Egy új kutatás szerint sokkal magasabb a röviduszonyú makócápa halálozási aránya, mint korábban gondolták.
A Nova Délkeleti Egyetem (NSU) és a Rhode Islandi Egyetem munkatársai új vizsgálatukban műholdas nyomkövető rendszert használtak 40 cápa megfigyeléséhez. Eredményeik arra utalnak, hogy a túlhalászás igen súlyosan érinti az észak-atlanti térség nyugati részén élő röviduszonyú makócápákat.
Mahmood Shivji, az NSU munkatársa és az új tanulmány társszerzője szerint a faj egyedszámának felméréséhez hagyományosan a halászok közléseit veszik alapul. Mivel sok halász beszámolója nem megbízható, a populációra vonatkozó információk is torzulnak.
A kutatók most a közel valós idejű nyomkövetéssel, illetve a fogások elemzésével igen pontos adatokat tudtak gyűjteni a röviduszonyú makócápák helyzetéről.
Michael Byrne, az NSU munkatársa és a vizsgálat vezetője úgy véli, a makócápák, illetve más halfajok műholdas nyomkövetése gyors és a halászoktól független információszerző módszer. „A nyomkövetési adat azt is felfedte, hogy ezek a makócápák 19 ország gazdálkodási zónájába léptek be, hangsúlyozva, hogy milyen fontos az országok szoros együttműködése ezen hosszú távú óceáni utazók kezelése és megőrzése szempontjából” - mondta a szakember.
A kutatók nagy meglepetésére a megjelölt cápák 30 százaléka végezte hálókban. A későbbi számítások elvégzése után a csapat arra jutott, hogy a röviduszonyú makócápák tízszer nagyobb valószínűséggel esnek halászok áldozatául, mint korábban gondolták.
Világszerte egyre több cápafajt fenyeget a túlhalászás. Bár sok élőlényt célzottan igyekeznek elfogni, nem ritka, hogy az állatok járulékos fogásként kerülnek a hálókba. Az adatok azt bizonyítják, hogy a jelenlegi óceáni halgazdálkodás fenntarthatatlan.
A kutatók bíznak benne, hogy új és pontos adataik segítenek majd a döntéshozóknak a röviduszonyú makócápák és egyéb fajok védelmében. A szakértők célja a sikeres halgazdálkodási és megőrzési módszerek kidolgozása.
Shivji hozzátette: a cápák annak ellenére fontos szerepet töltenek be az óceáni ökoszisztémában, hogy hírük kifejezetten rossz a médiában. Nem tudni, hogy a ragadozók eltűnése milyen hosszú láncreakciót indítana be, az viszont egészen biztos, hogy súlyos következményekkel járna.
Forrás: National Geographic | kép: Flickr
A Nova Délkeleti Egyetem (NSU) és a Rhode Islandi Egyetem munkatársai új vizsgálatukban műholdas nyomkövető rendszert használtak 40 cápa megfigyeléséhez. Eredményeik arra utalnak, hogy a túlhalászás igen súlyosan érinti az észak-atlanti térség nyugati részén élő röviduszonyú makócápákat.
Mahmood Shivji, az NSU munkatársa és az új tanulmány társszerzője szerint a faj egyedszámának felméréséhez hagyományosan a halászok közléseit veszik alapul. Mivel sok halász beszámolója nem megbízható, a populációra vonatkozó információk is torzulnak.
A kutatók most a közel valós idejű nyomkövetéssel, illetve a fogások elemzésével igen pontos adatokat tudtak gyűjteni a röviduszonyú makócápák helyzetéről.
Michael Byrne, az NSU munkatársa és a vizsgálat vezetője úgy véli, a makócápák, illetve más halfajok műholdas nyomkövetése gyors és a halászoktól független információszerző módszer. „A nyomkövetési adat azt is felfedte, hogy ezek a makócápák 19 ország gazdálkodási zónájába léptek be, hangsúlyozva, hogy milyen fontos az országok szoros együttműködése ezen hosszú távú óceáni utazók kezelése és megőrzése szempontjából” - mondta a szakember.
A kutatók nagy meglepetésére a megjelölt cápák 30 százaléka végezte hálókban. A későbbi számítások elvégzése után a csapat arra jutott, hogy a röviduszonyú makócápák tízszer nagyobb valószínűséggel esnek halászok áldozatául, mint korábban gondolták.
Világszerte egyre több cápafajt fenyeget a túlhalászás. Bár sok élőlényt célzottan igyekeznek elfogni, nem ritka, hogy az állatok járulékos fogásként kerülnek a hálókba. Az adatok azt bizonyítják, hogy a jelenlegi óceáni halgazdálkodás fenntarthatatlan.
A kutatók bíznak benne, hogy új és pontos adataik segítenek majd a döntéshozóknak a röviduszonyú makócápák és egyéb fajok védelmében. A szakértők célja a sikeres halgazdálkodási és megőrzési módszerek kidolgozása.
Shivji hozzátette: a cápák annak ellenére fontos szerepet töltenek be az óceáni ökoszisztémában, hogy hírük kifejezetten rossz a médiában. Nem tudni, hogy a ragadozók eltűnése milyen hosszú láncreakciót indítana be, az viszont egészen biztos, hogy súlyos következményekkel járna.