Az urbanizáció növekedésével jelentős mértékben megnőtt az éjszakai fényterhelés mértéke, így egyre kevesebb helyen találunk zavaró fényektől mentes csillagos égboltot. Budapest fénymérete például ma már nagyobb, mint Bécs városáé, ami azt bizonyítja, hogy fényterhelés tekintetében már 2015-ben elértük a nyugat-európai szintet. Fényszennyezésnek nevezzük egyébként az esti égbolt mesterséges fényforrásokkal történő fölösleges, energiapazarló és környezetkárosító megvilágítását.
Az emberi és a technikai civilizáció gyors fejlődése oda vezetett, hogy annak a fénynek a mennyisége, amit a városok pazarló világítása jelent, immár közvetlen környezetkárosító tényezővé vált.
Az ökológiai vszempontokat figyelmen kívül hagyó, hatalmas mennyiségben elhelyezett világítótestek nagyon gyors terjedése maga után vonta a lakott területeken élő emberek és a várostól távoli természeti környezet fényterhelésének rohamos emelkedését. Az állandósuló fényszennyezés egészségügyi, közlekedésbiztonsági, ökológiai és tájvédelmi szempontból is kockázatot jelent, miután megvalósul az ember és a Föld élővilágának állandó zavarása, ami hatalmas energiapazarlással és közvetett módon környezetszennyezéssel is jár.
Hazánknak az EU-hoz illeszkedő tájstratégiájában bukkant a Zöld ipar Magazin érdekes megállapításra: a nyugat-európai fővárosokat megelőzően nagy fényszennyezettséggel bír a magyar főváros. A kérdéskört érdemes komolyan venni, mivel a tanulmány szerint is komoly következményeket okozó tényezőről van szó. A világítási igények növekedése és a világítási szokások változása miatt a fényterhelés egyre nagyobb területen növekvő intenzitással van jelen. A fényterhelés nagy távolságra eljut, akár 100 km-es, vagy nagyobb távolságokból is érzékelhető hatása lehet. A fényterhelés a csillagos égbolt láthatóságának korlátozásán túl károsítja az élővilágot: tájékozódási és életritmusbeli zavarokat kelt, emellett az élettevékenység számos területén (pl. táplálkozás, szaporodás) indít el helyrehozhatatlan változásokat. A fényterhelés az emberi életminőséget, egészséget is kedvezőtlenül befolyásolja.
Számos országban szabályozzák az esti és az éjszakai fényhasználatot annak érdekében, hogy minél kevesebb szennyezés érje a környezetet. A jogalkotók számára az arizonai Tucson város 2012-ben kelt szabályozása modellértékű. A környezet és a csillagászati kutatások védelmén túl egyes országokban a közlekedés biztonsága érdekében is korlátozásokat vezettek be (pásztázó diszkófények, közlekedési lámpák közelében felállított reklámok stb.).
A magyar jog az ún. szomszédjogi szabályok alapján nyújt védelmet. E szabályok a polgári törvénykönyvben találhatók meg. A Ptk. 5:23. §-a kimondja: „A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.”. A fényszennyezéssel történő zavarás tehát birtokháborítás, hasonlóan a zajjal, szaggal stb. történő zavaráshoz.
Érdekesség, hogy éppen a tucsoni kódex megszületésével egyidőben, 2012-ben hazánkban is sikerült előre lépni a fényszennyezettség terjedésének akadályozásában, éppen szakmai (főleg csillagászati) nyomásra: az OTÉK-ban ugyanis megjelentek idevágó szabályozó kitételek, s pontosították a definíciókat is. Az új szabályozás meghatározza többek között, hogy:
Az építmény megvilágítását, a köz- és díszvilágítást, a fényreklámot és a hirdetőberendezést úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a fényhatás
a) az építmény és a helyiségek, valamint a környezet rendeltetésszerű és biztonságos használatát ne akadályozza,
b) a közlekedés biztonságát ne veszélyeztesse,
c) az emberi egészséget és a környezetet ne károsítsa, és
d) fényszennyezést ne okozzon.
Ennek tükrében érthetetlennek tűnik, hogy rá három évre, 2015-ben már a bécsi helyzetnél rosszabbat vázol fel a hazai tájstratégia, amikor Budapesten nagyobb fényszennyezettségről ír, az osztrák fővároshoz képest és ami fő, a 2012-es honi szabályozásból nagyon kevés valósult meg... Hazánkban nem az irányt mutató megoldások terjednek, egyre több helyen találkozunk a városokban pl. "fény-taposóaknákkal", azaz a járófelületekbe süllyesztett, beépített, felfelé irányuló fényekkel és ledlámpákkal, úgynevezett fényvetőkkel, amelyek a szabályozással teljesen szembe menve a horizont fölé világítanak, vakítanak, fényszennyeznek, sőt, vakítanak, kápráztatnak.
Magyarországon először egyébként Dág község önkormányzata alkotott a fényszennyezés megakadályozására irányuló rendeletet. A maga idejében (2005.) előremutató próbálkozásnak mondható, még akkor is, ha részleteiben - kritikusai szerint - kissé következetlen volt és a célokat sem tisztázta.
(A témában további hasznos információkat itt lehet még olvasni: www.fenyszennyezes.hu)
További hírek a kategóriából
