A hulladékgazdálkodás jelenlegi rendszere Európa-szerte az újrahasznosításra és a gyűjtési célok teljesítésére fókuszál, miközben a hulladékhierarchia legfontosabb eleme, a megelőzés és az újrafelhasználás háttérbe szorul. A ZWE szerint a közpénzeket egyre nagyobb nyomás alá helyezi a javítási és újrafelhasználási rendszerek finanszírozása, amit a jövőben a termékek előállítóinak kellene átvállalniuk.

A „split EPR” modell: külön költségvetés a megelőzésre

A javaslat egyik legfontosabb eleme az EPR-díjak (Extended Producer Responsibility) kettéválasztása. Jelenleg a gyártók által befizetett összegek szinte teljes egészében a hulladékkezelést – a begyűjtést, válogatást és újrahasznosítást – finanszírozzák. A ZWE „Extended Producer Responsibility for waste reduction” című szakpolitikai anyaga két elkülönített költségvetési ágat javasol:

1.     Hulladékkezelési díj: Ez továbbra is a gyűjtési és újrahasznosítási célértékek eléréséhez szükséges infrastrukturális költségeket fedezné.
2.     Hulladékcsökkentési díj: Ez a forrás kifejezetten a javítási (repair), felújítási (refurbishment) és újrafelhasználási (reuse) rendszerek kiépítését és működtetését szolgálná.

Theresa Mörsen, a Zero Waste Europe szakpolitikai menedzsere szerint a hulladékcsökkentési díjnak kellene fedeznie például a javítási utalványok vagy a helyi többször használatos csomagolási hálózatok költségeit, amelyeket ma még gyakran az adófizetők pénzéből támogatnak.

Áthidaló megoldás: Alap a Körforgásos Átállásért

Mivel számos tagállamban jelenleg hiányoznak a pontos adatok az újrafelhasználási rendszerek valós költségeiről, a szervezet egy köztes megoldást is javasol. A 2030-ig tartó átmeneti időszakra egy „Fund for the Transition to Circularity” (Alap a Körforgásos Átállásért) létrehozását szorgalmazzák.

Ez az alap a Gyártói Felelősségi Szervezetek (PRO) költségvetésének egy meghatározott minimális százalékát különítené el (earmarking) kifejezetten hulladékmegelőzési tevékenységekre. Ez biztosítaná, hogy a források ne vesszenek el a hagyományos hulladékkezelési folyamatokban, és ösztönözné a tagállamokat a megelőzési célok elérésére.

Mennyiségi célok és szigorúbb ellenőrzés

A Zero Waste Europe nem elégszik meg a finanszírozási reformmal; számszerűsíthető korlátokat is javasol a Körforgásos Gazdasági Törvénybe:

•     Maradékhulladék-limit: A szervezet javaslata szerint 2030-ra a fejenkénti nem újrahasznosítható (maradék) hulladék mennyiségét 175 kg/fő értékben kellene maximalizálni.
•     Biohulladék tisztasága: A válogatott biohulladék esetében maximum 5%-os fizikai szennyeződési küszöbérték bevezetését kérik a minőségi újrahasznosítás érdekében.
•     Hulladékcsökkentési célok: A települési szilárd hulladékra vonatkozóan 2030-ig 20%-os, 2035-ig pedig 30%-os abszolút csökkentési célt irányoznak elő.

Az égetés és lerakás visszaszorítása

A javaslat kritizálja a jelenlegi százalékos újrahasznosítási célokat, mivel azok nem ösztönöznek az összhulladék-mennyiség csökkentésére (ha több a hulladék, de több az újrahasznosítás is, a százalék javulhat, de a környezeti terhelés nő). A Zero Waste Europe követeli a vegyes hulladék kötelező válogatását az égetés vagy lerakás előtt, hogy a még hasznosítható anyagok ne vesszenek el. Emellett szorgalmazzák a hulladékégetés átminősítését „ártalmatlanítási” kategóriába a Hulladék-keretirányelv alatt, ezzel is rontva annak gazdasági ösztönzőit a körforgásos megoldásokkal szemben.

Összegzés

A Zero Waste Europe javaslatcsomagja világos üzenetet küld az Európai Bizottságnak: a 2026 harmadik negyedévére várható Körforgásos Gazdasági Törvény csak akkor lehet sikeres, ha a gyártókat anyagilag is érdekeltté teszi a hulladék keletkezésének megelőzésében. A kettéosztott EPR-díj és az átállási alap révén a szervezet szerint megteremthető az a tőke, amely a lineáris gazdaságról való valódi lecsatlakozáshoz szükséges.