A „fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont ha eltűnne mindenhonnan, ahol fából vaskarikát értenek rajta, alig maradna. Általában azt értik fenntarthatóságon, hogy akármeddig folytathassuk tovább, amit csinálunk. Márpedig amit civilizációnk csinál, az fenntarthatatlan, (ön)pusztító.
Ezért a szó értelmével ellentétes fenntarthatóságról szűklátókörűen és rövidtávúan beszélni. A társadalmi, gazdasági stb. fenntarthatóságokat nem lehet az ökológiai fenntarthatóság mellé rendelni, hiszen az ökológián áll vagy bukik ezeknek a sorsa is. Mivel a jelenlegi civilizáció fenntarthatatlan (azaz saját létalapjait pusztítja), ezért a fenntarthatóság idézőjel nélkül, helyesen csak azt jelentheti, hogy nem folytathatjuk tovább a jelen működést, hanem épp ellenkező irányba kell fordulnunk. De hogyan lehet mérni a fenntarthatóságot? Mi mutatja a helyes irányt?
A fenntarthatóság definíciója: az ökolábnyom kisebb, mint a biokapacitás
Évtizedek óta egyre pontosabbá fejlődik az ökológiai lábnyom (környezetterhelés) és a biokapacitás (eltartóképesség) számítása, ami mögött hatalmas nemzetközi tudományos hálózat dolgozik. Mindkettőt globális hektárban fejezzük ki (gha, egy átlagos hektár eltartóképessége), így könnyen összehasonlíthatók. Elsősorban országok ökolábnyomát és biokapacitását veti össze 1960 óta a https://data.footprintnetwork.org/#/ weboldal éves grafikonon, egyből a népességgel osztva, egy főre vetítve. Megnézhető, ahogy idővel egyre több ország válik fenntarthatatlanná, ahol az ökolábnyom (a piros vonal) már (gyakran többszörösen) meghaladja a biokapacitást (zöld vonal).
Az emberiség egésze 1970-ben lépte át a Föld eltartóképességét és ma már közel dupla túllövésben van. Az ábrán jól látszik, hogy a fejenkénti ökolábnyom évtizedek óta nem nőtt, a piros vonal ma sem magasabb, mint 1970-ben. Így a túllövést lényegében kizárólag a népességrobbanás okozta azzal, hogy egyre több emberre osztódik el a Föld eltartóképessége. A zöld vonal a népességrobbanás miatt egyre süllyed, egy főre egyre kevesebb jut. Nem túlfogyasztás van, hanem Föld túlzsugorítás.
Hogyan lehetséges többet fogyasztani, mint amennyi rendelkezésre áll? A biokapacitás az ökoszisztéma éves hozamát jelenti, amennyit úgy fogyaszthatunk el, hogy újra tud termelődni. Az ennél nagyobb ökolábnyom az évmilliók alatt felhalmozódott tőkét, örökséget fogyasztja el: az erdők, a talajok, a vizek, az élővilág pusztulnak, a klíma „megbolondul”, a mérgek és műanyagok szóródnak …
A karbonlábnyom az ökolábnyom nagyja és legkezelhetőbb része
Városok, cégek, termékek, rendezvények, utazások, weboldalak stb. ökolábnyoma is kiszámítható, de a biokapacitás kiszámításához inkább csak országonként vannak megbízható adatsorok. Ezért kisebb léptékben elterjedtebb a karbonlábnyom számítás, pl. egy ilyen kalkulátorral: https://bocs.eu/karbonlabnyom-szenlabnyom-kalkulator/. A karbonlábnyom az ökolábnyom több mint felét adja, így a karbonsemlegesség a fenntarthatóság döntő része. Csak az fenntartható, aminek az ökolábnyoma kisebb, mint a rendelkezésére álló biokapacitás - s aminek a karbonlábnyom részét semlegesítik. S mivel egy véges bolygón nem lehetséges végtelen növekedés, pláne ha már most közel duplán túlterheltük, így a „fenntartható növekedés” kifejezést használni tudatlanság vagy szélhámosság.
A talpára állított ESG egy tortához hasonlít
Az ESG (Environment, Social, Governance, azaz Ökoszisztéma, Társadalom, Irányítás) három tényezője nem egymás mellett áll, nem egyenrangú. A társadalom az ökoszisztéma alrendszere, a gazdaság a társadalom alrendszere, a pénzvilág a gazdaság alrendszere, az irányítás (legalábbis a profitirányultság csapdájában) a pénzvilág alrendszere, ez behatárolja a mozgásterét.
Az ESG tehát nem három egymás melletti betű, hanem balra felbillentve áll a talpára. Az E talpon (Environment, Ökoszisztéma) áll vagy bukik a Society (Társadalom) sorsa. S a Governance (Irányítás) nem lehet csupán díszlet, hab a torta tetején, hanem át kell vennie felülről az irányítást. Ki kell szabaduljon a rövidtávú, szűklátókörű profitorientáltságból, hogy a jelenleg pusztító gazdaságot és pénzrendszert ne kiszolgálja hanem átirányítsa fenntartható irányba.
Az Irányítás a pusztító profit helyett a fenntarthatóság szolgálatában
Az ún. “fánk-közgazdaságtan” túllép a szűk gazdasági-pénzügyi gondolkodáson. Ábrája a belső körben mutatja a társadalmi hiányosságokat, a külső körben az ökológiai túllövéseket. Az irányítás (Governance) a társadalmi követelések (Social) és az ökológiai korlátok (Environment) közé van szorulva. Nem szabadna túllőnie az ökológiai plafonon, de a 9 létfontosságú terület legalább kétharmadán már súlyos a pusztítás.
Forrás: https://medium.com/@PeterManthos/doughnut-economics-in-amsterdam-77a34da95434
Pl. amit a gyerekek jelenéért teszünk, annak öko-terhelésével gyakran a jótékony hatáshoz képest aránytalanul súlyosbítjuk a később rájuk váró nehézségeket. Az irányítás ezért nem szólhat arról, hogy a cég vezetése kedvében járjon a dolgozók, vásárlók, ügyfelek, tulajdonosok stb. fenntarthatatlan igényeinek.
Összeegyeztethetők a társadalmi követelések a környezeti korlátokkal?
Amint az ökolábnyom számítás mutatja, a Földet a túlnépesedés terhelte túl. Erről nem sokat hallani, mert amint Sir David Attenborough fogalmaz a Hány embert bír el a Föld? c. BBC filmjében: kényes kérdés hozzászólni a nemzés magánügyéhez. Szerencsére a túlnépesedést nem az okozza, hogy az emberek sok gyermeket akarnak, hanem a nők tanulási, munka és fogamzásgátlási lehetőségeinek hiánya. ENSZ becslés szerint minden egyes napon százezernyi olyan gyermek születik, akit szülei nem akartak.
Nem kell tehát aszkétának lenni az ökológiai válság enyhítéséhez. Elég a jószívűség, a tanulási és fogamzásgátlási lehetőségeket nélkülöző lányok és nők segítése. A fogamzásgátlás az a varázspálca, ami az ESG három területének egymásnak feszülését feloldhatja. Számos tudományos tanulmány támasztja alá, hogy
- a fogamzásgátlás emberi jog (ENSZ, 1968)
- a leghatékonyabb klímavédelem
- a leghatékonyabb környezet- és természetvédelem
- a szegénységből kiemelkedés kulcsa
- a nők felerősítésének és a lányok tanulásának kulcsa
- az anyai- és csecsemőhalálozás csökkentésének kulcsa
- a jövendő gyermekek fizikai és lelki egészségének kulcsa
- csökkenti a járványveszélyt
- enyhíti a konfliktusokat, a népvándorlást és az erőszakot, erősíti a békét és közbiztonságot.
Az Environment területen a karbonsemlegesség a legfőbb tennivaló: amit lehet csökkenteni, a többit kiegyenlíteni karbonkreditekkel. Szerencsére ehhez létezik olyan karbonkredit is, amely a fogamzásgátlást nélkülözők segítésével, baleset-teherbeesések elkerülésével előz meg GHG kibocsátást: a Quality Family Planning Credit (QFPC, minőségi családtervezés kredit).
A Social területen nagyon felelősen kell mérlegelni - ahogy az ökológiai válság súlyosbodik, a környezeti tudatosság nő, az imázs-javítás visszafelé sülhet el. A gyorsan változó világ jobb megértése erőt ad az Environment érvényesítéséhez a pénz nyomásával szemben: bölcsebb, helyesebb döntéseket tesz lehetővé az ESG mindhárom területén.