Az ágazatban hatalmas lehetőségek rejlenek Európában és Közép-Ázsiában, ezek kiaknázását azonban komoly ökológiai, gazdasági és szabályozási kihívások nehezítik. „Politikai szinten gyakran figyelmen kívül hagyják a belföldi halászat hozzájárulását az adott ország élelmezéséhez és a vidéki emberek megélhetéséhez.
Ennek oka részben az adatok hiánya és az ágazat gazdasági alulértékeltsége,” – mondta a FAO vezető halászati és akvakultúra szakértője, Victoria Chomo, az Európai Belvízi Halászati Tanácsadó Bizottság (EIFAC) titkára. „Nem feledkezhetünk el a folyami élőhelyek és a sporthorgászat az emberi egészségmegőrzés szempontjából fontos rekreációs és ökoturisztikai funkciójáról sem” – mondta a szakember a FAO, a EUROFISH és partnereik három napos bukaresti konferenciáján a Duna-medence és a szomszédos fekete-tengeri területeket érintő fontos kérdések kapcsán.
Mivel alig van hivatalos statisztika a belvízi halászatról és a sporthorgászatról, ezért a szektor komoly valószínűséggel sokkal nagyobb mértékben járul hozzá a háztartások élelmezésbiztonságához, mint azt gondolnánk. A belvízi halászat további jövedelmet biztosít a tengerparttal nem rendelkező országok – mint például Magyarország – számára.
A belvízi halászatnak számos további előnye van. Például itt jelentősen kevesebb élelmiszer-veszteség és származékos hulladék keletkezik, mint a tengeri halászatnál, mivel ez ilyen fogás javarészt háztartási fogyasztásra megy, rövidebb ellátási láncon keresztül. Az innen származó hal, mint értékes fehérjeforrás, jóval alacsonyabb ökológiai lábnyommal rendelkezik, mint a tengeri halászat vagy a szárazföldi állattenyésztés.
Mindezek ellenére számos kihívás nehezíti az ágazat helyzetét Európában: ezek között szerepel a folyami szegmentáció, mely negatívan érinti a kereskedelmileg értékes, de veszélyeztetett vándorló fajokat (különösen a tokhalat és az európai angolnát), melyek esetében az illegális halászat is komoly problémaforrás. A megcsappant halállományért és biológiai sokféleségért, vagyis az édesvízi élőhelyek kimerüléséért, az emberi tevékenység és számos külső tényező felelős, mint például az éghajlatváltozás.
A vízért folytatott versenyben az erősebb ágazatok, mint a mezőgazdaság és az energetikai szektor korlátozzák a belvízi halászat számára rendelkezésre álló víz minőségét és mennyiségét.