Valószínűleg már el is késtünk a klímaváltozásra való felkészüléssel, hiszen a nyári aszályok, vízhiány, és az ezzel járó negatív hatások, események évek óta problémát okoznak a magyarországi városlakóknak is. Vajon mit tehetünk még megelőzésként, s nem éppen az események után futunk ezen a területen? A Klímapolitikai Intézet szenior kutatóját, dr. Kovács Eriket ezekről is kérdeztük.
-Számomra elég megfoghatatlannak tűnik a városi ellenálló képesség fogalma: nem rendelkezünk-e már lényegében most is vele? Hiszen városlakónak lenni manapság olykor szabályos kihívás…
-A rugalmas ellenálló képesség, más néven reziliencia bármilyen ágazatnak, vagy akár településnek azon képessége, hogy az egyszeri, vagy folyamatosan ismétlődő behatásokkal szemben megőrizze az alapvető funkcióit és alkalmazkodni tudjon egy új helyzethez. Gyakorlatilag nagyon röviden így lehetne összefoglalni a dolog lényegét. A klímaváltozással kapcsolatban viszont ez kicsit más. Egyrészt különböző elvek érvényesülnek a rezilienciával kapcsolatban, másrészt a folyamatos éghajlati hatások, vagy esetleg a szélsőséges időjárási események és az ezekből bekövetkezett károk enyhítésére irányuló intézkedésekre összepontosítunk, utóbbiakat is rezilienciának tekinthetjük. A településeknek a jövőben, illetve jobban mondva már a jelenben is erre kell törekedniük, ha ellenálló képességről beszélünk.
-Mennyiben számít itt a település lakosságszáma? Miért „hegyezzük ki” ezt a kérdéskört ennyire a városokra?
-Mert a városlakókat sokkal jobban érintik az éghajlatváltozási szélsőségek. Gondoljunk például Budapestre: a magyar főváros két részre osztottsága nem kifejezetten jó tulajdonság ebből a szempontból. A budai dombság és a pesti sík terület viszonya következtében sem tud átszellőzni a város, a légszennyező anyagok szinte teljes egészében benn ragadnak a budapesti légtérben. A korabeli várostervezéskor nyilván nem ekkora népességre és nem ilyen mérvű forgalomra méretezték a fővárost. Az ezen körülmények következtében kialakuló városi hőszigetek viszont már napjainkban is elég stresszes helyzeteket okoznak a budapestieknek. Ám nem csak nálunk, gyakorlatilag az összes európai nagyvárosban óriási probléma ez és igen nehéz rá válaszokat találni.
-Ennek oka az is, hogy szinte lehetetlen szétfeszíteni a már meglévő kereteket - viszont a várostervezőktől elvárjuk, hogy gondolkodjanak nagyban előre. Ez azért jelentős ellentmondás, nem? És ha már előre gondolkodás, szinte mindenki említhetne olyan építményeket a közelmúltból, amelyekről senki sem érti, hogyan valósulhattak meg egyáltalán.
-Ezt a jelenséget különösen a budai oldalon lehet megfigyelni. Azt tapasztalom, hogy olyan zöldfelületeket építenek be többször is, amelyekre éppen, hogy nagy szükség lenne a már említett hőszigetek kialakulása ellen. A hatósági ellenőrzések így is elég szigorúak, demég szigorúbbnak kellene lenniük a jövőben.
-Nem akarom politikai síkra terelni a problémát, de ezt hosszú évek alatt egyik politikai kurzus sem tudta jól kezelni…
-Településmérnökként én azt látom, az épített környezet tekintetében azért egyre szigorúbbak a hazai szabályozások is. Budapesten abból kell főznünk, amink van, de a jövő Budapestje szerintem az újrazöldítésről kell szóljon, illetve egy minden szempontból rugalmas és ellenálló várossá kell alakítania magát. Jó lenne látni például a beígért markáns budapesti klímapolitikát, szerintem az elmúlt években a magyar főváros se fenntarthatóbb, sem zöldebb nem lett, de rugalmasan ellenállóbb sem. A mi régiónkban a fentiekre a legjobb idevágó példa egyébként Bécs, vagy Prága - az elmúlt években mindkét nagyváros 30 százalékkal növelte a városi zöldfelületek arányát.
-Magyarország lakosainak többsége viszont nem budapesti. Az elképzelhetetlen, hogy egy kisebb lélekszámú hazai város ad majd példát a nagyobbaknak?
-Természetesen nagyon is elképzelhető, sőt: éppen a hazai falvak és kisvárosok képesek rugalmasabbá válni a meglévő példák, megvalósult zöld befektetések alapján. A nagyvárosok valahogy sokkal lassabban reagálnak. A tízezer főnél kisebb településeken viszont szépen kirajzolódik, mennyire odafigyelnek a fenntartható viszonyok kialakítására.
-Ha megoldandó feladatok szintjére bontjuk le ezt a kérdéskört, akkor mivel kellene kezdeni, mi a legfontosabb feladat? Manapság a faültetés talán már nem üti meg az elégséges szintjét…
-A közlekedésben például mindenképpen erősödni kellene idehaza. Az utazás nem csak az autózásban merül ki, fontos kérdés egy település életében, hogy pl. lehet-e ott kerékpárt kölcsönözni, van-e gyors és hatékony közösségi közlekedés, lehet-e jól és biztonságosan gyalogolni, mert vannak gyalogutak, járdák, átkelőhelyek. Ha mégis autóznánk, van-e lehetőségünk autómegosztó rendszerekhez csatlakozni, elérhetőek-e az alternatív üzemanyagok (áram, biodízel, stb.), léteznek-e ehhez kiépített rendszerek? Ezek egyelőre hiányosak még Magyarországon, sőt Európa nagy részén, de azért haladunk az infrastruktúra kiépítésével. Aztán fontos kérdés, hogy az irodaházak és egyéb épületek a természet rendszeréhez igazodó tudás alapján épültek és működnek-e? Hogyan hűtjük-fűtjük az épületeinket? Párizsban, Rómában és Antwerpenben az ún. termeszvár építési elvet alkalmazzák az általános irodaépületek létesítésénél és így a korábbi energiaszükséglet töredékével működtethetőek ezek az építmények. De fontos tényező a kommunikációs hálózat kiépítettsége is, hogy pl. egy hálózati összeomlása után különböző szervezeteknél, az ún. mesh hálózaton keresztül tovább működtethető az internet. Egy valóban modern városban jól működik a közösség által támogatott mezőgazdaság is, léteznek közvetlen termelő-fogyasztó rendszerek, a városi kertészkedés meg tud valósulni. Ebben például kifejezetten nagyot tudtak előre lépni a magyarországi települések.
-Az okosvárossá válás útját már járó 700 település között kelet-európai várost sem találunk, magyarországit pláne nem. Ez jelent valami hátrányt egyébként?
-Okosváros általában ott jön létre, ahol nagyon fejlett a gazdaság, így mi eleve hátrányból indultunk, hiszen közel ötvenévnyi lemaradást kell behoznunk. Önmagában a hazai települések nincsenek sok mindenben elmaradva a nyugat-európai városokhoz képest, szerintem 2025-2030 között már lesz az okosvárosi kategóriába bekerült magyar település. Ha a fogalomhoz tartozó három kategóriát - a digitális, intelligens és az okosvárost - nézzük, e kategóriáknak nincs is nemzetközileg, szakirodalmilag megfogalmazott definíciójuk, ezért a megítélés meglehetősen szubjektív. Emiatt sem gondolom, hogy különösebb hátrányt jelentene, hogy Magyarország egyelőre nincs fent ezen a listán. Ráadásul a befektetések elosztásának tekintetében sem mutatható szignifikánsan az okosvárosi tagság.
-Okosvárosok lehetnek-e valóban okos, vagy mondjuk inkább úgy felelősségtudó, előrelátó városlakók nélkül?
-Tapasztalataim szerint, ha csak a hazai városlakókat nézzük, az emberek egyre jobban odafigyelnek a környezetvédelemre. Mind többen élnek környezettudatosan, főleg a kisvárosokban és a községekben. Én úgy látom, hogy a klímaváltozás például a hazai társadalom 80 százalékát igenis foglalkoztatja és akarnak is tenni az emberek a környezetszennyezés ellen. Volt egy erre irányuló felmérés pár éve, e szerint a magyar lakosság 79 százaléka szeretné, ha sokkal zöldebb lenne az ország, mármint sokkal zöldebb - gondolkodásban.
(Az interjú eredetileg a ZIP Magazin 2024 augusztusi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
