A téma iránt érdeklődőként sokszor úgy érezhetjük, a csapból is a környezetvédelem és a hulladékcsökkentés folyik. De mi a helyzet, ha kitekintünk abból a bizonyos buborékból? Képesek lehetünk átadni a téma fontosságát olyanoknak, akik még nem élnek e szerint az értékrend szerint a mindennapokban?
A kisgyerekek még nyitottak – hallhatjuk sokszor. A felnőttek, a mai szülők generációja és a náluk idősebbek talán már rögzült szemlélettel rendelkeznek az életmódjukkal kapcsolatban, és kevésbé hisznek a változásban. Ez igaz lehet a saját életükre, a gyerekeikre azonban már a legtöbben úgy gondolnak, mint alakítható, fejleszthető személyiségekre. Ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani velük, nekünk is képben kell lennünk az új információkkal, legyen szó akár az iskolai tananyagról, akár a környezetvédelemmel, hulladékcsökkentéssel kapcsolatos tartalmakról is.
Magam is tartok iskolákban és rendezvényeken szemléletformáló előadásokat és programokat. Ezek alapján elmondhatom: az elmélet működik. A gyerekek szeretnék a saját életükben, családjukban meghonosítani azokat a jó gyakorlatokat, amelyeket egy-egy ilyen alkalommal látnak. Volt, aki tartós szendvicscsomagolót kért karácsonyra, volt, aki az édesanyját biztatta arra, hogy vásárláskor a műanyag zacskó helyett többször használatos alternatívát válasszanak, de a kedvencem az a harmadikos osztály volt, amely az előadásunk után néhány nappal képet küldött a technikaóráról. Az egyik anyuka bevitt egy kis hordozható varrógépet, amellyel az osztály minden tagja péksüteményes szatyrot varrhatott magának, és különböző kézműves eljárások segítségével a nevükkel díszítették.
Mi kell ahhoz, hogy egy-egy ilyen előadás hasonló hatást érjen el? Nagyon fontos, hogy minél több érzékszerven keresztül megragadjuk az érdeklődésüket. A legkisebbeknek viszünk néhány bábot, színes képet, rengeteg megfogható, tapogatható tárgyat. Az iskolákban becsempésszük a tananyagot is: matekpéldává alakítjuk a szupermarketek nejlonzacskó-fogyását, földrajzi ismereteket kapcsolunk az óceáni szemétszigetek kialakulásának történetéhez. Megerősíthetjük azt az érzést a gyerekekben, hogy ők bizony már elindultak a környezettudatosság útján. Sok gyereknél a tartós, saját palack és az uzsonnás doboz már alapfelszereltség, amire büszkék lehetnek. Ebben az iskolák is partnerek, több alkalommal találkoztunk azzal, hogy a pedagógus vagy maga az intézmény kéri az eldobható helyett ezeknek az eszközöknek a használatát.
A saját gyakorlatunk mellett ismerünk és tudunk ajánlani más előadókat is. Lay Boglárka, a BogBag táskák és környezettudatos textiltermékek megálmodója azt vallja, hogy nem bonyolult egyszerhasználatos műanyagok nélkül élni. Célja az, hogy ugyanolyan szokássá váljon a kulacs, a vászonszatyor használata, mint ahogy a mobiltelefonunkat sem hagyjuk otthon reggel. Bogi az előadásain vetített képes információs anyaggal és bemutató eszközökkel dolgozik – nagy sikert szokott aratni például a búzakorpából készülő, használat után elfogyasztható tányérral.
A Felelős Gasztrohős saját, óvodásoknak szóló foglalkozásai mellett óvodapedagógusoknak is nyújt képzési lehetőséget, a témáik felölelik a felelősségteljes vásárlás és étkezés, a hulladékszelektálás, az élelmiszermentés és a komposztálás területeit. A foglalkozások interaktívak, kreatívak, összeköthetők kézműves tevékenységekkel is.
A szemléletformáló előadások kézzelfogható eredményeit pedig mi sem mutathatja jobban, mint a következő történet, amelyet egy harmadik osztályos kislány édesanyja osztott meg velem. A kislány gyümölcsvásárláskor kérte meg, hogy a megmért gyümölcsöt tegyék pőrén a kosárba, legközelebb pedig hozzanak magukkal textilzsákot – mert az iskolában azt mondták az „ökonénik”, hogy ezzel is tehetnek a Földért.
(A szerző a Ki?Ti&Mi alapítója. A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020 októberi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
