Zsolnai Balázs kertész a 10 millió fa egyik oszlopos tagja, szakmája: kertész. Mint magáról mondja, zöldszívű ember, a kertészség mellett rovarász is, ezen kívül kertészeti és növényvakság-csoportok kezdeményezője a legnagyobb közösségi oldalon. Vele beszélgettünk arról, hogyan és miért ültessen a civil fákat, és érdemes-e egyéni városlakóként tenni a városi zöldfelületekért.
Amikor 2019-ben elindult a 10 millió fa mozgalom, Zsolnai Balázs éppen a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál dolgozott. Egy nap elé került az elképzelés, hogy civilek bővítenék a városi zöldfelületeket, erdőből gyűjtögetett magokat akarnak elvetni országszerte.
– Elég hajmeresztőnek találtam – idézi fel első reakcióját a Gárdonyban élő szakember. – Ugyanakkor tetszett is, felajánlottam a segítségemet. Mint kiderült, a sok civil között nagyon kevesen vagyunk szakemberek, de hamarosan kialakult egy szakmai csapat erdőökológussal, környezetmérnökkel, és elindult az érdemi munka.
Balázs azt mondja, az első ösztönös megjegyzései inkább a „hogyanra” vonatkoztak amúgy is. Mert – ahogy fogalmaz – magával a faültetéssel nem is lenne gond, ha a klímaváltozás nem írna felül sok mindent e téren is.
– Magyarországon az átlag csapadékmennyiség jelenleg évi 600 mm. Ám 2020-ban eddig (az interjú szeptember végén zajlott – a szerk.) még a 300 mm-t sem értük el. Általában azt szoktuk mondani, valahogy mindig leesik a 600 mm, csak persze nem mindegy, mikor. Mert ha a maradék 300 mm novemberben, decemberben érkezik, akkor a lombhullató fák már nyugalmi állapotban vannak, vagyis nincs szükségük a csapadékra. Megfigyelhető, hogy már az ötödik, hatodik év telik el számottevő tavaszi és őszi csapadék nélkül.
Sokszor elfelejtjük, hogy ugyanolyan érző, lélegző lényekről van szó, mint az állatok, vagy akár mi, emberek. Balázs azért tartja ezt különösen aggályosnak, mert amikor kivágják a magas, nagyméretű fákat, és ennek az a kommunikációs velejárója, hogy „oké, semmi gond, majd ültetünk helyettük másikat”, akkor nem veszik figyelembe azt, hogy a klímaváltozás hatásai miatt az újonnan ültetett fa sokkal lassabban, sokkal több év múlva éri el a kivágott egyed nagyságát és erejét.
– Jelenleg a klímaváltozás hatásait tekintve lassan a mediterrán növények ültetésén gondolkodhatunk, bár előre nehéz lenne jósolni, hiszen a mediterrán éghajlatra a hosszú, száraz nyár, az enyhe, csapadékos tél jellemző, amíg nálunk nem tűntek el véglegesen a téli fagyok. Ha nálunk nyáron és télen is ilyen kevés lesz a csapadék, nem tudunk mediterrán növényeket behozni a téli fagyok miatt. Alaposan fel van tehát adva a lecke a hazai nemesítőknek.
A legutóbbi, a zöldfelület-gazdálkodást az előtérbe helyező HungaroGreen konferencián is markánsan előtérbe került ez a téma – teszi hozzá Zsolnai Balázs. Készülőben van egy kertészeti törvény, amelybe a törvényhozók már szerencsére bevonják a civil szervezeteket, így van lehetőség együtt gondolkodni. Európában egyébként sehol sincs kertészeti törvény, a magyar lehetne a legelső, amely előírja, hogy legyen pl. kertészeti hivatal, mert a városokban ennek szakemberei tudják kialakítani az élhető városi környezeteket. Ezen az említett konferencián teljes egyetértés volt abban, hogy a városi hatásoknak ellenálló, szárazságot tűrő növényeké a jövő, azaz olyan fajokat kell ültetni, amelyeknél nem okoz problémát az akár 2-3 hónapig is eltartó csapadékhiány. Ráadásul az Európai Unió egyre több növényvédő szert von ki a forgalomból, és nagy valószínűséggel be is tiltják majd a közterületi növényvédelmet, ezért a nemesítésben mindenképpen a károsító-rezisztens vonalat kell majd követni.
– Erre egyébként vannak nagyon jó példák, a hozzánk hasonló éghajlatú Lyonban például egyáltalán nem használnak már semmilyen növényvédő szert, helyette olyan dísznövény fajtákat ültetnek, amelyeket nem kell permetezni. Illetve, ha valamennyi kártevő él is a növényeken, arra azt mondják, belefér. A biodiverzitás növelése nagyon fontos – egyre több rovarfaj tűnik el, holott hihetetlen nagy szerepük van. Lyonban is teljesen tönkretett teljes fasorokat a kártevők hada (mellesleg ezért is veszélyes a monokultúra), közterületekre vegyes kultúrát érdemes ültetni – ám a szakmának még át kell értékelnie a korábbi hozzáállását.
A biodiverzitás mellett nagyon fontos a fenntarthatóság is, magyarázza a szakember, erre zajlanak nemesítési projektek is, ám el kell telnie némi időnek, mire ezek az új fajták megjelenek itthon. A klíma sokkal gyorsabbak változik, mint amennyire a növényfajokkal alkalmazkodni tudunk ehhez. Ráadásul nehéz előre kalkulálni, lehet, hogy öt év múlva megint csapadékossá válik az időjárás.
Hogy mégis mit tegyen az, aki hatékonyan, eredményesen akar gondozni egy városi fát? Nos, az ültetés csak a nulladik lépés, aki nem számol a következőkkel, annak nem is érdemes belekezdenie.
– Utógondozásban heti 50-60 mm-nyi vizet kell biztosítani, nem a sokszor keveset preferáljuk, heti egyszer elég odamenni és bőségesen beöntözni, úgy 2-3 évig, amíg megnő a gyökérzete. De különbséget kell tenni a környezetben is: városban egy fának mindig nehezített lesz a pálya, évekig kell folytatni az öntözést – hangsúlyozza Zsolnai Balázs.
– Ma még elképzelhetetlen, hogy valaki városképi elismerést kapjon egy vadvirágos terület beültetéséért, ugyanakkor elismerjük azokat a szakembereket, akik gyönyörű, szív alakba rendezett rózsaágyat létesítenek. Mennyire változott a szemléletmód az elmúlt pár évben?
– A 10 millió fás közösség budapesti csoportjait tudnám felhozni jó példaként. Szerencsére őket nem kell meggyőzni, kezdettől az összes ember együtt gondolkodik ebben. Nekünk, szakértőknek a tudást, a szakmai anyagokat kell átadnunk, de ők terjesztik tovább. Azért működik jól a szisztéma, mert nem tudósok magyarázzák el, mit kell tenni, hanem egymásnak adják át civil emberek a fontos gondolatokat, a tennivalókat. Kezdetben még megmosolyogtak minket szakmán belül a civilek miatt, ma már elfogadják, hogy igazunk volt, amikor ennyire szorosan bevontuk őket a munkába. Az oktatásnak nagyon fontos szerepe van, már az óvodáskortól. Nem a már felnőtteknek kéne ezeket magyarázni, minél több gyerekprogramot lehetne az ültetésre, a favédelemre építeni, erre nagyon jó, működő példák vannak.
– Az emberi élet eredményességét egy ismert mondás szerint három dolgon lehet lemérni: nemz gyereket, írj könyvet, és ültess fát! Azonban a mondást sosem terjesztették ki arra, hogy „gondozd is az elültetett fát… Mi a tapasztalat ezzel kapcsolatban?
– Valóban, az nem környezetvédelem, hogy a fák egy része locsolás híján egyszerűen kiszárad. Kecskeméten például egy közös, mindenki számára áttekinthető táblázatban osztják be, mikor ki locsol. Nagyon jó kezdeményezések ilyenkor a Fogadj örökbe egy fát!-csoportok, ott még szerződést is kötnek a jelentkezőkkel. Nagyon sokan mondják, hogy eljött az a pont, amikor már tényleg muszáj tenni valamit. Most már a kényelmünk szempontjából olyan mértékben pusztítjuk a természetet az épített javára, hogy elodázhatatlan a cselekvés.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020. decemberi számában kelent meg.)
További hírek a kategóriából
