Mily kedvcsináló egy gondozott, ápolt parkba érkezni, és onnan belépni a szépen felújított, tárgyakkal, emlékekkel teli épületbe! A sok látnivalótól, ismerettől telítődve pedig mily jólesik újra kilépni a szabadba, a kastély kertjébe, sétálni, levegőzni egy nagyot, aztán leülni egy fa árnyékába, s hogy még mindezt fokozzuk, a tó partján. Örömteli, hogy fokozatosan szépülnek, újulnak meg régi épületeink s környezetük, ezzel együtt hazánkban nincs elfogadott, jóváhagyott kastélykert, kertörökség lista.
A tavaly létrejött Magyar Kertörökség Alapítvány úgy számol, hogy körülbelül 1900 hazai kertről, parkról léteznek információk, közülük nagyjából 400 tekinthető nemzetközi vagy országos szempontból is kiemelkedő fontosságúnak. Egyértelműen az utóbbiak közé tartozik a fehérvárcsurgói pompás Károlyi-kastély, a hozzá tartozó parkkal, arborétummal. Utóbbiak főkertésze február 1-től Zsolnai Balázs okleveles kertészmérnök, növényorvos, rovarász, aki zöldszívűnek is tartja magát. Korábban növényvédelmi felügyelőként dolgozott, területe a Fejér megyei Mór és környéke volt, benne Fehérvárcsurgóval. Tagja a 10 Millió Fa nevű környezetvédelmi szervezetnek is. A ZIP magazin őt kérdezte.
– Igaz az, hogy egy park megvan önmagában is, viszont kastély nem létezhet szép, rendezett, gondozott park nélkül?
– Nem minden esetben. Gyakran előfordul, hogy nagyon szépen helyreállítanak egy kastélyt, aztán vagy nem jut elegendő pénz a parkra, vagy, ha fel is újítják, nem megfelelő szakértelemmel gondozzák.
– Feltételezem, hogy a régi épületeknek megvan az egykori tervrajzuk. A parkokkal is ez a helyzet, vagy a felújításuk ad hoc módon, hasraütés-szerűen történt, történik?
– A fehérvárcsurgói kastéllyal tudok példálózni. A kastély és a kert műemlékvédelmi és természetvédelmi oltalom alatt áll. Közparkként is funkcionál, nyitva áll a látogatók előtt.Nincs körbekerítve, nincs belépőjegy sem, ez persze bizonyos fokig megnehezíti a fenntartást is. Nagyon fontos, hogy pontosan dokumentált a kastély és a kert története. A díszudvar például az 1910-es állapotoknak megfelelően újult meg. Csak úgy nem foghat hozzá senki a helyreállításhoz, hiszen ezek kerttörténeti emlékek. Sok hasonló van Magyarországon.
– Csakhogy már a 2020-as években járunk, és nem biztos, hogy hasonlóak az elvárások, mint bő száz évvel ezelőtt. Az emberek például azt szeretik, ha szabad a fűre lépni.
– Ez jogos felvetés, ma már valóban mások az elvárások, mint sok évvel ezelőtt. Az embereknek egyre nagyobb az igényük, hogy közelebb legyenek a természethez, ugyanakkor az ismereteik nem nőttek együtt a vágyaikkal. Ezért ezeknek a kerteknek egyfajta ismeretterjesztő, nevelési funkciót is el kell látniuk, például tanösvények kialakításával. Azt is figyelembe kell venni, hogy az elmúlt évtizedekben– az utóbbi néhány évben pedig különösen– változott a klíma, az időjárás. A csurgói díszudvart például régen buja növényzet borította, aztán barokkossá, rendezetté alakították, ma viszont nem lehet eleget öntözni ahhoz, hogy szép legyen. El kell gondolkodni azon, hogy jelenlegi formájában fenntartható-e. A díszudvarnak egyébként van egy része, amelyre nem lehet rálépni, máshol viszont nincs ilyen tilalom. Ez egy angolpark stílusú arborétum, ahol főleg a fák, cserjék dominálnak, nincsenek virágok vagy éppen hóvirágmező, mint az alcsúti arborétumban.
– A kastélyparkok, kertek fenntartása, gondolom, nem olcsó mulatság. Ki finanszírozza ezt?
– Ez valóban óriási gond. Általános probléma a pályázatoknál, hogy a felújításra szerezhető támogatás, de a fenntartás nem szerepel benne. Egy angolpark, kert alapja a természetesség. A Károlyi-kastélyban évente megrendezik az Európai Dísznövény és Kertművészeti Napokat. Rengeteg a látogató, a stand, akkor le kell nyírni a gyepet. Én viszont azt szeretném, hogy érvényesüljön a természetes egyensúly: legyenek területek, amelyeket egyáltalán nem nyírunk, olyanok is, amelyeket évente kétszer-háromszor, és olyan is, amit rendszeresen nyírunk. Az emberek fejében még mindig az él, hogy csak az a szép, ami formára van vágva, a falevél pedig szemét, pedig a burjánzó fűnek és a levél alomnak is megvan a maga természetes szerepe. Ezzel sok fenntartási költség is megspórolható.
– Hogyan lehetne jobban védeni hazánkban a meglevő zöldterületeket, kerteket, növényeket?
– Azt kellene tudatosítani a magyar társadalomban, hogy a kert, egyáltalán a növény óriási érték, és egy fa a városban nemcsak szépen mutat, hanem nagyon komoly egészségvédelmi, klímaszabályozó szerepe van. A fák ingyen hűtenek, termelik az oxigént, megkötik a port. Nagyon jó lenne, ha elkészülne a kertészeti törvény, és abban köteleznék az önkormányzatokat a zöld vagyon felmérésére és számszerűsítésére. Mert igenis pénzben kifejezhető értéke van a fának, cserjének, zöldfelületnek. Külföldön ezt már megtették, és kiderült, hogy nagyobb értéke van, mint az építettkörnyezetnek. Jóval többet kellene áldozni a zöldre, és szerencsére egyre többen vannak, akik ezért küzdenek. No meg azért, hogy változzon a szemlélet. Japánban például a meglévő, nagy fákhoz igazítják az építkezéseket. Nálunk az építkezés miatt kivágják a helyükön magukat jól érző, gyökereikkel a helyüket és vízforrásukat megtaláló fákat, aztán büszkén bejelentik, hogy ültettek helyette 15 kicsit.
– Gondolom, a városokhoz hasonlóan a kastélyparkokban is van fa- és növénygondozás, faápolás. Hogyan működik ez?
– Természetesen van. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyezném, hogy szép az a szlogen, hogy ne vágj ki egyetlen fát sem, de a városokban és az arborétumokban is az elsődleges szempont a közbiztonság. A faápolás, favizsgálat tudománya foglalkozik a többi között a fák biztonsági állapotával. Létezik egy magyar találmány, a Fakopp műszer, amellyel meg lehet vizsgálni a fa állapotát, lehet dönteni a jövőjéről, ahelyett, hogy nyomban kivágnák. Lehet, hogy csak a lombkoronáját kell csökkenteni, hogy tovább éljen, de gyakran előfordul az is, hogy menthetetlen. A kivágást azonban ma már sokszor megelőzi a vizsgálat, amiről jegyzőkönyv is készül. Az arborétumokban is a legfontosabb a biztonság. Vannak persze kiszáradt, kidőlt fák, ezek azonban nem azt jelentik, hogy rendezetlen, ápolatlan az arborétum. A kidőlt, korhadt fák ugyanis a legjobb rovarszállók, amelyek kellenek az ökológiai egyensúlyhoz. Ennek megértéséhez ugyancsak kell egyfajta szemléletváltás, tanítás. Erre törekszem én is, és miután még nem minden fával fogtam kezet az arborétumban, van még mit tennem.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2022 ápriélisi számában jelent meg nyomtatásban).
További hírek a kategóriából
