ePA élére – habár a legújabb sajtóértesülések szerint a tavasz felét úgy töltötte, hogy be sem tette lábát az intézmény központjába –, szinte csákánnyal igyekeznek kivájni az Obama-féle zöld szabályozások sarokköveit.

Pruittnak már elég sok van a rovásán. Nem csak arról híres, hogy Trump új miniszterei – pontosabban államtitkárai – és hivatalvezetői közül az egyik legaktívabb, aki máris nekilátott, hogy hatálytalanítson közel kéttucatnyi jogszabályt. A másik nagy vétke az, hogy ő volt az egyik fő hangadó a Fehér Házban amellett, hogy Amerikának ki kell lépni a párizsi klímaegyezményből, holott a külügyminiszter Rex Tillerson, valamint a tanácsadóként szerződtetett Ivanka Trump és férje, Jared Kushner is a maradás mellett érveltek a kabinetüléseken.

A kilépésről ezt mondta a hírügynökségnek: „Nincs miért szabadkoznunk. Ez a döntés bátorságot és állhatatosságot mutatott, és jól jelezte az »Amerika elsőként« stratégiát.”

Az amerikai kormány Obama elnöksége alatt 2009-ben tette magáévá azt az axiómát, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység okozza, s a globális felmelegedés egyúttal veszélyezteti az emberiség fennmaradását. Ezen a definíción alapult Obama klímapolitikája és az ENSZ égisze alatt megalkotott párizsi klímaegyezmény is.

---